Végszó.

Sziasztok hűséges olvasóim. Annyira boldog vagyok, hogy 41 feliratkozóval fejezhetem be a blog első évadját. Mindent nagyon köszönök nektek. Nagyon sokat jelent, hogy már egy ideje folyamatosan pipáltok és kommenteltek. Még életemben nem volt olyan, hogy bármely blogomon, ilyen sok feliratkozó lett volna. Sajnálom itt a vége felé a nagy szüneteket, de – mint már azt sokan tudjátok – nem volt gépem, és telefonról nem volt ihletem. Szóval még egyszer nagyon köszönök nektek mindent. Végre lett egy blogom amire büszke vagyok. A második évadot még nemtudom pontosan mikor fogom elkezdeni, de annyit tudok, hogy egy másik blogon lesz azaz ezen.: http://amnesia5sosfanfic.blogspot.hu/ És mint láthatjátok Amnesia címmel készül. Remélem annak is lesz minimum ennyi olvasója. Akkor még egyszer, és utoljára, mindent köszönök, imádom az összes olvasóm.<3

Becky.x

20. Nélküle

A "játék" folytatódott, és mindenkinek lett párja. Sophie  - nagy szerencséjükre - Ashtonra mutatott. Luke pedig Calummel lesz egy sátorban, ami már nem túl bizalomgerjesztő. Mivel utálják egymást. Mi lesz ott..

Elindultunk egy kisbusszal. Körülbelül olyan 3-4 óra múlva odaértünk. Kipakoltunk, majd felállítottuk a sátrakat.
- Becky nem jössz el velem fát gyűjteni a tábortűzhöz?- érdeklődött Soph.
- De.- válaszoltam.
Elindultunk ágakat gyűjteni.
- Nah és akkor most ti együtt vagytok Lukeal?- kérdezte.
- Azt hittem, tegnap beszélgettetek.
- Beszélgettünk is, de csak Ashtonon veszekedtünk.
- Tilt titeket, vagy mi?
- Valami olyasmi. De mióta Ashton beleegyezett abba, hogy ti együtt legyetek, azóta ő is engedékenyebb. De nem tud valamiért megbízni Ashtonba. Nem tudom miért. Hiszen barátok.
- Oh értem. Majd megpróbálok vele beszélni.
- Köszi.- mosolygott Sophie.
- Megérdemlitek.- mosolyogtam vissza.
Gyűjtöttünk faágakat, majd visszaindultunk.
- Akkor neki is állhatunk a kajacsinálásnak.- mondta Ashton, mikor meglátott minket az ágakkal.
- Rakjátok le ide.- tettük amit Luke mond.
- Segítsek?- mosolygott Ashtonra Sophie.
- Nem ártana. Rajtad kívül itt senki sem tud főzni.
- Jól van, megyek.
- Becky, gyere velem egy kicsit.- lépett, hozzám közelebb Luke.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.- mosolygott, majd kezemnél fogva elkezdett húzni.
- Luke, mondd már meg, hova megyünk.- szólaltam meg, miután már 5 perce bolyongtunk az erdőben.
- Css.- csitított el Luke.
Hirtelen csobogást hallottam. Egyre erősödött. Aztán a hatalmas fák között megpillantottam egy patakot. A nap sugarai megcsillantak a kis hullámokon. Madarak csicseregtek. Valami csodálatos látvány volt.
- Húú.- csodáltam a látványt.
- Tetszik?- nézett reménykedve a szemeimbe Luke.
- Mi az, hogy. Imádom.- feleltem.
- Ennek örülök.- mosolygott kedvesen.
- De mit is keresünk itt?

- Gondoltam éneklek neked egyet.- mosolygott rám.
- És mit?
- Még nem tudom. Legyen a kedvenc számod tőlünk.
- Ugh. Nincs kedvencem. Szeretem az összes számotok.
- Akkor válassz egyet ami a legközelebb áll hozzád.
- Rejects.- vágtam rá hirtelen.
- Ezt ne. Becky, komolyan?
- De ez az igazság.
- Akkor Beside You csak neked, ha nem választasz rendeset.
- Rendben.
Luke belekezdett a dalba. Olyan csodálatos volt. Maga a környezet is, hát még a dal.
- Köszönöm szépen Luke.- mosolyogtam.
- Nagyon szeretlek.
- Én is téged, Luke.- öleltem ár, majd csókban forrtunk össze.- Szerintem menjünk vissza.- javasoltam.
- Jó ötlet.
Visszamentünk a többiekhez.
Az est lassan leszállt, Sophie megfőzte a vacsinkat, és ettünk.
Majd Calum félrehívott.
- Mit szeretnél?
- Úgy érzem kötelességem elmondani neked.
- Mégis mit?
- Luke mondott rólad néhány dolgot.
- Mégis mit?
- Aztmondta, hogy csak azért kedves veled, hogy lefeküdj vele. És, hogy már elege van belőle, hogy nem tud megdönteni.- magyarázta.
- Hogy mi?
- Sajnálom.
- Ez nem igaz.
- Pedig de.
- Nem lehet.- gyűltek könnyek a szemembe.
- Tényleg sajnálom.- jött közelebb, majd karjait kitárta. Azonnal átöleltem.

- Köszönöm, hogy elmondtad Calum.- bőgtem karjai közt.

- Hát, úgy látom, jobb lett volna ha nem teszem.- vágott megbánó képet.

- Nem, nem. Jó, hogy elmondtad.- öleltem szorosabban. Pólója már csurom víz volt sós könnyeimtől. Majd hirtelen alhúzódtam.

- Mi a baj?

- Semmi, csak egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem, agyedül kell lennem.

- Értem.

Elindultam az erdő felé. Még nem volt korom sötét, de már nem lehetett túl jól látni. Miközben Lukeon gondolkoztam, záporoztak a könnyeim. Nehéz elképzelni, hogy ilyeneket mondott, de akkor is nagyon fáj. Beszélni pedig nem szerettem volna vele erről. Vagy maximum miután jól végig gondoltam mit akarok neki mondani. Kiértem arra a helyre ahova Luke vezetett. Még így éjszaka is csodálatos volt. Ugyan a madarak nem csicseregtek, de a kis patak ugyanúgy csobogott, mint délután. Olyan szépen énekelt. Olyan gyönyörű volt az a pillanat vele. De már mindez szétfoszlott. Egyre sötétedett. Hirtelen megláttam egy hatalmas szakadékot a pataktól nem messze. A széléhez sétáltam, majd lepillantottam. A szakadék aljában egy hömpölygő folyó volt.

- Bele kell ugranom.- suttogtam alig hallhatóan.

Igen, öngyilkos akartam lenni. Nekem Luke a mindenem, egy részem, az életem egy darabja. Nélküle nincs maradásom ezen a világon. És mivel ő nem szeret, ezért jobb ha elmegyek. A szívem a torkomban dobogott, féltem, ugyanakkor tudtam, hogy ez az én utam.

- Mit keresel itt?- hallottam meg Luke fáradt hangját.

- Mintha érdekelne.- néztem rá.

- Mi van veled, Becky? Hát persze, hogy érdekel.

- Felesleges játszanod a szerető barátot. Calum mindent elmondott.

- Mégis miről beszélsz?

- Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád miről van szó!

- Tényleg nem tudom.

- Játszod itt a hülyét. Nekem ehhez nincs idegzetem. Csak.. csak felejts el!- a végére elcsuklott a hangom.

- De..

- Kussolj! Tűnj már el! Takarodj az életemből!- kiabáltam.

- Szeretlek.- hagyta el Luke száját az a hazugság amit túl sokat használ.

- Szerettelek.- vettem a mélybe magam.

Luke utánam kiáltott, de már mit sem számított mindez. Miközben zuhantam, az életem egy része valóban lepergett a szemem előtt. De inkább csak az a része ami Lukehoz kötődött. Remélem végre eltűnhetek ebben a csodálatos folyóban. Végre véget vethetek a szenvedéseimnek, a kínoknak. Végre mindennek vége. Hiányozni fog Sophie és Michael. De Ashton is, nagyon. De talán Calum a legjobban. Mert elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. Lukeba szerettem bele és nem Calumba, aki az elejétől kezdve mellettem volt. Aki igazán szeretett. Jahj kit is hülyítek. Persze, hogy Luke fog a legjobban hiányozni hisz még mindig szeretem. Egy ilyen zuhanást nehéz túl élni. És most azt kívánom, hogy bárcsak amnéziásan ébrednék fel, és elfelejteném azokat a buta kis dolgokat,mint például, hogy milyen volt elaludni mellette.

19. Mikey remek ötlete

- Ez azt jelenti, hogy leszel a barátnőm?- csillantak fel a szemei.

- Igen!- csókoltam meg újonnan.

- Imádlak!
- Az érzés kölcsönös.- mosolyodtam el.

- Ha te tudnád, mennyit jelentesz nekem.- ölelt át szorosan.
- Te is nagyon sokat jelentesz nekem.
Még néhány percig ölelkezőn álltunk a parton.
- Nem megyünk vissza?- érdeklődött Luke.
- De menjünk.
- Amúgy Calum, sokszor próbálkozott már nálad?
- Háát. Annyira nem sokszor.
- Biztos? Ne beszéljek vele?
- Biztos, és nem kell köszönöm.
- Hát rendben. Csak mert az úgy nem lesz oké, ha valami olyat tesz veled, ami nekem nem tetszik.
- Nyugodj meg.- mosolyogtam rá.
- Rendben van.
Hazaértünk.
- Szia.- mosolygott Calum az ajtóból, de amint Lukeot is megpillantotta tekintete fagyossá vált.- ..sztok.
- Bajod van Calum?- fordult Luke a fiú felé.
- Semmi.- fintorgott, majd továbbállt.
- Mit képzel ez magáról?
- Luke ne törődj vele.- fogtam meg a vállát.
- De igesít.
- Nem érdekel! Hagyd rá.
- Megpróbálhatom.
- Ne csak próbáld, tedd is.
- Jó, jó.- mondta megadóan Luke.
- Köszönöm.
- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk kempingezni?- hozta fel Mikey az ötletet, miközben a lépcsővel küzdött.
- Michael te mit csinálsz?- nevettem el magam, amint megláttam Mike bénázását.
- Csúszik a lépcső.
- Az előbb mostam fel.- kuncogott Sophie.
- Oh. Már minden világos.- kapaszkodott Michael továbbra is a korlátba.- De mit szóltok az ötletemhez?
- Nekem tetszik.- mosolyogtam.
- Nekem nagyon.- lelkendezett Ashton.
- Nekem is tetszik.- mondta Luke.
- Jó ötletnek tartom.- felelte Sophie.
- Rendben, akkor már csak Calumet kell megkérdeznünk.- ért le a lépcsőn Mikey.
- Beszéljek vele?- érdeklődtem.
- Beck..
- Nyugi Luke, nem lesz baj.- mosolyogtam erőltetetten, majd kimentem a ház elé.- Itt vagy Cal?
- Itt.- motyogta.
- Mikeynek az a remek ötlete támadt, hogy menjünk kempingezni. Te mit gondolsz erről? Mert a többieknek tetszik az ötlet.
- Hát..
- Nah Calum. Ne legyél már ilyen.
- Jó, jó. Benne vagyok.
- Juhu.- adtam neki egy puszit. Hogy őszinte legyek azonnal megbántam.- Megyek elújságolom a többieknek is.- szaladtam be.- Cal is benne van.- mosolyogtam.
- Rendben. Akkor készülődjünk. De jó lesz.- mosolygott Mike.
Mindenki indult pakolni. A srácok kitalálták hova megyünk. Megbeszéltük, hogy kora reggel indulunk. Pontosabban hatkor. Úristen. Nem lesz valami hosszú az éjszaka. Mindent bepakoltunk. Én kivételesen Ashtonnal aludtam, Sophie Lukeal, Michael és Calum pedig a szobájukban.
- Reggelt hugi.- pillantottam meg reggel 5-kor Ashton kócos fejét.
- Azt.- ásítottam.
- Keljetek fel!- üvöltött Mikey, miközben 2 cintányért ütött össze.
- Mikey te normális vagy?- kibáltam miközben befogtam a füleim.
- Teljesen.- mosolygott, majd kitántorgott a szobából - át Lukeékhoz.

- MIKE! MENJ INNEN! MOST!- halottam meg Luke üvöltését, mire hirtelen kuncogni, kezdtem, de mellettem Ashton röhögésben tört ki.
- Kussolj, te hülye. Inkább öltözz.- nevettem.
- Oké, oké.
Felöltöztünk mindannyian, majd Calumnek támadt egy "hiper-szuper" ötlete. Ugye sátrakban leszünk, de csak két személyes sátrak vannak. És Calum azt találta ki, hogy úgy kéne elosztani a helyeket, hogy valakinek bekötjük a szemét, a többiek pedig elé állnak és az a valaki rámutat valakire. És akire rámutat - magától értetődően - azzal lesz egy sátorban.
- Ki kezdi?- tartott fel Calum egy sálat.
- Kezdjék a lányok.
- Rendben. Sophie vagy Becky?
- Legyen Becky.- mosolygott Sophie.
- Úristen.- mosolyogtam miközben Calum a hátam mögé sétált, majd óvatosan lekötötte a szemem a sállal.
- Rám mutass!- halottam meg Luke hangját, mire akaratlanul is felnevettem.
- Idióta.- szólaltam meg.
Majd elkezdtem gondolkozni, hirtelen random kinyújtottam a karom és rámutattam valakire.
- Oh Mike. Utállak.- szólalt meg Luke. Ebből ara következtettem, hogy biztosan Mikey volt akire mutattam.
- Oh Becky.- ölelt át Mikey. Kibaszottul meglepődtem.- És nem ölel vissza.
- Jól van, bocsi, bocsi.- mosolyogtam, majd átöleltem Mikeyt.

18. Életveszély

- Nem!- vágtam rá hirtelen.
- De miért nem?- lepődött meg.
- Nem szabad.
- Nem értelek. Az előbb még azt mondtad, hogy szeretsz.- nézett rám kérdőn.
- Szeretlek, csak..
- Csak? Becky kérlek ne csináld ezt!
- Luke figyelj.. ez nem olyan egyszerű.
- Tudod ha két ember szereti egymást, akkor azok általában összejönnek. Vagy legalábbis ha egyik megkérdezi a másikat a válasz igen.
- Tudom. De ez bonyolultabb.
- Hát rendben.- hajtotta le a fejét.
- Én tényleg sajnálom, de Ash.
- Ne fogd Ashre! Azt mondtad, hogy leszarod Ash véleményét. És most azt akarod beadni, hogy miatta nem jössz össze velem? Tényleg egy idióta vagyok.
- Luke ne mondj ilyet! Dehogy vagy idióta!
- De igen.- azzal a lendülettel távozott a szobából.
Én csak lehajtott fejjel suttogtam. "Szeretlek."

*Luke szemszöge*
Amint kiléptem a szobából, egyenesen leindultam a lépcsőn. De hirtelen megpillantottam Ashtont.
- Neked van a legjobb húgod a világon. Meg sem érdemled!- üvöltöttem Ashton képébe.
- Mi?- nézett ilyen "what the pussy" fejjel Ash.
- Jól hallottad. Nem jön össze velem miattad! Kibaszottul nem érdemled meg őt!- üvöltöttem újra, majd lemásztam az emeletről.
- Mi volt ez a kiabálás?- érdeklődött Mike.
- Semmi.- fújtattam.
- Pedig nem úgy nézel ki, mint aki teljesen jól van.
- Hagyjuk.

*Becky szemszöge*
Leültem az ágyra, majd arcom a tenyerembe temettem. Vége. Vége mindennek.
- Becky itt vagy?- nyitott be - a hang alapján - Ashton.
- Menj ki. Kérlek.
- Nem tehetem. Mi történt?
- El akarok tűnni innen. Örökre.
- Ne mondj ilyet.
- De ha egyszer ez az igazság?! Minden elbaszódott. Az életem semmit sem ér Luke nélkül.
- Mindig is azthittem lázadó vagy. Azt gondoltam összejössz Lukeal a tudtom nélkül.
- Nem megy.- néztem rá.
- Menj le.
- Mi?
- Most.
- Úgy érted..?- bólintott.- Köszönöm.- öleltem át.
Kiviharzottam a szobából, majd lementem a lépcsőn, gyors lépteim hallani lehetett. Szaporán vettem a fokokat. A konyhába siettem. Nem volt ott senki, ezért a nappaliba vettem az irányt. Mike ott volt.
- Mike, nem láttad Lukeot?
- Mikor utoljára láttam a szörfdeszkájával volt.- válaszolt.
- Köszönöm.
Csak a parton lehet. Futni kezdtem. Már megint. A part felé. Mivel elég közel van, így hamar odaértem. Láttam, hogy valaki szörfözik. Szőke haja volt. Csak Luke lehetett az. Ő lehet az egyetlen hülye, aki ilyenkor szörfözni megy. Leültem a partra és onnan figyeltem. Csak figyeltem ahogy meglovagolja a nagyobbnál, nagyobb hullámokat. Nagyon jól tud szörfözni. Csak csodáltam őt a partról. Hirtelen a vízbe esett. Figyeltem, hogy mikor jön fel, de nem jött. Ijetségemben, a víz felé kezdtem futni, majd minden nélkül belevetettem magam. Segítenem kellett Lukenak. Csak úsztam egyre beljebb, de nem találtam. Hirtelen megpillantottam. A lábait próbálta kiszabadítani egy kő fogságából. Megragadtam a csuklóját, majd elkezdtem felfelé úszni. Minden erőmet beleadtam, de nagyon nehezen tudtam csak kirágatni Lukeot onnan.
- Jól vagy?- aggódtam, amint a felszínre értünk.
- Asszem'. És te?- nézett rám.
- Velem minden rendben. Nah ússzunk ki.- javasoltam, majd nekiindultunk.
- Oh basszameg. Kurvára fáj a lábam.- panaszkodott.
- Kapaszkodj belém, és amennyire csak tudsz - és nem fáj - ússz.
- Rendben.- egyezett bele, majd lassan, de biztosan elindultunk a part felé.
- A francba. A deszkámnak lőttek.- rimánkodott, amint a partra értünk.
- Örülj annak, hogy te egyben vagy!- öleltem át.
- Hát.. Ha nem lettél volna itt, már nem lennék.
- Akkor is túlélted volna.
- Nem nagyon hiszem. Köszönöm.- ölelt vissza.
- Szóra sem érdemes. Hisz kötelességem volt segíteni.
- Nem volt.
- Ashton beleegyezett, hogy összejöhetünk.- mosolyogtam.
- Hogy mi?- lepődött meg.
- Jól hallottad.- csókoltam meg.

17. Nehéz

- De, miért én? És miért is hájas a seggem?

- Ashton, szépen kérlek.

- Jó, jó.

Láttam amint Ash felmászik az emeletre. Majd megláttam Calumet, ahogy épp' felém közeledik.

- Becky. Figyelj, én szeretnék bocsánatot kérni.- mondta megbánó képpel.

- Nem vagyok rád kíváncsi.

- Kérlek ne haragudj.- hajtotta le a fejét.

- Nem érdekelsz.

- De kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. Nagyon, nagyon sajnálom.

- Nem érdekelsz még mindig. Takarodj.!

- Rebecca, ne már. Kérlek hallgass végig.

- Tűnj már innen!

- De én szeretlek. Fogd fel, hogy szeretlek, de nem tudok mit kezdeni magammal. Tudom, hogy te Lukeot szereted, és ez a tudat felemészt. Tetszel. Tetszel mióta megláttalak. Szeretlek. Szeretlek mióta megismertelek. Sajnálom Becky, de nem tudok mit tenni az érzés ellen.

- Nem voltam kíváncsi az érzéseidre. Kibaszottul nem! Hagyj már békén.- parancsoltam rá.

- Miért vagy ilyen ellenséges? Mit tettem én ellened?- nézett kérdőn.

- Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád!- ismételtem meg.

- Most miért mondod ezt?

- Azért amiért te is.

- De én.. én.. nem is tudom miért mondtam. És már bocsánatot kértem.

- Tőled egyáltalán nem vártam. Egyáltalán nem vártam, hogy ilyen leszel velem. Luke is egy köcsög volt. De azthittem te normális vagy. Azthittem neked ennél fontosabb a barátságunk. Hát nagyon nagyot tévedtem.

- Sajnálom.

- Már mindegy.

- Kérlek.- arca vészesen közeledett az enyémhez. Hogy miért nem tettem semmit? Esküszöm én akartam. Hirtelen csókban forrtunk össze.

- Becky én szeretnék..- hallottam meg Luke hangját.

Mikor tekintetem ráemeltem már csak annyit láttam, hogy fut felfele a lépcsőn.

- Luke kérlek várj!- kiabáltam utána.

Felsprinteltem a lépcsőn. Luke még csak a kilincséért nyúlt.

- Várj.!- szóltam neki, majd megfogtam a kezét.

- Becky..- hangja elcsuklott.

- Luke kérlek ne haragudj, én szeretlek téged.. annyira sajnálom.

- Akkor miért Calummel smároltál?- vont kérdőre lehajtott fejjel.

- Calum csókolt meg. Esküszöm, hogy téged szeretlek.

- Hinni szeretnék neked.

- Kérlek, nézz rám.- fogtam meg a fejét.

- Nem akarom, hogy lásd az arcom.

- Én viszont látni akarom az arcod.

Rámnézett. Szemeiben sós cseppek tömkelege tolongott. De nem engedte ki őket.

- Most örülsz?

- Képes lennél sírni miattam?

- Fontos vagy nekem. Nagyon fontos.- szorított magához, egyáltalán nem zavarta vizes testem.

- Tényleg?- szemembe nekem is könnyek gyűltek.

- Persze. És nagyon sajnálom, hogy elküldtelek.- ölelt magához mégjobban.

- Megérdemeltem.- fúrtam fejem nyaka hajlatába.

- Nem érdemelted.

- Szeretlek.

- Én is téged. Nagyon.- hirtelen egymás szemébe kezdtünk bámulni.

Olyan gyönyörűek voltak óceánkék szemei. Eddig észre sem vettem, hogy alsó ajkán még mindig ottvan egy seb. Egy seb, amit az apám okozott. El kellett volna mennem. Menekülnöm mikor még volt rá esélyem. Mikor még nem volt ennyire fontos számomra.

- Miért kellett belédszeretnem? Miért hagytad te idióta?- mosolyodtam el halványan.

- Én azt nem értem, hogy válhattál ennyire fontos személlyé az életemben.

- Énsem. Hisz te tökéletes vagy, én meg..

- Ne is folytasd! Utálom mikor ócsárolod magad, pedig te úgy vagy jó ahogy vagy. Így vagy szeretnivaló, és hidd el most amit mondok. Így vagy tökéletes.

- Tévedsz.

- Te tévedsz.- hirtelen ajkaimra tapadt.

Annyira szerettem ezt az érzést. Amikor szó szerint repkedtek azok a bizonyos pillangók a gyomromban. A pillanat olyan tökéletes volt. Mindaddig míg Ashton meg nem látott minket.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Hirtelen elváltak ajkaink.

- Ashton..- kezdett bele Luke.

- Ash..- kezdtem bele énis. De nem tudtunk megszólalni. Dermedten álltunk mindhárman.

- Azthiszem én lezuhanyzok.- indultam meg a fürdőszoba felé.

Senki sem állított meg. A fürdőbe mentem, levetkőztem, majd a kabinba álltam, és elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Közben gondolkodtam. Ami kint történt Ashtonnal az elég kínos volt. Viszont csókolóztunk Lukeal, ami nem jelenthet rosszat. És aztmondta, hogy szeret. És ahhwie. Olyan jó volt. Remélem Ash és Luke nem vesznek össze miattam. Gondolatmenetemben valaki megzavart.

- Ashton, nem túlzottan örül a dolognak.- nyitott be Luke.

- Ez pontosan mit jelent?

- Eltiltott tőled.

- Hogy mi? Én megölöm Ashtont!- elzártam a vizet.- Kimész ha szépen megkérlek?

- Láttam már ilyet.- válaszolt.

- Akkor is!- szóltam rá.

- De, most miért?- kérdezte.

- Mert nem szeretném ha látnál pucéran, azért!

- Jól van nah.- ment ki.

- Végre.- sóhajtottam, majd elhúztam a zuhanykabin ajtaját és kiszálltam.

Megtörölköztem, majd rájöttem, hogy nincs másik ruhám. Lassan kinyitottam az ajtót, majd kiléptem rajta.

- Gyere Becky!- fogta meg a karom Ashton.

- Ashton várj! Kérek Luketól ruhát. Utána megyek.

- Rendben.- engedett el.

- Köszi.- ült ki az arcomra egy műmosoly, majd Luke szobája felé indultam.

Rányúltam a kilincsre, majd benyitottam.

- Becky.?- fordult az ajtó felé Luke.

- Igen. Tudnál adni ruhát?- mosolyodtam el kínomban.

- Persze.- mosolygott.

Elővett a szekrényből valami ruhát, majd a kezembe nyomta.

- Mit mondott Ashton?

- Beszélni akar velem.

- Ennek nem lesz jó vége.- jegyezte meg.

- Hát nem. De kimennél ha szépen megkérlek?- ismételtem amit a fürdőben is.

- Ha nagyon muszáj..- húzta el a száját.

- Miért akarsz ennyire látni..- hatásszünet.- Pucéran?- nyeltem nagyot.

- Én nem is.. Mindegy is.- hadarta, majd kiment a szobából.

Mi volt ez? Nem értem mit akar Luke. Felöltöztem. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Luke ott állt a túloldalán.

- Végeztél?- suttogta.

- Igen, gyere be.

- És mi lesz Ashtonnal?- érdeklődött.

- Nem akarom hallgatni az okoskodását.- fintorogtam, majd behúztam a szobába.

- Akkor most mi lesz?

- Semmi. Ashton nem fog beleszólni abba, hogy én kivel járok.

- Jársz?- ült ki egy bugyuta mosoly az arcára.

- Mármint, abba, hogy kit szeretek.- vörösödtem el.

- Jah, jah.- mosolygott.

- Kussolj.- ütöttem játékosan a vállába.

- Szeretlek ám.- ölelt át.

- Tudom.- szorítottam magamhoz.

- Leszel a barátnőm?

Az a döbbenet ami hirtelen átreppent az agyamon, valami hihetetlen mértékű volt.

16. Egy csodás nap volt míg..

Miután végeztünk a szörfözéssel kicsit boldogabbnak éreztem magam. Az, hogy Ashtonnal voltam jót tett nekem. Távol minden bajtól. Az óceánban. Tökéletes volt. Csak én, a bátyám, egy szörfdeszka, és az óceán. Csodálatos volt. Ha tehettem volna, örökre ottmaradok.
- Szépen átáztál.- másztunk ki a partra.
- Nah azért te sem panaszkodhatsz.- nevetett Ash, majd mindketten a homokba borultunk.
Egészen besötétedett, mig mi elvoltunk.
- Mindent köszönök.- öleltem át.- Mióta itt vagyok, még nem volt ilyen csodás napom.- nyomtam puszit az arcára.
- Igazán nincs mit. Remélem boldog vagy.- mosolygott.
- Viccelsz? Csodásan vagyok.- mosolyogtam.- De amúgy mi lett a bulival?
- Lemondtuk. Lukeot ilyen állapotban senkinek sem kéne látni.
- Hát.. ez igaz. Luke.. oh, hogy..
- Mi a baj?
- Semmi. Csak amit a vizben is mondtam.
- Majdcsak meglágyul. Nem játszhatja, hogy ő olyan erős. Nem fogja sokáig birni. Ti nagyon jó barátok lettetek az utóbbi időben. És Luke nem birja sokáig barátok nélkül. Lehet, hogy most haragszik, - bár fogalmam sincs miért - de hidd el, szüksége van rád.- nyugtatgatott Ash.
- Remélem igazad lesz.- mosolyodtam el halványan.
- Nah gyere.- ugrott fel, majd csuklómnál fogva engem is felrántott.
- Muszáj nekem is mennem?
- Nem, itt maradhatsz szörfözni egész éjszaka.- gyúnyolódott.
- Komolyan?
- Dehogyis. Nah gyere menjünk.- fogta meg a kezem.
- Mint egy pár.- nevettem el magam.
- Nem is nézünk ki úgy.
- Nem eszünk fagyit?- kérdeztem.
- Ilyenkor?- lepődött meg Ashton.
- Hát.
- Végülis. Miért ne?- mosolygott, majd egy fagyizó felé vettük az irányt.
Én kértem egy rizst, meg egy pisztáciát. Ő meg maradt a csokinál.
- Milyen aranyosak.- mosolygott egy öreg néni a fagyizóban, mikor nyaltam egyet Ash fagyijából.
- Áh, kicsit sem nézünk ki egy párnak.- suttogtam kuncogva.
- Nem, mi nem..- kezdett bele Ashton.
- Mi csak testvérek vagyunk.- fejeztem be.
- Pedig, meg mertem volna rá esküdni, hogy egy pár vagytok.- mosolygott a néni.
- Még a végén megvádolnak azzal, hogy jársz a húgoddal.- nevettem.
- Hát, körülbelül.- mosolygott.
- Vérfertőzés.- nevettem.
- Nah jólvanmár.
- Szeretlek ám.- öleltem át, ám ekkor fagyim a hátához nyomódott. De ő ezt nem vette észre. Kuncogva váltam el tőle.
- Miaz?- nézett furán.
- Semmi, semmi.- kuncogtam tovább.
- Neked valami komoly bajod van.- jegyezte meg.
- Énis szeretlek drága Ashton.
- Tudom.- mondta önelégült képpel.
Hazasétáltunk.
- Haver, mi van a hátadon?- kérdezte Mike, ahogy a házba értünk.
- Mi?- kérdezett vissza. Én kifutottam a hátsó udvarba.- Becky hova mész?- kérdezte.
- Várj. Ez fagyi?- érintette meg Mikey, Ash hátát.
- Fagyi. Várjunk csak. Becky állj csak meg!- kiáltott utánam Ash. Én a hátsó udvar medencéjébe vetettem magam, majd vettem egy mély levegőt és lebuktam.- Hol..? Oh. Megvagy.- vetette magát vizbe.
Teljesen megrémültem. Ez rámugrik. Arrébb úsztam, majd feljöttem. Vettem egy nagy levegőt, ekkor Ashton megfogta a lábam és lerántott a medence fenekére. Hirtelen mindketten feljöttünk, és röhögni kezdtünk.
- Mi ez a..?- hallottam meg Lukeot trappolni a lépcsőn.- Ashton? Becky?- lepődött meg, amint megpillantott minket.
- Szia.- szólaltam meg félénken.
- Helló.- szólalt meg Ash, kicsit bátrabban.
- Sziasztok.- vetette oda.
- Mi bajod?- érdeklődtem.
- Kibaszottul semmi.
- Észrevettük.- szólalt meg Ashton.
- Argh.- fújtatott.
- Luke elmagyaráznád végre mi bajod?- másztam ki a medencéből.
- Ez engem is érdekelne.- jött Ashton mellém.
- Ashton. Smároltál a húgommal a mosdóban. Nem tudom mióta jársz vele. Én semmiről nem tudtam. Becky. Mindig ottvoltam neked. Segitettem. megmentettelek az idegbeteg apádtól. És ezt kapom? Látszik, hogy rokonok vagytok. Egyikőtök sem tudja felfogni a dolgokat.
- Kussolj.- sziszegtem.
Luke távozott. Ketten maradtunk.
- Ez mi volt?- kérdezte Ashton, némi hezitálás után.
- Luke elmondta, hogy mi a problémája velünk. Ennyi történt.- válaszoltam.
- Az addig világos, de miért hagyott minket itt?
- A te haverod. Menj és kérdezd meg.
- A tiéd is. Menj te.
- De te régebb óta ismered.
- Téged jobban bir.
- Oké, ez nevetséges. Told fel a hájas segged, és beszélj Lukeal.!- fordultam felé.

15. Ashton "szörfleckéi"

- Becky! Becky jól vagy? BECKY!- hallottam Calum és Ashton hangját.
- Mi?- ébredeztem.
- Basszus, de ronda a szemed. Gyere!- de aranyos vagy Calum, de tényleg.
- Mi történt?
- Az az állat behúzott neked.- mondta idegesen.
- De nem direkt tette.- védtem. Bár tudnám miért és mitől.
- Miért véded? Egy idegbeteg állat.- mondta, majd a szememhez tette a vizes rongyot.
- Köszönöm.- öleltem át hirtelen, de ő nem ölelt vissza.
- Inkább hagyd, hogy megtörölgessem a szemed.- tolt el magától gyengéden.
- Mi a baj?- néztem rá furcsán.
- Mi lenne? Semmi.
- Ha nem lenne semmi visszaöleltél volna.- nem válaszolt.- Calum mi a baj?- emeltem fel a fejét.
- Semmi.- egy könnycsepp gördült ki gesztenyebarna szeméből, amit azonnal letörölt.
- Calum. Kérlek ne hazudj a szemembe.- emeltem rá tekintetem.
- Inkább menj el. Majd Ashton segit. Vagy Luke.- fintorgott, mikor kimondta a "Luke" nevet.
- Rendben. Tedd te is azt mint Luke. Taszits el magadtól. Mert látom titeket az boldoggá tesz.
- Te taszitottál el engem! Hát még mindig nem érted? Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- magasodott fölém.
- Legyen.- kifutottam a szobából sirva, majd kisurrantam a házból észrevétlenül.
Lementem a partra. Megálltam a homokban. Körülnéztem. Egy csomó boldog család. Sok-sok kisgyerek. Jó néhány felhőtlen tini. És egy csomó szerelmespár. Fájdalommal néztem őket. Olyan boldognak tűnnek. Én miért nem lehetek boldog? Miért nem lehetek gondtalan? Csak 16 éves vagyok, de már olyan sok mindent megéltem ami még egy 40 éves embernek is sok lenne. Elegem volt. Leültem a vizhez közel és elkezdtem bőgni. Tudomást sem vettek rólam az emberek. Annyi minden történt ma. Miért velem kell ezeknek történnie? Először Luke bevallja, hogy szeret. Én otthagyom. Calum megcsókol. Otthagyom. Elmegyek apámhoz. Megver. Mit akarok? Lukeot és Calumet is otthagytam. Miért? Valakinél ott kellett volna maradnom. Mire jó ez az egész?
- Becky.- fogta meg a vállam valaki.- Sajnálom.
- Cal?- néztem fel.
- Igen. Figyelj.. én sajnálom, csak.. csak egyszerűen nem tudom mi ütött belém.- hajtotta le a fejét.
- Hagyjuk.
- Haragszol?
- Repesek az örömtől.
- Sajnálom.
- Szia.- pattantam fel hirtelen.
- Mi? Mégis hova mész?- nem válaszoltam. Elkezdtem futni vissza a házhoz.
- Becky, hát te hol voltál?- rémüldözött Ashton.
- Tanits meg szörfözni!- szemei tágra nyiltak.
- Mi? Ez most, hogy jött?
- Kéérlek.- könyörögtem.
- Honnan tudod egyáltalán, hogy tudok szörfözni?
- Tippeltem.
- Most akarsz szörfözni?- érdeklődött.
- Annyira még nincs késő.- vágtam rá.
- Rendben. Behozom a deszkám és mehetünk.
- Tudod ettől nekem még nem lesz deszkám.- néztem rá.
- Egyenlőre elég lesz az enyém is.- legyintett.
- Oh. Hát oké.- mondtam, majd kimentem a ház elé.
- Becky. Mi volt ez?- kérdezte Calum lihegve.
- Ohh semmi. Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- mosolyogtam rá.
- Nah mehetünk?- jött ki Ashton.
- Aha.- válaszoltam.
- Szia Calum.- köszönt el.
- Hali.
- Sziasztok.- láttam amint Calum lehajtott fejjel besétált az ajtón.
- Hol voltál?
- Lent a parton.
- És miért mentél oda?
- Gondolkozni.
- Értem. Hugicám.- ölelt át féloldalasan.
- Tényleg.. bátyus. Akkor nem véletlen vagyok Irwin.- mosolyogtam.
- Hát nem. Miért nincs ma szülinapom? A legszebb ajándék amit kaphattam te vagy.- mosolyodott el, majd hirtelen felkapott. De úgy ahogy a filmekben szokták. Elkezdtem ütögetni a hátát, de nem tett le.
- Ashtooooooooooooooooooon. Eressz!- röhögtem.
- Mindjárt lent leszünk. De ez igy úgy néz ki mintha elrabolnálak. Kuss.- nevetett.
- Mi az, hogy kuss? A kishúgod vagyok te szemét.
- Pont ezért már merem mondani. Nah de itt is vagyunk.- tett le.
- Köszönöm.- igazitottam meg a ruhám.
- Azt ugye tudod, hogy nem viszlek vissza ruháért.? És meg sem várlak mig visszaérsz.
- Rajtad is utcai ruha van.
- De engem nem zavar ha átázik. Téged viszont fog.
- Nemfog.
- Mondom, fog.
- Jajj drága bátyuskám nem kell aggódnod, bikini van a ruhám alatt.- mosolyogtam.
- Az más. Nah jössz vagy nem?- indult meg a viz felé.
- Megyek.- mondtam, majd Ash után mentem. Cipőben. Utcai ruhában. Ebből milesz.- A bandából csak te tudsz szörfözni?
- A-a. A többiek is tudnak. Még Sophie is.
- Tényleg. Sophieról szólva.. ti most akkor együtt vagytok?
- Hát.. valami olyasmi.- vakargatta a tarkóját.
- Olyasmi?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát igen. Ennél többet nem nagyon tudok mondani.
- Mondd Ash. Te engednéd, hogy a srácok közül bármelyikükkel is járjak?
- Nem.- mondta komoran. What?
- Nem? De miért nem?
- Mert csak megbántanának. Talán Calumet engedném meg. De várjunk csak.. Inkább egyiket sem. De Luke most engem nagyon utál, nemigaz?
- Miért engem kérdezel. Engem is utál.- sóhajtottam.
- Mi? Mégis miért? Eddig vele töltötted a legtöbb időt.
- Azt mondta nem akar többé látni.- hangom kissé elcsuklott, szemem nedvesedni kezdett.
- Hogy mi? De miért?
- Inkább szörfözzük dörzsölgettem a szemem.
- Hát rendben.

14. A titok

Miután kimentem Calum szobájából, meg sem álltam a bejárati ajtóig. Nem érdekelt semmi. Nem irtam levelet, egyszerűen kirontottam a házból, és a szálloda felé kezdtem futni. Könnyeim potyogtak, de nem érdekelt. Haza akartam menni. Haza New Yorkba. Sydney túl sok fájdalmat okozott. Mikor a szálloda elé léptem megláttam az idegesen fel-alá járkáló apámat. Teljesen berezeltem. Elbújtam egy fa mögé és onnan figyeltem. De csak járkált. Amint megjött a bátorságom elindultam felé.
- Rebecca.- pillantott meg.
- Apa. Verj meg. Nem érdekel. Vess véget a szenvedéseimnek. Had felejtsem el őket.- körülbelül úgy mentem apa felé, mint aki a halálba sétál.
- Gyere csak.- mosolygott gonoszan.
- Ne merje őt bántani!- ugrott elő Ashton.
- Te meg, hogy..?
- Követtelek.
- Ashton?- mikor apa feltette ezt a kérdést Ash és az én szemöldököm is az egekbe szökött.
- Te ismered őt?- pillantottam apára.
- Mindegy.- mondta majd megragadta a karom, és erősen megszoritotta. Tiszta vörös lett, de őt ez nem érdekelte.
- Hagyja békén a húgom!- kiabált Ashton. Húgom? Hát oké.
- Te tudod?- engedett el apa.
- Mit is?
- Mit tud?
- Hát, hogy Rebecca a húgod.- forgatta a szemeit.
- Rebecca a húgom?- kérdezte Ashton.
- A vérszerinti.- vont vállat.
- Mi? Azt hogyan?
- Azt mondtam, hogy azért vagy Irwin, mert anyád is az volt, igaz?
- Igen.- bólintottam.
- Igazából az apád Irwin.
 - Hogy mi? Nem te vagy az apám?- nyiltak tágra a szemeim.
- Nem. Jonh Irwin az apád. A vérszerinti.
- De.. hogyan?- kérdeztem.
- Jonh és anyád együtt jártak, mikor anyád terhes lett. Jonhnak nem kellett a baba, de anyád meg akarta tartani. Ezért Jonh otthagyta anyádat. Anyád keresett egy pasit. Ez én volnék. Mikor még anyád élt, rájött, hogy Jonhnak új családja van. Megtalálta őket közösségi portálokon, és nekem is megmutatta. És megmutatta egyszülött fiúkat, Ashtont.- magyarázta.- Ashton vonásai pedig ugyanolyanok, mint néhány évvel ezelőtt.
- Akkor mi vérszerinti testvérek vagyunk?- kérdeztem.
- Fhú baszdmeg. Már mondtam, hogy igen.- válaszolt ap.. vagyis Drew elég bunkón.
- Becky.- nézett rám Ashton megszeppenve.
- Ölelj már meg!- utasitottam tétlen bátyám.
Ő azonnal átölelt. De úgy tényleg. Azt a hatalmas szeretet éreztem amit mindig is, mikor a karjai köz voltam. De ez most még erősebb volt.
- Engedd el!- parancsolt rá Drew.
- Ő az én húgom! Hagyja békén!
- Hogy mi?- "támadta meg" őt is a.. mármint Drew.
- Ashton menj onnan!- löktem arréb. Már igyis elég bajt okoztam.
Az ütés ami Ashton fejére irányult engem talált el. A szemem bevérzett.
- Becky!- kiabált Ash, miközben én a földre zuhantam. Majd hirtelen minden elsötétedett.

13. Calum vigasza

Mikor reggel felébredtem Ashton nem volt ott, csak egy hatalmas plüssmaci a karjaim közt.
- Mi a..?- tettem fel, majdnem hagosan a kérdésem.
Egy papir volt a macin, amin egy üzenet állt.
"Ő mindig veled lesz.♥ Ashxx"
De jó fej vagy Ash. Bezzeg te nem vagy velem. Kimásztam az ágyból, majd kimentem a szobából. A szemem alig volt nyitva, csak és kizárólag magam elé bámultam. A fürdő kilincsért nyúltam, de hirtelen a kezem összeért valakiével.
- Becky?- dörzsölgette a szemeit Luke.
- Reggelt.- ásitottam.
- Mi történt az éjszaka? Miért zárkóztál be?- kérdezgetett.
- Hosszú történet. Menj és intézd el a dolgod. Majd utána.- nyögtem ki, majd elengedtem a kilincset.
- Őhmm.. oké.- mondta Luke, majd kinyitotta az ajtót.
Megdermedve álltunk mindketten. Ashton és Sophie ijedten kapták a fejüket felénk amint meghallották, hogy nyitódik az ajtó.
- ASHTON MI A..?
- Luke nyugi. Nyugi. Luke nyugi.- forditottam magam felé Lukeot.
- DE. DE. DE. DE.- sokkot kapott.
- Luke nyugodj meg!- rázogattam.
- De.- halkult el kissé.
- Lucas Robert Hemmings aztmondtam kuss!- mondtam indulatosan.
- Rebecca Victoria Irwin. Ashton Fletcer Irwin épp' megrontja Sophia Louise Hemmingst!
- Luke nyugodj le.
- Ashton, gyere cs..
- Luke, te velem jössz!- jelentettem ki, majd Lukeba karoltam és elhúztam onnan. Egyenesen a szobájába mentünk.
- Figyelj, Sophie már nem gyerek, tudja mit csinál, nyugodj meg!
- De Ashtonnal smároltak. Érted? ASHTONNAL!
- Tudom Luke, én is láttam, nem vagyok vak. Nah és?! Mint mondtam Soph már nem gyerek.
- De mégis csak a kishúgomról van szó!
- Aki már nem kicsi.- néztem rá.
- De akkor is!
- Nyugodj meg. Te is ismered Ashtont. Ő semmi olyat nem fog tenni vele, amit Sophie nem akar.
- És honnan tudod, hogy Sophie nem akarja?- kérdezett vissza.
- Luke ezt inkább vele beszéld meg. De ne lebaszd, hanem beszélj vele.
- Oké, oké. De.. én féltem a húgom. Mégcsak 16 éves.
- Én is annyi vagyok Luke.
- És ennek mi köze mindehhez?
- Gondolkodj.- mosolyodtam el.
- Oh. De az más. Én nem akarlak megdugni.
- Baszdmeg Luke. Ashton szerinted megakarja Sophiet? De egyébként köztünk nincs semmi, köztük meg igen.
- Nem tudom. Nem hiszem. De miért ne lenne?
- Miért? Van?- kérdeztem rá.
- Hát..
- Luke. Te miket képzeltél be magadnak?
- Tegnap megcsókoltál.
- Nah és?
- Visszacsókoltam.
- Hagyjuk inkább.
- Nem, nem hagyjuk.
- Miért? Te szeretnéd ha lenne köztünk valami?
- Hát.. asszem'.- vakargatta a tarkóját.
- Asszed'? Egy "asszem'" nem elég, főleg, hogy én nem akarom!
- De akkor miért csókoltál meg?- háborodott fel.
- Mert.. mert. Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Hát igazán köszönöm.- fújtatott.
- Én.. én sajnálom.- illetődtem meg. Még nem láttam dühösen. De most dühös volt rám.
- Sajnálod? Ezzel aztán sokra megyek.
- Luke. Veled meg mi van?
- Áh semmi. Csak teljesen belédzúgtam. Beléd vagyok zúgva mióta megláttalak. Te nem tudod mennyi mindenre képes lennék érted. De te csak hagyj itt kétségek közt.
- Szia Luke.- nyögtem ki, és otthagytam.
Mi volt ez? Én ezt már birom elviselni. Luke szerelmes belém? De mikor? Hogyan? Nem. Szerintem hazudott. De miért tette volna? Dühösnek tűnt. Én már nem értek semmit. De hát miért hagytam ott? Miért tettem ezt? Meg kellett volna csókolnom, és mondani neki, hogy mennyire szeretem. De én hülye otthagytam őt egyedül. Talán jobb is lesz igy. Hazamegyek. Lehet, hogy apám megver, de talán ez az én sorsom, aminek Luke az útját állta.
- Sziasztok srácok!- kiáltottam el magam az ajtóból. Bár nem tudom miért tettem. Egy levél talán jobb ötlet lett volna.
- Mi?- jött le Mikey.
- Hova mész?- kérdezte Calum.
- Mi a fasz van? Mit akarsz csinálni?- kérdezte Ash.
- Hazamegyek.
- Dehogy mész.- nézett rám Cal.
- Miért?
- Mert nem fogjuk hagyni, hogy az apád tovább verjen.
- Ez csak egyszeri alkalom volt. De ha nem, majd "szembeszállok" vele.- válaszoltam.
- Láttad te Lukeot? Láttad, hogy mit tett vele az apád? Láttad, hogy a kibaszott piercingjét a kezében fogta? Fel tudod fogni, hogy apád konkrétan kitépte Luke piercingjét? Fel tudod ezt fogni? Bevérzett a szeme. Te is ezt akarod? Úgy akarsz kinézni mint most Luke? Igen Rebecca?- kelt ki magából Ashton.
- Nem engedhetünk vissza.- nézett komoran Calum.
- Én akkor is hazamegyek. Sziasztok. Hiányozni fogtok.- mosolyogtam halványan, majd kisétáltam az ajtón.
- Nem mész sehova.- ragadta meg a csuklóm Calum.
- De igen, eressz el!- parancsoltam rá.
- Nem foglak.!- szoritotta meg erőteljesebben a karom.
- De miért?- már majd' sirva fakadtam.
- Mert nem tehetem. Az apád csak bántana. Kérlek ne menj vissza!- kérlelt.
Hirtelen magamhoz öleltem. Hogy miért tettem? Reflex. De tényleg. Annyira szeretem őket. Nem akarok elmenni, de úgy érzem muszáj. Lukeal is mi lett? Félek, hogy a többiek sem ússzák meg sebek nélkül. Egyben gondolok itt fizikaira és lelkire. Nem akarom őket bántani. De mellettem nincsenek biztonságban. Úgy döntöttem maradok. Lenyugodtam, majd mikor mindenki megnyugodott felmentem. Beszélnem kellett Lukeal. Kopogtam. Semmi.
- Luke bent vagy?
- Menj innen.- hallottam meg hangját.
- Kérlek engedj be.
- Azt mondtam menj innen!
- De Luke..
- Takarodj innen! Nem akarlak látni többé!- üvöltött ki, majd hangja elcsuklott.
Először nem hittem a fülemnek. De aztán megértettem. Mikor tudatosultak bennem Luke szavai, sirva fakadtam. Miért mondta ezt? Miért nem akar látni többé? Tény, hogy csúnya volt amit tettem, de ez kicsit erős, nem? Már megint mindent elbasztam. Gratulálok Becky, nóbelt neki. Ennél szarabb ember már nem is lehetnél. Taps. Nem tudtam hova mehetnék. Mármint, most nem elszökni akartam, hanem elmenni valahova. Mármint a házban. Bár Luke nem akar látni, szóval..
- Becky, veled meg mi történt?- kérdezte aggódva Calum.
- Semmi.- töröltem le sebesen a könnyeim.
- Miért sirtál?- jött közelebb.
- Nem sirtam.- fordultam el.
- Akkor miért tiszta vörös a szemed?
- Allergia?!
- Maximum ha Lukera vagy allergiás. Gyere. Mossuk meg a szemed.- mondta. Éreztem a törődést a hangjában.
Vele mentem. Bekisért a szobájába, majd hozott egy vizes rongyot.
- Mi történt?- tette fel kérdését újra, szemem törölgetése közepette.
- Már mondtam. Semmi.- ismételtem.
- Nem úgy néz ki. A szemed be van dagadva.- jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangon.- Ennyire szerelmes vagy belé?
- Mi?- hökkentem meg.
- Ugyan már. Szerinted olyan vak vagyok, hogy nem vettem észre, hogy belezúgtál Lukeba?
- Én nem is.
- Becky.- nézett csoki barna szemeivel az enyéimbe.
- Erre nem tudok mit mondani.
- Nem is kell, de ne hazudj.
- Sajnálom.
- Semmi baj.- mosolygott kedvesen, majd abbahagyta a törölgetést.- Nagyon szereted igaz?- sóhajtott.
- Sajnos igen.- hajtottam le a fejem.
- Sok fájdalmat okozott, igaz?- hajtotta a fejét az enyémnek, ezáltal homlokunk összeért.
- Hát.. eddig nem, csak most.
- Meg sem érdemel téged.- jegyezte meg, majd egyre közelebb hajolt. El akart forditani a fejem, de valamiért nem ment. Igy ajkaink összeértek. Ha csak egy pillanatra is, de minden tökéletes volt.
- Sajnálom.- húztam el a fejem, majd kifutottam a szobából.

12. Hülye ötlet, avagy lelkizés Ashtonnal

- De teheted. Bocsi Luke.- mondtam majd ki akartam "menekülni" a szobából, de nem sikerült, mert Luke a karom után kapott.
- Rebecca, kérlek.
- Luke kérlek ne hivj igy. Én sem hivlak Lucasnak. És engedj el. Most!- hisztiztem, de ő csak szorongatta a karom.
- Nagyon kérlek, mondd el, hogy miért csókoltál meg.- fogalmam sincs, hogy lyukadtunk ki ide. De ő mondta.
- Luke figyelj. E mögött az egész mögött több van, mint ahogy azt te gondolod. Te ezt nem értheted.- hajtottam le a feje megint.
- Ha elmagyarázod megérthetem.- mosolygott biztatóan.
- De nem fogom. Mert én sem tudnám elmagyarázni.
- Luke. Figyelj. Mi volt ez?..- jött a szobába Ashton.- Ohh. Nem tudtam, hogy te is itt vagy. Bocsi.- vakargatta a tarkóját Ashton, miközben engem figyelt.
- Semmi baj, úgyis épp' menni készültem.- szólaltam meg, de Luke nem engedett a szoritáson.- Luke!
- Rendben.- sóhajtott.- Mondjad Ash.- engedett el. Én megragadva az alkalmat a fürdőbe sétáltam, majd a kulccsal ami a zárban volt bezárkóztam.
Körülbelül olyan 10 perc elteltével valaki bekopogott. De én egy szót sem szóltam.
- Becky te vagy bent?- hallottam meg Ashton hangját.
- Talált, süllyedt.
- Mit keresel odabent? És miért zárkóztál be?
- Elmennél?- kérdeztem nem túl kedvesen.
- Nem, mert pisilnem kell.!- szólt vissza.
- A földszinten is van wc!- kiabáltam ki.
- Kösz. De mi a francot csinálsz ott bent?
- Próbálok egyedül lenni.
A nap folyamán többen is jöttek és kérdezgették, hogy mi bajom, de senkinek sem nyitottam ajtót. Éjszaka is csak gondolkoztam. Sőt egész nap a wc-be zárkózva, ezen az egészen gondolkoztam. Lukeon és magamon. Mi a picsáért kellett visszacsókolnia? Áh komolya nem hiszem el. Azóta szeretem mióta megláttam tengerkék szemeit. Elég volt egyszer látnom őt. Beleégett gyönyörű mosolya az agyamba. Azóta ott motoszkál a gondolat "Mi lenne ha..?". És ez olyan furcsa. Még senki iránt nem éreztem igy. Elkezdtem bőgni. Bőgni, már megint. Ezzel csak tönkreteszem magam. És Lukeot is. Valaki kopogott.
- Mit akarsz?- kiáltottam ki.
- Kérlek Becky engedj be! Tőlem utána masztizhatsz tovább, de engedj be! Nem nézek oda, de mindjárt bepisilek.
- Földszinti wc! Jah és nem masztizok. Idióta.- forgattam a szemeim.
- Mike eldugitótta!
- Udvar!
- Mi vagyok én? Kutya? Ez egyenlőre a mi házunk, engedj be!- parancsolt rám.
- Jól van nah!- kinyitottam ajtót.
- Te sirtál?
- Te nem éppen a wc-re készültél?
- Igaz, igaz. Kimennél?
- Nem. Nyugi nem fogok odanézni, nem kell beszarnod!
- Akkor sem szeretek mások előtt..- nyafogott.
- Ashton. Nem fogom megfogni a farkad. De még csak oda sem nézek. Nyugodj már meg.- fordultam el.
- Jól van nah.- mondta Ash, majd elkezdett pisilni.- Oké kész vagyok.
- Nagyon ügyes voltál. Kérsz nyalókát?
- Te beteg vagy.- jegyezte meg mosolyogva, majd kezet mosott.
- Olyat mondj, amit nem tudok.- kacsintottam.
- Beszélhetnénk?
- Jó de előbb bezárom az ajtót.
- Meg akarsz erőszakolni?- vágott ijedt képet.
- Igen Ash. Pont arra készültem. Gatya le, gyerünk!- szórakoztam.
- Beteg állat.
- Nah de mit szeretnél?
- Beszélgetni. Mi volt ez az egész? Tudod. Ott lent. Miért bántotta apud Lukeot?
- Jó. Figyelj. Elmondom ha köztünk marad.
- Rendben.
Mindent elmeséltem az elejétől a végéig. Persze azt az aprócska részletet, hogy csókolóztunk és, hogy szeretem Lukeot kihagytam.
- Ohh. Hát ez.- szólalt meg.
- Szörnyű?- találgattam.
- Valahogy úgy.- hajtotta le a fejét.- Sajnálom.
- Áh. Mindegy. Tudod Ash. Még csak néhány napja ismerlek, de olyan mintha a bátyám lennél.
- Hát.. végülis Irwin, Irwin.- mosolygott.
- Igaz. Megölelsz?
- Természetesen.- mosolygott újra, majd szorosan átölelt.
A karjaiban biztonságban érzem magam. De nem úgy mint Lukeéba. Ashtont csak egyszerűen szeretem. Mert tényleg olyan mintha a bátyám lenne. Ő olyan mértékű szeretetet áraszt, hogy az hihetetlen. Annyira imádom.
- Leszel az alvós macim?- tettem fel idióta kérdésem.
- Szivesen.- mosolygott Ash.- Alszol velem? Csak mert nem hiszem, hogy a fürdő megfelelő hely volna.- nevetett.
- Jogos. Megtennéd?
- Már az alvós macid vagyok, úgyhogy gyere!- mosolygott újfent, majd kinyitottam az ajtót, ő pedig a szobájába húzott.
Befeküdtünk az ágyba én pedig átöleltem Ashtont akár egy plüsst.
- Nekem van a világon a legjobb alvós macim.- mosolyogtam, majd mégjobban hozzábújtam. Ő csak elmosolyodott.
- Jó éjt Becky.- puszilt a hajamba.
- Jó éjt Ash.

11. Az őrangyalom

Olyan jó volt érezni puha ajkait. Viszont nagyon meglepődtem mikor visszacsókolt. Egyáltalán nem számitottam rá. Persze jó érzés volt, meg minden, de furcsa. Bár még soha nem éreztem ehhez foghatót. Miután elváltunk egymástól, egy hang, ott legbelül azt üvöltötte "Fuss, Becky fuss!". Hallgatnom kellett volna rá.
- Bocsi Luke, én..- nem tudtam befejezni a mondandóm, mert teljesen kiürült a fejem. Elvesztem tengerkék szemeiben. Bárcsak tudnám miért szeretem bele. Ha ismerném az okot, azonnal törölném. Miért is csókoltam meg? Rossz ötlet volt.
- Te?- mosolyodott el.
- Luke.. miért védtél meg apámtól? Miért tetted?
- Talán nem kellett volna?
- De.. vagyis nem tudom. Talán nem kellett volna. Ha nem teszed nem sérültél volna meg.
- Becky, most had kérdezzek én. Miért csókoltál meg?
- Miért csókoltál vissza?- kérdeztem vissza.
- Rebecca. Válaszolj!
- Ne hivj igy Lucas.
- A te szádból jobban hangzik, mint apádéból.- nevette el magát.
- Ez nem vicces.- fújtattam.
- Igaz. Még nem válaszoltál. Szóval akkor miért is csókoltál meg?
- Luke, sokkal többről van szó, mint amit te gondolsz.
- Szerintem meg egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Sajnálom. Csak ennyit tudok mondani.
- De mégis mit sajnálsz?
- Mindent.- hajtottam le a fejem.
- Ugyan, Becky. Én..- kezdett bele a mondatába, de a srácok megzavarták.
- Sziasz..- merevedtek le mind az öten.
- Veled meg mi történt?- futott oda Sophie Lukehoz.
- Izé.. semmi.
- Nagyon nem úgy néz ki. Hol a piercinged?
- Itt.- nyitotta ki a markát Luke, majd Soph felé mutatta.
- Milyen vadállat tette ezt veled?
- Én voltam.- hazudtam lehajtott fejjel.
- Ugyan már. Ne viccelj Becky. Az lehetetlen.
- Igazat mondtam.- szoritottam ökölbe kezeim.
- Ez igaz, Luke?- kérdezte Sophie. Lukera néztem. És belül nagyon reménykedtem, hogy igent fog mondani.
- Dehogy.
- Luke nem kell hazudnod.- néztem rá újonnan.
- Nem hazudok Becky.
- Miért tetted? Bár nem hiszem, hogy te voltál.- nézett rám Ash.
- Én..- dadogtam.
- Nem ő volt, hagyjátok már!- szólalt meg Luke.
- Akkor ki?
- Becky apja.- válaszolt.
- Az apám vagy én, nem mindegy? A lényeg, hogy az én felelőtlenségem miatt Luke megsérült.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz.- lépett hozzám Luke.
- Hagyjuk inkább.
- Gyere velem.- ragadta meg a kezem.
- Miért?- lepődtem meg.
- Beszélnünk kell.- mondta, majd felhúzott a szobájába.- Mi volt ez?- vont kérdőre.
- Mire gondolsz?- tettetem a hülyét.
- Miért vállaltad volna magadra apád sarát? Te semmiről sem tehetsz.
- Ez nem igaz. Nem szabadott volna elmenekülnöm. Tűrnöm kellett volna a pofonokat.
- Becky.- ölelt át.
- Miért csinálod ezt? Miért nem hagysz végre? Miért nem hagyod, hogy sorsszerűen megtörténjenek velem a rosszabbnál rosszabb dolgok?
- Nem hagyhatom. Te nem ezt érdemled.
- Hagyj békén.- akármennyire is jó volt a karjai közt lenni.. akármennyire is szeretem őt.. ez igy nem mehet tovább.- Teljesen tönkre foglak tenni. És nem akarom Luke. Te annál sokkal fontosabb vagy, hogy tönkretegyelek.- engedtem ki magamból, majd potyogni kezdtek a könnyeim.
- Nem teszel tönkre.! Ez butaság!- akart újonnan átölelni, de nem hagytam neki.- Mi a baj?
- Hagyjuk inkább. Jobb lesz ha én most elmegyek.
- De mégis hova akarsz menni?
- Mindegy. Csak el innen.- hajtottam le a fejem.
- De. Nem mehetsz el! Mégis hova mennél? Vissza az apádhoz? Azt nem engedhetem!
- Luke, nem vagy az őrangyalom. Inkább hagyj menni.
- Nem tehetem!

10. Az érzelmek előtörnek

- Nah takarodj Lucas!- emelte fel a hangját apu.
- Aki innen el fog takarodni, az maga lesz!- emelete fel a hangját Luke is.
- Kinek képzeled te magad?
- Hát nem egy olyan embernek aki megveri a lányát, puszta ingerültségből. Magának orvos kell.- válaszolt Luke. Bárcsak ne tette volna.
Apa meg akarta ütni Lukeot. De Luke elhúzta a fejét, majd arrébb lökött.
- Luke ne csináld! Nem éri meg! Inkább visszamegyek vele.- kiabáltam Lukenak.
- Azt ne engedhetem. Nem hagyom, hogy bántson.!- kiabált vissza Luke, majd behúzott apának.
Veszülten néztem végig a jelenetet. Apa kifeküdt (?). Majd Luke kézen ragadott és elvitt onnan.
- Miért csináltad ezt Luke? Otthagyhattál volna.
- Ilyen opció nem létezett.
- Hát te egy hülye vagy Hemmings. De köszönöm. - öleltem át. Visszaölelt.- Mindent köszönök. Már nem is tudom mennyivel jövök neked.- mosolyogtam.
- Áh ugyan. Nem kérek érte semmit. Amit tettem azt bárki más is megtette volna.- ugyan nem láttam az arcát, de merem azt allitani, hogy ő is elmosolyodott.
Hazamentünk. Senki sem volt otthon.
- Hol van mindenki?
- Mindenki a városban maradt.
- Oh értem. Nem megyünk le a partra?
- De menjünk.- felelt Luke, majd elindultunk.
Hát.. bárcsak ne mentünk volna le a partra. Apa ott állt. Ott állt a homokban. Majd hirtelen megpillantott minket.
- Nekünk még van egy elintézetlen ügyünk Lucas!- lépett oda hozzánk. Orra véres volt.
- Luke, ne tedd.- suttogtam.
- Hagyjon minket békén.- mondta Luke apunak. Apa nem elégedett meg ennyivel.
- Nah nehogy már békén kelljen hagynom a saját lányomat, mert egy kis hülye gyerek azt mondja.- válaszolt fölényesen.
- Menjen innen. Most.- utasittotta Luke.
- Nah akkor játsszuk le!- megpróbált apa behúzni neki, de újonnan is csak sikertelenül.
Luke most kicsit erőteljesebben és határozottabban lökött, meg és a homokba zuhantam.
- Becky menj el innen. Kérlek.- kérlelt Luke.
- De Luke ne tedd!
Nem birtam nézni a jelenetet. Szörnyű volt. De nem avatkozhattam közbe. Hallgattam Lukera. Eljöttem onnan. Hazafutottam. Vagyis a házba ahol a 5SOS lakik. Rohantam. Féltem. Mi van ha Lukenak valami komolyabb baja is lesz? Nem birnám elviselni a tudatot, hogy az apám tette azt vele. Nekem van bűntudatom. Mégiscsak az én apám. Én kevertem bele Lukeot. Bár ne tettem volna. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon. Nem. Nem ezt nem hiszem el. Már megint kezdem. Megint bőgök. Féltem Lukeot. Tudom, hogy megállja a helyét, de.. de én akkor is nagyon féltem. Elkezdtem sirni.. sirni megint. Fél óra múlva a bejárati ajtó kinyitódott. És Luke sétált be rajta. Bal szemén hatalmas lila folt, ajkából folyt a vér, ajak piercingjét a kezében tartotta.
- Luke, mi történt?- futottam hozzá rémülten, majd a pólóm ujja végével, elkezdtem törölgetni a vért az ajkairól.
- Csak kiszakadt az ajak piercingem, de nem vészes.- vont vállat.
- Luke, te normális vagy? Elmegyünk a kórházba!
- Nem Rebecca, oda nem megyünk!- ellenkezett.
- De hát miért nem?
- Nem szeretném ha a sajtó attól csengene, hogy a 5SOS egyik énekesét Luke Hemmingset, kórházba kellett vinni, mert ez meg az történt. Kérlek. Majd megoldom.
- De hogyan? Én értem, hogy nem akarsz hajcihőt, de muszáj kórházba menned.
- Megoldom.
- Elfertőződhet a seb. Luke felszakadt az ajkad. Kérlek.
- Becky.. nem lehet.- ölelt át.
- De.. Luke nem akarom, hogy komolyabb bajod is legyen. Ez már alap elég komoly, mert össze kell varrni az alsó ajkad. Kérlek Luke. Elfertőződhet és akkor még rosszabb lesz.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
Felnéztem. Felnéztem rá, és megpillantottam csodás jobb szemét ami kéken világitott, és megláttam bal szemét, ami tiszta lila volt. Majd ajkaira pillantottam. Még mindig ömlött belőle a vér. Már a pólója is olyan volt. De elég volt. Nem titkolózom tovább. Hirtelen véres ajkaira tapadtam. Ő felszisszent, de viszonozta a csókot.

9. Rémálom

Elegem volt már mindenből. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd bemásztam a zuhanyzókabinba. Elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Az üveg hirtelen bepárásodott. A párától, alig kaptam levegőt, aprókat köhintettem, de nem érdekelt, csak engedtem magamra a vizet és gondolkoztam. De valami furcsa volt. Ez az egész. Hogy is csöppentem én bele ebbe? Jaah.. a családi nyaralás az oka mindennek. Nem Luke. Oh, de nem ám. A családi nyaralás. Inkább visszamegyek a szállodába, bocsánatot kérek, a többieknek meg hagyok egy levelet. Hm. Nem is rossz ötlet. Miután végeztem kimásztam a kádból, majd felöltöztem. Kimentem a fürdőből és elindultam le a lépcsőn. Kerestem egy cetlit meg egy tollat és már firkantottam is fel az üzenetet.

"Sajnálom, de úgy érzem nekem köztetek nincs helyem többé. Visszamegyek a szállodába.x
Becky.x"

Asszem' megfelel. Szerintem tökéletes. Lettem az asztalra, remélve, hogy majd megtalálják. Majd megfogtam a kilincset és idegesen tapasztaltam, hogy be lettem zárva. De hisz erről tudtam, vagy nem? Mintha halottam volna a kulcsot a zárba mikor elmentek. Igen. Hát ez szopás, most, hogy jutok ki innen? Mivel egy elég találékony emberke vagyok, ezért kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Óvatosan visszatoltam, majd a szálloda felé vettem az irányt. Megérkeztem. Félek. Mégis inkább visszamegyek. Nem, nem ez hülyeség, jól tettem, hogy eljöttem. De mi van, ha mégsem? Basszus. Mindegy. Ha már eljöttem idáig akkor bemegyek. Kopogtam. Jess nyitott ajtót.
- Becky, hát, te, itt?- ölelt át megkönnyebbülten.
- Rebecca Victoria Irwin. Mégis, hogy képzelted ezt?- apa már nem volt ilyen lelkes.
- Mire gondolsz?
- Azt, hogy megszöksz. Halálra aggódtuk magunkat!
- Szerintem te max azon törted a fejed, hogy fogsz porig alázni amint hazajöttem.- vágtam hozzá.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Megaláztál a barátom előtt. Ezt so'sem fogom megbocsátani neked.!
- Gyere csak, te kis..- emelt rám kezet apa. Jesy hirtelen elé ugrott és megfogta a kezét. Ilyen "What the fuck?" fejjel bámultam apámra, aki először az életben kezet emelt rám.
- Remélem, hogy nem azt akartad tenni amire épp' gondolok.- bámultam meredten magam elé.
- Kiprovokáltad. Szerencséd, hogy itt volt Jess.
- Hogy rohadnál meg.- szólaltam meg hirtelen, majd bementem a szobámba.
Egy erős mozdulattal, bevágtam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyamra és arcomat a tenyerembe temettem. Majd hiretelen kicsordult a könnyem. Miért is jöttem vissza? Miért is veszekedtem Luke-al? Miért is történt mindez? Hol rontottam el? Sirtam, eszeveszettül sirtam. És csak rájuk tudtam gondolni. Luke-ra, Calum.-re, Mike-ra és Ashton-ra. Ez most tényleg az én életem? Most tényleg mindennek vége? Hát igen. A baszott kis életemből egy rémálom lett. Gratu Becky. Ezt szépen elintézted. Néhány órát bőgtem a szobámban. Majd hirtelen apám berontott.
- Idióta, hülye gyerek!- vágott pofon. Én hirtelen a fájó pontra helyeztem a kezem.
- Te normális vagy?- kiabáltam rá.
- Kussolj!- vágott pofon a másik oldalon is.
- Hagyj békén!- kiabáltam rá újra.
- Összevesztem miattad Jessicával!- üvöltötte le a fejem, majd újra tenyerét éreztem az arcomon. Nah itt már nem tudtam tartani magam. Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ne bőgj te idióta.!- kiabált velem újra, majd újra megpofozott.
A helyzetem kilátástalan volt, igy elkezdtem futni a bejárati ajtó felé. Sikeresen kijutottam rajta, majd lefutottam és ki a szállodából.
- Állj csak meg!- futott utánam apa.
De én csak futottam, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Hirtelen nekiütköztem valakinek. Mielőtt megszólalhattam volna ő megelőzött.
- Becky?- fogta meg a vállam majd kicsit arrébb tolt, hogy jobban szemügyre vehessen.
Mikor megláttam ki az már semmi sem érdekelt. Átöleltem.
- Már megint te?- ért oda hozzánk apa.
- Mi történt?- kérdezte tőlem Luke.
- Ez a vadállat megvert.- sirtam.
- Ugyan. Az csak néhány pofon volt. De a nagy részén még nem vagy túl kisasszony!- közeledett felénk apa, majd a pólómért nyúlt.
- Menjen innen!- nézett apura Luke határozottan.

8. Miért?

- Nah jobb Calumnél öltözni?- lépett oda Luke.
- Most meg mi bajod? Féltékeny vagy?
- Hagyjuk inkább.
- Nem Luke, nem hagyjuk. Mi bajod van? Egyszerűen nem értem.
- Mondom hagyjuk.
- Mondd már meg!
- Te egy..
- Én egy? Nah mi vagyok Luke?
- Hagyjuk abba.
- Most miért nem lehet elmondani? Belekezdtél. Fejezd is be!
- Te élvezed ha porig aláznak? Azt akarod, hogy én is porig alázzalak? Nem volt elég apádtól?
- Luke.. tudod mit? Menj a picsába! Minden a te hibád, szerintem kussolj és húzd meg magad!
- Az én hibám? Valóban? Rebecca baszdmeg gondolkozz már egy kicsit.
- Megvolt. Hülye barom.- vágtam hozzá, majd odamentem hozzá és pofon vágtam.
- Te nem tudod mit meg nem tennék érted.- suttogta Luke. Gondolom azt hitte nem hallom. De hallottam. És ez csak még jobban összezavart. De nem kérdeztem rá. De érdekelt. Furdalt a kiváncsiság.
- Luke. Kérlek mondd meg a többieknek, hogy nem megyek.- ültem le a földre a falnak támaszkodva.
- Miért?
- Csak. Kérlek mondd meg nekik Luke.
- De..- közeledett.
- Mondom nem akarok menni, mit nem értesz ezen?- kiabáltam rá. Amint kimondtam az utolsó betűt megbántam.
- Hát rendben.- válaszolt komoran, majd lement a lépcsőn.
- Mi az, hogy nem jön?- halottam Cal hangját.
- Mert nem akar.- válaszolt neki Luke.
- És miért nem? Felmegyek hozzá.
- Azt mondta nem akar jönni Calum, fogadd el, és menjünk!- utasitotta Luke.
- Jó, rendben.- könnyen feladta.
Csak ültem ott és hallottam, hogy csukódik az ajtó, majd valaki kulcsra zárja. Nem akarok megszökni, nem értem minek kellett ez. Nah mindegy. Én már nem értek semmit. Először Calum megfogja a kezem, majd Luke azt mondja "Te nem tudod mit meg nem tennék érted.".. Miért csinálják ezt? Mit jelent ez? Mármint tudom, hogy mit jelent, de ebbe még belegondolni is rossz. Én nem akartam ezt. Én még csak el sem akartam jönni erre a rémes nyaralásra. Mert ha otthon maradok, ez nem történik meg. Becsukom a szemem, és mikor kinyitom, talán a saját, otthoni ágyamban fogom találni magam, és ráébredek, hogy ez csak egy hülye álom volt. Tévedtem. Még mindig itt vagyok. Itt vagyok egyedül a 5 Seconds of Summer házában, és ülök a földön felhúzott lábakkal, miközben az arcom a tenyerembe temetem. És a könnyeim szabad utat kapnak egyesen a tenyerembe, és onnantól kezdve a térdemre is. És csak egyetlenegy kérdés cikázik a fejemben. "Miért?".

7. Luke, Sophie, Calum

Mikor reggel felébredtem Luke ott szuszogott mellettem. Aranyos volt, de nekem majd' kilyukadt a hasam. Lementem. Egy barna lánnyal találtam magam szemben.
- Szia, te vagy Luke húga, Sophie?
- Szia, igen. Te ki is vagy?- mosolygott kedvesen.
- Izé.. Rebecca, a srácok egyik haverja.
- Luke-al is csak haverok vagytok? Csak mert jól áll neked a pólója és az alsója.- mosolygott újra.
- Igen, igen, csak..- vörösödtem el.
- Csak?
- Hosszú történet.
- Sehonnan nem vagyok elkésve.- mondta, majd leült az asztalhoz egy kávéval a kezében.
- Oké, oké. Elmesélem.- adtam meg magam, majd leültem vele szembe.
Mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig.
- Oh. Már minden világos.- mosolygott Sophie.
- Miért nincs kaja szag?- botorkált le a lépcsőn Luke.
- Talán azért mert nincs kaja?!- szólalt meg Sophie.
- Mi az, hogy nincs kaja?
- Úgy, hogy nem csináltam.
- És miért nem?
- Mert ma étterembe megyünk reggelizni.- dörzsölte össze a tenyereit Sophie.
- Jah. Az más.- nyugodott meg Luke.
- Szólj a srácoknak, hogy keljenek fel! Rebecca, te is jössz?
- Én..
- Igen, ő is jön.- kiabál Luke miközben felmászott az emeletre.
- ..megyek.- mosolyodtam el.
- Oké. Csak egy tipp. Szerintem öltözz fel.- mosolygott Sop.
- De nincs ruhám. Basszus.
- Hát igen.. ez gáz.
- Kinek nincs ruhája?- jött le Ashton.
- Nekem.
- Luuuuuke! Adj Rebeccának ruhát!
- Nem ellenkezem. De szabad megtudnom, miért megint én?
- Mert a te ruháid jók Beckyre azért.- válaszolt Ash egyszerűen.
- Jogos. Nah gyere Becky!- ragadta meg Luke a karom, majd felhúzott az emeletre.
- Ne rántszigálj.!
- Jó, jó, bocs. Figyi.. ugye azt mondtam, hogy még számolunk a csókos dologért.? Nah.. kérnék tőled valamit.
- Úristen.. mondd.
- Ha találkozunk a volt barátnőmmel az étteremben, játszd el, hogy a barátnőm vagy, rendben?
- Egy feltétellel. Ha nem lesz se csók, se semmilyen testi érintkezés ölelésen kivül.
- Oké. Köszi. Keresek neked ruhát.
- Rendben.
- Hm.. ez, hogy tetszik?
- Csak mert rám akarsz adni egy pingvines pólót, még nem leszek pingvin fan, mint egyesek.- mosolyogtam.
- Nem is akartam, hogy az legyél.. de tetszik?
- Aha.
- Akkor ezt kapod, meg ezt a fekete farmert!- nyújtotta át őket.
- Csoda, hogy nem akarsz valami idióta pólót rám aggatni.- nevettem.
- Nyilvános helyre megyünk. Nem akarom, hogy beégess.
- Jah, hogy neked az utca nem nyilvános hely. Bocs.
- Sötétedett.- mosolygott pimaszul.
- Jó, jó.. kimész ha szépen megkérlek?
- A-a
- Mi az, hogy "a-a"?- kérdeztem meglepetten.
- Miért? Nem mersz előttem átöltözni? Hisz járunk.- vigyorgott.
- Idióta. Nah takarodó.
- Ez az én szobám.!
- Akkor átmegyek Calum-hez!
- Menj..- nem értem mi baja.
Megfogtam a cuccokat és elindultam Calum-hez. Mivel egy idióta vagyok igy természetesen elfelejtettem kopogni.
- Baszki.- suttogtam, mikor benyitottam, és Cal egy alsóban állt előttem.
- Ö.. izé.. szia.. asszem'.- jött zavarba.
- Basszus, bocsi Calum én csak..- kezdtem el de Cal belém fojtotta a szót, mert megfordult és megpillantottam felsőtestét.
- Te csak?- ment az ágyához majd felkapott egy pólót.
- Izé.. Luke egy köcsög és át akartam jönni megkérdezni, hogy nem öltözhetek-e fel a szobádban?
- A jelenlétemben?- vigyorgott. Rosszabb mint Luke.
- Nem.. a jelenléted nélkül.
- Franc.. oké, csak felveszek egy farmert.- felöltözött, majd elindult az ajtó felé.
- Várj!- szóltam utána.
- Mi az? Mégis maradjak?
- Nem. Csak.. gyere ide egy kicsit.- mondtam neki, majd közelebb lépett hozzám.
- Mit szeretnél?- mosolygott.
- Miért fogtad meg tegnap a kezem?
- Mert.. izé..- kissé elpirult majd a tarkóját kezdte el simogatni.
- Mert?- kérdeztem vissza.
- Mert hideg volt, és fázott a kezem, de gondolom neked is mert jég hideg volt.- hadarta el a választ.
- Biztos ez?- húztam fel a szemöldököm.
- Aha.- nézett a szemeimbe. Tudom, hogy hazudsz Hood. Méghozzá egyenesen a szemeimbe. Ki fogom deriteni mi volt ez az egész.- Nak akkor mehetek?- zökkentett ki gondolatmenetemből Calum.
- Ühümm.- válaszoltam egyszerűen.- És köszönöm.- szóltam utána.
- Igazán nincs mit.- mosolygott majd kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
Felöltöztem majd kimentem.

6. Én hozzájuk tartozom

Kicsit furcsáltam mikor megfogta a kezem, de nem érdekelt túlzottan, hisz valamiért fáztak a kezeim, ő pedig felmelegitette. Olyan furi mégis jó érzés volt. Úgy éreztem fontos vagyok Calum számára. Hogy tetszik-e nekem Calum? Őszintén szólva.. ez most gonosz lesz de Luke jobban felkeltette az érdeklődésem. Mert benne van valami kibaszottul furcsa. Nem tudom mi az. De van benne. Az gáz ha Calum kezét fogom, de egész úton Luke járt a fejemben? Ne válaszoljatok. Igen. Az.
- Itt vagyunk. Nah.. legyél nagyon halk vagy felébrednek a többiek.
- Oké.- mondtam, majd Calum halkan kinyitotta az ajtót és besétált rajta. Követtem a példáját.
- Nem vagy esetleg éhes, vagy valami?
- Calum. Éjfél is elmúlott.- néztem rá.
- Tudom, de én éhes vagyok.
- Egyébként. Én is.- nyögtem ki.
- Kérsz valamit?- kérdezte miközben a hűtőből kezdett pakolászni.
- Izé.. egy szendvicset elfogadnék.- válaszoltam egyszerűen.
- Oké. Milyen szendvicset kérsz?
- Teljesen mindegy, csak ne legyen benne majonéz. Azt utálom.
- Rendben. Készül. Addig ülj csak le az asztalhoz.
- Oksi.- mondtam, majd kihúztam az egyik széket és kényelembe helyeztem magam.
- Nah kész is.- mosolygott Calum, majd elém rakta a kaját.
- Köszi.- mosolyogtam vissza, majd nekiláttam.- Várjunk csak.. mi ez? Majonéz.. baszki Calum te jól vagy? Megmondtam, hogy azt ne rakj bele! Utálom a majonézt.!- még viszonylag halkan üvöltöztem Calum-el.
- Ne kiabálj te hülye!- röhögött.
- Baszdmeg Hood!- mondtam, majd a fejére boritottam a maradékot.
- Most tiszta majonéz lett a hajam! Ezt még megbánod Irwin!- mondta, majd megragadta a majonézes tubust, és rám irányitotta.
- Ne! Ne csináld! Ne merd!- itt már kiabáltam.
- Késő!- kiáltott, majd megnyomta a tubust. Mind rám folyt a majonéz.
- Te szemét!- indultam meg felé, majd egy paradicsomot trancsiroztam szét a fején.
- Mi ez a hangzavar? Ez rosszabb mint mikor Ash hajnali 2-kor tartott nekünk dobkoncertet.- jött le Michael, és utána még ketten.
- Rebecca? Calum?- nézett ránk kidülledő szemekkel Ashton.
- Várj. Ezt még fel kell dolgoznom.- szólalt meg Luke.- Mit keres itt Rebecca?- kérdezte aprócska hezitálás után.
- Megszöktem. Lementem a partra ott találkoztam Calum-el, és elhozott.
- Öhm.. és mit csináltok?
- Izé.. kajacsata? Talán.. esetleg.- szólalt meg Cal.
- És miért is kajacsatáztok? Ezekkel nem csatázni kell hanem táplálkozni.- lépett a pulthoz Mikey ahol a hozzávalók voltak.
- Majonézt tett a szendvicsebe pedig utálom a majonézt!- fújtattam, majd Calum-re mutattam.
- Mi lett az arcommal?- lépett hozzám közelebb Luke, majd jobban szemügyre vette a pólóm.
- Calum volt.
- Fhú..- nézett Luke Cal-ra.- De te akkor most itt maradsz éjszakára?
- Asszem'.- feleltem
- Kinél fogsz aludni?
- Nem tudom.
- Aludj velem.- kacsintott Luke.
- Fhúú.- hagyta el egy hangos sóhaj Calum száját.
- Nah? Benne vagy?
- Hát, legyen. De miben fogok aludni?
- Keresek neked valamit.- mosolygott Luke.- Addig is azt ajánlom zuhanyozz le.
- Oh, igaz.
- Nah akkor gyere.- mondta Luke. Követtem őt az emeletre.- Siess baby. Már nagyon várlak!
- Lucas Robert Hemmings! Állits magadon baszki.- nevettem el magam.
- Oké, oké, nah siess.- mondtam, majd beszáguldott a szobájába.
Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd újonnan bemásztam a zuhanykabinba és elkezdtem ereszteni magamra a vizet. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki kinyitja az ajtót. A kabin fala párás volt. Igy se én, se ő nem láttunk semmit egymásból. Hm. Még szerencse.
- Nyugi csak Luke vagyok, és csak törölközőt hoztam, meg a pizsidet. Ha ezt lehet annak nevezni.- hadarta majd azonnal kiment.
Miután végeztem elhúztam a kabin ajtaját, és kiszálltam. Megtörölközte, majd akkor tapasztaltam, hogy az én úgy nevezett "pizsim" egy alsógatyából és egy pólóból állt. Természetesen abból a pólóból amit már délután előkészitett nekem Luke. Felvettem, majd kimentem. Bebattyogtam Luke-hoz.
- Hű. Nagyon sexy vagy.- nevetett Luke az ágyon fekve.
- Nem röhög. Együtt érez.
- Miért? Tényleg jól áll.- mosolygott.- Az én cuccaim nagyon jól állnak neked.
- Az már biztos.- húztam mosolyra a szám.
- Nah nem fekszel be mellém?
- De. Mivel muszáj.- sóhajtottam.
- Tudtommal te is belegyeztél.
- Jogos.- sóhajtottam újfent, majd befeküdtem az ágyba.- Mondd.. mit gondoltál amikor elkezdtem veszekedni apával?
- Nem értem a kérdést.
- Mondom, mit gondoltál amikor összevesztem apummal?
- Nem tudom. Nem értem a kérdést. Mit kellett volna gondolnom?
- Nem tudom. Csak sajnálat volt a szemedben. Ennyit tudok.
- Hát amikor miattam kezdtetek el veszekedni még azt is megbántam, hogy megszülettem. Rossz volt végignézni ahogy apukád kioszt. Rossz volt hallani amiket mondtatok egymásnak.
- Tudod mennyire fájt amikor azt mondta soha többé nem láthatlak titeket?- kissé könnyes lett a szemem.
- Nyugalom Becky. Csak aludj. Jó éjt!- suttogta Luke.
Hát. Kivételesen hallgattam rá.

5. Minden szétfoszlik.. majd feltűnik egy aprócska remény

- Jó estét.- nyújtott kezet Luke.
- Te csak ne jó estézz, hanem gyere!- utasitotta apa.
Luke bement. Apa alaposan végigmérte.
- Szóval te vagy a ruha tulajdonosa, nemde?- mutatott a ruhámra apa, és közben Luke-ot figyelte.
- Igen.
- Mit keres az én lányomon a te cuccod?- vonta fel apa a szemöldökét.
- Hát az úgy volt, hogy amikor a haverom elhozta hozzánk Rebeccát, még nem tudtam, hogy ő is jön, és meg akartam viccelni a haverom, de e helyett Rebeccát sikerült. Pontosabban ráborult egy vödör csokipuding.- magyarázta Luke.
- Valóban igy történt?- nézett a szemebe apa.
- Ühümm. Igazat mondd.
- És mégis, hogy hivnak?- pillantott apa szúrós tekintetével Luke-ra.
- Lucas Hemmings.
- Hm.. Lucas.- izlelgette apa Luke nevét.- Ha többet nem mész a lányom közelébe hajlandó vagyok elfelejteni ezt az egészet.
- Mi?- kérdeztük egyszerre Luke-al.
- De Luke a..
- A? Mid is kislányom?
- A haverom.
- Hát most már nem. Ahogy a többi fiú sem akikről meséltél.
- Hogy mi? Nem tilthatod meg, hogy ne találkozzam a haverjaimmal.!
- Az apád vagyok. De igen. Megtilthatom.- mondta nyugodtan apu.
- Szándékosan akarod tönkrebaszni az életem?- néztem rá kérdőn. Majd apró könnycseppek gyűltek a szemembe.
- Nem. Én azt akarom ami jó neked. És ez a fiú, Lucas.. nincs rád jó hatással. És gondolom a többi sem.
- Ma találkoztam velük először! Mindig is ilyen voltam! Kicseszettül nem változtam semmit.! De nem fogom hagyni, hogy elszakits tőlük! Még csak egy napja ismerem őket, máris olyan mintha több éve barátok lennénk. Végre lettek barátaim. És te most el akarod ezt baszni nekem? Azt akarod, hogy soha ne legyenek barátaim?
- De igen. De talán néhány barátnő jobb volna.
- Azt akarod, hogy leszbi legyek vagy mi a fasz?- teljesen kibuktam. Nem hiszem el. Nem akarom elvesziteni őket.
- Lehet még az is jobb lenne. Legalább a fiúk nem tudnának kihasználni.
- Apa te hallod magad? Nem fogom miattad elvesziteni a barátaimat. Lett ma 4 barátom. 4 csodálatos, jó fej, kedves, imádnivaló srác. Nem fogom hagyni, hogy ezt tönkretedd.!- már bőgtem. Luke engem figyelt. Láttam, hogy szeme sajnálattal van tele. És azt is, hogy megölelt volna. Megvigasztalt volna, ha apa nem harapta volna le azonnal a fejét. Mivel ő félt, ezért nekem kellett bátornak lennem. Átöleltem Luke-ot.
- Rebecca!- kiabált rám apa.
- Hagyj békén!- elráncigált Luke-tól, majd a szobámba küldött.
- Te pedig takarodj innen.!- üvöltött Luke-ra.
- Szia Luke. Remélem még valaha látjuk egymást.- suttogtam miközben a szobámba battyogtam.
Bőgtem. Eszméletlenül sirtam. Nem tudtam felfogni mi történt. Elválasztott tőlük. Örökre. Minden jól alakult aztán bumm, jött apa és mindent elszúrt nekem. De én ezt nem hagyhatom.! Kaptam észbe. Meg szököm! 11 van már mindenki alszik. Kiszököm. Nem érdekel, hogyan de megoldom. A kulcsok az asztalon hevertek. Felkaptam őket, és már indultam is az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam. Bezártam kivűlről és eltettem a kulcsot. Hisz apuéknak van pótkulcsuk. Elindultam. Lementem, majd ki az utcára. Nem tudtam hova menjek. Vagyis tudtam. El akartam jutni a 5 Second of Summer-höz de ez nem volt lehetséges. Mivel túl sötét volt, és nem tudtam merre kell menni. Hirtelen megláttam valamit csillogni messze magam előtt. Igen. Éppen a part fele megyek. Lehet ma egész este kint leszek és gondolkodok. Sirok. Reggel majd csak eltalálok hozzájuk. Lesétáltam a partra. Megláttam valakit ülni a homokban de nem tudtam ki lehet az ilyenkor éjnek évadján. Nem mertem megszólitani hátha valami pedofil, vagy nem tudom. Hirtelen megfordult.
- Rebecca?- kérdezte hisz a holdfényben megláthatta az arcom.
- Ki vagy te?- érdeklődtem.
- Calum. Tudod.. Calum Hood.- közölte.
- Calum ha tudnád milyen kibekurtul örülök neked!- szinte már rá ugrottam úgy öleltem át.
- Én is örülök, hogy itt vagy!- ölelt vissza és tudtam, hogy mosolyog, bár nem láttam az arcát.
- De mit keresel itt kint.. ilyenkor?
- Luke elmondta, hogy mi történt. Megviselt. Azt hittem soha többé nem láthatlak viszont.- hajtotta le a fejét.- De nagyobb kérdés az, hogy te mit keresel itt azok után ami történt.?
- Megszöktem.- néztem a szemeibe.
- Hogy mit csináltál?- nézett kérőn Cal.
- Ha nem teszem soha többé nem láthattalak volna téged. De remélem holnap a többiket is láthatom majd.- mosolyodtam el halványan.
- Ez akkor sem volt jó ötlet. Ez nem megoldás. Attól függetlenül nagyon hiányoztál volna ha soha többet nem láthattalak volna.
- Te is nekem.- mosolyodtam el.
- Gyere te kis szökött fegyenc.- nevetett.
- Ez nem vicces.- vágtam be a durcit.
- Rebecca.- mosolygott Cal.
- Oké, oké. Talán egy kicsit tényleg vicces volt. De csak egy kicsit.
- Akkor most gyere. elmegyünk hozzánk.- közölte Calum, majd megfogta a kezem és elindultunk.

4. Reklámozom Luke Hemmings-t

Felöltöztem, majd kissé szemügyre vettem a szobát. Valamiért tetszett. Tetszett Luke stilusa. Elkezdtem nézegetni a fényképeket a polcon. Tele volt képpel az egész. Néhány Luke-ról, és gondolom a családjáról. 1-2 a bandáról. És egy csomó Luke-ról és egy lányról. Vajon a barátnője lehet? Áh nem hiszem, hisz ha minden igaz, akkor az a lány a családi fotókon is szerepel. Nem tudom. Testvére lehet talán? Húga? Nővére? Inkább a húga.. Miért nem kérdezem meg Luke-ot? Mikor ez az eszembe jutott valaki kopogott.

- Felöltöztél Irwin?- szólalt meg valaki az ajtó másik oldaláról.

- Igen.- kiabáltam ki.

- Akkor miért vagy még itt?- nyitott be Luke.

- Ki az a lány melletted?- váltottam témát.

- A húgom. Sophie.- mosolygott.

- Szép lány. Látszik, hogy Hemmings vér csörgedezik az ereiben.

- Akartam mondani.- nevettük el magunkat.- Akkor én most szép kisfiú vagyok?

- Gyönyörű.- mosolyogtam.

- Tudtam én.

- Izé.. ők a családod?- mutattam egy másik képre.

- Igen. Már rég nem láttam őket.- hajtotta le a fejét.

- Oh. Értem.. izé.. akkor én asszem' megyek.- néztem körbe, majd kimentem, vagyis csak akartam, mert Luke megragadta a karom.

- Várj egy picit. Lesz egy buli. 3 nap múlva. Nincs kedved eljönni? Itt lesz nálunk. Rajongók nem jöhetnek, maximum a normálisabbak. Egyébként a haverjaink lesznek itt.

- Szivesen eljönnék, de..

- De?

- Hát izé.. nem szeretem a tömeget.. meg a bulikat. Jobban szeretek egyedül lenni.

- Biztos? Pedig jó lenne.
- Nem is tudom.
- Kérlek.

- Hát.. jó eljövök.- tetettem egy műmosolyt.

- Oké. Majd bemutatlak a haverjaimnak.

- Öhm.. oké.- húztam el a szám.

- De azt azért szeretném tudni, mi a teljes neved?

- Én meg azt, hogy, honnan tudod, hogy Irwin vagyok?
- Ash mondta. Nah? Mi a teljes neved?
- Rebecca Victoria Irwin.
- Szép név.- mosolygott.- Nekem..
- Lucas Robert Hemmings. Nem ma kezdtem.- néztem rá.
- Oh, hát rendben.
- Akkor én megyek.
- Haza, vagy csak a szobámból?
- Nem tudom. De haza biztos nem. Mármint, én nem Sydney-ben lakom.
- Akkor miért vagy most itt?
- Nyaralunk a családommal. Szállodában vagyunk most.
- Már értem. Akkor visszamész a szállodába, vagy maradsz?
- Hát.. jó lenne maradni. Szerintem maradok, ha nem zavarok.
- Akkor gyere menjünk le. Egyáltalán nem zavarsz. Minket so'sem.
- Vicces.
- Ha te annak tartod.- mondta, majd lementünk.
- Fhú milyen sexy pólód van csajszi.- szólalt meg Michael.
- Kösz. Ingyen reklám lettem.- nevettem.
- Majd csináltatok Luke Hemmings-eset és akkor majd azt kell hordanod. Reklámozod a legmenőbb srácot a világon.
- Bocs, de ha az életem múlna rajta, sem vennék fel egy Luke Hemmings-es pólót.- néztem mélyen a szemeibe. Egy kis csalódottságot láttam benne.
- Érdekes. Nem te vagy az első aki ezt mondja.- röhögött Ashton.
- Jah, hogy nálatok mindennapos, hogy hazahoztok egy tök gyanútlan csajt és leöntitek pudinggal.
- Ez csak természetes.
- Én. Most. Megsértődtem.- mondta Luke üveges tekintettel.
- Jajj ne már. Csak vicceltem.- fogtam meg a vállát.
- Szóval akkor hordanál Luke-os pólót?
- Bármikor.- mosolyogtam.
- Örülök, hogy ezt mondod.- húzta ravasz mosolyra a száját és felfutott az emeletre. Majd néhány másodperc után visszatért egy "Luke Hemmings" feliratú pólóval, amin még egy kép is szerepelt róla.
- Ugye te most csak szopatsz?!- kerekedtek ki a szemeim.
- Nem. Azt mondtad, hogy hordanál ilyen pólót. Akkor most vedd fel!
- Luke ne csináld már.- a többiek már mind a földön fetrengtek, én pedig még mindig azt hittem, hogy Luke csak viccel.
- Komolyan mondom. Szóval akkor nem is mondtad komolyan?- tettetett sértődöttséget.
- Hát..
- Akkor vedd fel!- utasitott. Megadtam magam, bementem a földszinti fürdőbe majd átvettem a pólóm.
- Nesze Luke. Remélem most örülsz.- vágtam hozzá a másik pólót, és megpördültem, hogy jobban szemügyre vegyenek ebben az ultragáz pólóban.
- Nagyon jól áll.- röhögtek a srácok.
- Jól állok neked.- mosolygott Luke.
- Ne mondj olyat amit túl egyszerű félreérteni.- mondtam de ő csak tovább mosolygott.
Miután röhögött mind a 4 fiú egy sort jöhetett a faggatás. Mindent tudni akartak rólam. Hány éves vagyok, honnan jöttem, mi a teljes nevem, miért vagyok Sydneyben. És igy tovább. Elég sokáig ott voltam náluk, észre sem vettük, hogy elment az idő, de 8 óra fele járt már. Elkezdett sötétedni.
- Basszus. Haza kéne mennem. Szerintem apum és Jess már pánikolnak, hogy hol lehetek, mert még csak el sem tudnak érni, mert ott maradt a telóm.
- Elkisérjelek?- kérdezte Luke.
- Tőlem. Bár elég sötét van már.
- Akkor elkisérlek. Hali srácok.- mondta, majd kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok.- intettem, majd kiléptem az ajtón.
Némán sétáltunk egymás mellett egész úton.
- Basszus. Mi volt ez?- rezzentem fel, mikor meghallottam valami furcsa hangot.
- Nyugi. Csak a szél.- mosolygott.
- Kezdem egy horrorfilmben érezni magam.
- Nyugi. A horrorfilmekben általában egyedül van a csaj. Most én is itt vagyok veled. Ha kell megvédelek.
- Igazán nagylelkű vagy.- mosolyogtam.
- Mint mindig.
- Itt is vagyunk. Szia.- mondtam.
- Egy ölelést sem kapok?
- De.- mosolyogtam, majd átöleltem Luke-ot aki visszaölelt.
- Akkor.. előre is jó éjt.- mosolygott.
- Jó éjt neked is.- mosolyogtam, majd felmentem.
- Hol a francban voltál?- akadt ki apa.
- Bocsi apa, csak találkoztam egy sráccal és elvitt a haverjaihoz.
- Mi? És mégis mi ez a hacuka rajtad?
- Ez.. hát csak történt egy kis baleset, és az egyik srác adta kölcsön.- ennél félreérthetőbben már nem is mondhattam volna.- Haza is kisért.
- Hogy mi? És hol van? Remélem még itt mert beszédem van vele.!
- Apa..
- Szólj neki, vagy én fogok!
Gyorsan kinyitottam az ajtót és elkezdtem futni Luke után.
- Luke gyere vissza! Kérlek!
- Mi? Miért?- fordult meg.
- Apa.. izé.. beszélni akar veled. Bár jobban tennéd ha még most elfutnál. És soha többet a közelembe sem jönnél.
- Mi?
- Dönts.. menekülj, vagy gyere vissza.- nyeltem nagyot.
- Megyek, nem lehet olyan rossz.
- Te nem ismered apám. Nem tudod mire vállalkozol.
Visszasétáltunk. Apa dühös tekintete fogadott minket.

3. Az új barátok

- Szia, mert nem is idevalósi vagyok.- válaszoltam egyszerűen.
- Akkor már értem. Ashton vagyok, Ashton Irwin.- nyújtott kezet.
- Rebecca, Rebecca Irwin.- mosolyogva elfogadtam a felajánlott jobbot.
- Irwin? Valóban?- mosolygott Aston is.
- Igen.
- Micsoda véletlen.
- Hát igen.- sóhajtottam.

- Valami baj van?- kérdezte.

- Nem, nincs semmi.

- Nincs kedved szörfözni Irwin?

- Bocsi, nincs Irwin. Fürdőruhám sincs, se szörfös.- feleltem.

- Hm. Megoldottuk volna Irwin.

- Várj csak. Te nem a 5 Seconds of Summer egyik tagja vagy?- tettem fel érdekveszitő kérdésem.

- De igen.- mosolygott.- Miből jöttél rá?- forgatta a szemeit.

- Jól van nah. Néha hallgatlak titeket, és ez csak úgy beugrott.

- Ez hizelgő.- ezek után beszédbe elegyedtünk.- Mondd csak.. nincs kedved eljönni a haverjaimhoz?

- Mármint a többiekhez?

- Ühümm. A többi taghoz.

- Hát.. Nem is tudom.- gondolkodtam.

- Kérlek.- könyörgött.

- Rendben.- adtam meg magam.
Elindultunk. Nem volt túl messze a házuk a parttól.
- Itt is volnánk.- mondta Ash, majd ajtót nyitott. Beléptem.
- Aztakurvaaaaa.- hallottam megy egy hangot.
- Mi a picsa?- tört ki belőlem, hisz éppen a fejemre borult egy vödör csokipuding.
- Basszameeg. Mi a fasz volt ez?- kérdezte meg Ashton a srácokat.
- Izé.. ezt neked szántam..- nyelt nagyon Luke.
- Hát.. én kaptam meg.- néztem Lukera.
- Bocsi.. tényleg nem neked szántam.- mosolyodott el kinjában.
- Már úgyis mindegy.- sóhajtottam.
- Izé.. menj fel, zuhanyozz le, és Luke majd keres neked egy másik ruhát.- vakargatta a tarkóját Ash.
- Mi? Hogy én? Miért?- háborodott fel Luke.
- Mert miattad van ez az egész.!
- Jó, de akkor is!
- Nincs semmi de! Luke kisérd fel Rebeccát, mutasd meg neki a fürdőt, és kerits neki egy ruhát!- utasitotta Ashton Lukeot.
- Jó, oké.- adta meg magát Luke.- Gyere Rebecca.- nézett rám, majd elindult.- Ez volna a fürdő.- mutatott egy ajtóra, mikor felértünk.
- Oké, köszi.- mondtam, majd benyitottam.
- Addig keresek neked ruhát.- indult egy szoba felé.- Várj..- futott be a szobába.- Erre szükséged lesz.- mosolygott, mikor visszatért, majd átnyújtott egy törölközőt.
Elvettem, majd bementem. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanykabinba és behúztam az ajtaját. Engedtem magamra a forró vizet, de nem túl sokáig. Elzártam mikor már mindent sikerült lemosnom magamról, és a hajamból kiszedegettem a puding kissé zselés hatású darabkáit. Kiszálltam, megfogtam a törölközőt és megtöröltem a hajam, és a testem. Majd magamra tekertem és kiléptem a fürdőből. Majd szemeim tágra nyiltak, és elvörösödtem.
- Basszus. Mit kerestek ti itt?- hajtottam le a fejem.
- Bocsi csak..- mosolyogtak mind a hárman.
- Srácok.. ez most komoly?- lépett ki Luke a szobából.- Gyere Rebecca.- ragadta meg a kezem és behúzott egy szobába, ami valószinűleg az ővé lehetett.- Ezeket találtam.- mutatott az ágyára amin egy fekete csőnadrág, és egy 5SOS logóval ellátott póló.
- Köszi. Ingyen reklám leszek?- mosolyodtam el halványan, majd a pólóért nyúltam.
- Aha, de várj.. kérnék érte valamit.
- És mégis mit akarsz tőlem azok után, hogy miattad tiszta puding lettem?- néztem rá kérdőn.
- Egy csókot.
- Mit?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad.- mosolygott pimaszul.
- Nah nem.. azt már nem. Akkor inkább kérem vissza a ruháim.
- Már a mosásban vannak.- mosolygott újra.
- Akkor hazamegyek igy.
- A törölköző az enyém..- harapott alsó ajkába.
- Baszki.- káromkodtam.
- Nah?- mosolygott rám elégedetten.
- Előbb add oda a ruhát.
- Azt már nem.
- Kérlek.. igérem, hogy utána megkapod amit szeretnél.- hazudtam.
- Jó. Legyen.- adta át a ruhákat.- És akkor most..
- Azt lesheted drága Luke.- mosolyogtam.
- És mégis hol fogsz átöltözni?
- Franc.- már megint.- Kérlek Luke..
- Jó.. de ezért még számolunk.- mondta, majd egyedül hagyott a szobában.

2. Sydney

A hosszas utazás után, megérkeztünk Sydneybe. Majd a repülő leszállt és mi is. Indulhattunk is a szállodába. Egy kb. 10 perces Taxi út után, megérkeztünk az 5 csillagos szállodánkba. Felhordtuk a legfelső emeletre a bőröndjeinket, majd a szobába vonszoltuk őket.
- Hm.. Nem is olyan rossz.- szólaltam, némi hezitálás után.
- Nah ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog.- lelkesedett apa.
- Azért nem bizd el magad.- vetettem neki oda.
- Ne beszélj igy apáddal!- fordult felém Jess.
- Hagyjuk inkább.
- Nem, nem hagyjuk. Normálisan beszélj az apáddal!
- Én nem is akartam ide jönni. Miért nekem kell mindig bevállalnom a rizikót? Pontosan tudjátok, hogy a családi nyaralásokon, mindig valami szörnyűség történik velem!- kiabáltam.
- Ez nem igaz Rebecca. Te folyton csak hisztizel.!- kiabált velem Jessica.
- Oh tényleg? Tudod mit? Sétálj ki az életünkből. Mert ha te nem lennél, nem kéne hülye családi nyaralásokra járnom!- oktattam ki.
- Ha én nem lennék nem lenne anyád!
- Mintha most lenne! Te soha nem leszel az anyám! Te anyám nyomába sem tudsz érni!
- Lányok!- csititott minket apu.
- Nem! Most lett elegem! Jessica azt hiszi csak úgy besétál az életünkbe, s máris családtag? Nem érdekel, hogy már 4 éve együtt vagytok! Számomra akkor sem családtag! És nem is lesz, soha!- üvöltöttem.
- Rebecca állitsd le magad!- szólt rám apa.
- Természetesen te is az ő pártját fogod. Hisz ez természetes. De ő soha nem fogja pótolni anyát, érted?- nyugodtam le kissé.
- Rebecca, hagyd végre abba.!
- Ne engem akarj leállitani hanem a ribancodat aki az anyámnak képzeli magát!
- Most azonnal takarodj a szobádba!- üvöltött apa. Még soha nem láttam ilyen dühösnek.
- Bocs, hogy élek. Többé nem fordul elő.- mondtam megadóan, majd a szobámba battyogtam és elkezdtem kipakolni. Ha már szobafogságban vagyok legalább hasznosan töltsem az időt. Elég sok időbe telt, mig végeztem. Miután mindent elpakoltam mindent, unatkozni kezdtem ezért felmentem twitterre. De ott per' pillanat, nem történt semmi érdekfeszitő.
- Apa, kijöhetek?- kérdeztem aput az ajtóból.
- Először beszélgessünk.
- Rendben.- itt alapos fejmosás lesz.
- Nem értem mi bajod van Jessicával. Edig semmilyen jelet nem adtál a felől, hogy utálnád.
- Mert nem is utálom csak kibuktam.
- De arra nem az  a megoldás, hogy csúnya dolgokat vágsz a fejéhez.- nézett mélyen a szemembe.
- Tudom.- hajtottam le a fejem.
- Kicsim én szeretlek, de amit itt műveltél az több volt soknál.!
- Tudom, tudom. Többé nem fog előfordulni.
- Biztos?
- Igen..
- Rendben. Hiszek neked.- mosolygott apa erőltetetten.- És most menj és beszél Jesy-vel. Mióta a szobádba küldtelek egyfolytában sir.
- Oh. Hát rendben.- mondtam megbánó arccal és elindultam Jessica szobája felé. Benyitottam. Jess az ágyon ült és bőgött ahogy apu mondta. Leültem mellé.- Jessica, én sajnálom amiket mondtam. Nem akartalak megbántani egyszerűen kicsúsztak, pedig nem akartam ilyeneket mondani.
- Rebecca, a szavaid nagyon fájtak.- csak ennyit mondott.- Tényleg ezt gondolod rólam?- nézett rám.
- Nem, dehogyis. Nem tudom miért mondtam ilyeneket. Csak kibuktam. Sajnálom.
- Megbocsátok.- törölte le a könnyeit.
- Köszönöm.- öleltem át, ő pedig visszaölelt. Kimentünk a szobából.
- Apa, izé.. elmehetek sétálni?
- Persze, csak vigyázz magadra.!- mosolygott kedvesen.
- Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.- Sziasztok.- köszöntem el.
Bókláztam Sydneyben. Lementem a partra, majd leültem a homokba. Egy srác mellém telepedett.
- Szia. Még so'sem láttalak erre.- mosolygott.

1. A repülőút

- Franc.- motyogtam halkan.
- Sajnálom.. ugye nem nagy baj?
- Háát.. nem akkora..- erőltettem az arcomra egy műmosolyt.
- Akkor rendben. Szeretlek.- ölelt át, majd távozott a helyiségből.
Nem hiszem el. So'sem lehet az amit én szeretnék. Ők kérdezték meg, hogy ÉN mit szeretnék erre nem igy úgy lesz. Annyira unom már ezt. Akkor legalább ne kérdezték volna meg. Bosszús voltam. Dühös voltam rájuk. Mindig is nagy álmom volt New Zealand-ra eljutni és most mehetek a kicseszett Sydney-be. Igazán köszönöm. Folytattam a bőröndöm pakolását. vagy 4 bőröndöt összepakoltam. 2 hétre sok ruha kell. Apuék ki fognak akadni, de most különösebben nem érdekel, hisz átvertek. Elég későn végeztem pontosan 10-kor, mert ugye 4-kor indul a repülő szóval ez már későnek számitott. Miután végeztem letusoltam, fogat mostam, majd belemásztam a puha ágyikómba és szundikáltam. Másnap 2:30-kor - hát nekem ez még az előző naphoz tartozik - keltem, mert Jessica akkor ébresztett hisz tudja, idő kell mig elkészülök. De nekem akkor sem tetszett a fél 3-as ébresztő. Először letusoltam, majd felöltöztem és próbáltam valami normális frizurát késziteni kócos lokniaimból. Miután ez is meg volt, felkentem egy sminket, majd kiléptem a fürdőből.
- Rebecca kész vagy? Már csak 10 perced van, siess!- kiabált fel nekem apu.
Rákapcsoltam. Lehordtam súlyos bőröndjeimet, majd magamra aggattam a kistáskám amit mindenhova magammal hordok.
- Mi ez itt? 4 bőröndöt akarsz elvinni 2 hétre?- nézett rám apu.
- Igen. Mindenre szükségem van ami ezekben van. Plusz kárpótolnotok kell, hogy az mondtátok, hogy New Zealand-ra megyünk közben nem is.
- Jól van.- sóhajtott apu.
Kipakoltunk a taxiba és már száguldottunk is a reptérre.
Mikor felszálltunk a gépre, csalódottan tapasztaltam, hogy 7 éves kislány mellett ülök. Gondoltam magamban, remek. A kislány egész úton hülyeségeket kérdezgetett, és egyfolytában a mogyorómra pályázott. Hiába, mondtam neki, hogy az, az enyém, ő mindig csórt belőle néhány szemet. De a végén már túl messzire ment, mert egyszerűen elvette mellőlem a mogyis zacsit és elkezdte a szájába önteni. Majdnem megütöttem de Jesy a másik oldalról figyelt, igy nem tehettem. Apu is egyfolytában engem figyelt. És akkor még nem mellesleg, a kislány még énekelt is. És ott voltak még a "kedvenceim", hisz 2 kis csávó ült mögöttem, akik elkezdték rugdosni az ülésem. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, de tévedtem. Csak rugdostak, aztán rájuk szóltam. Persze apáék mindjárt leteremtettek, mert, hogy ha kiabálok egy gyerekkel az nem rászólás. Hát mondom oké. Ezek után a két kis srác még meg merte azt csinálni, hogy hangosan hallgattak zenét, vagy lehallkitották a zenét, de a telefonjuk hangszóróját a fülemhez tették mikor nem figyeltem. Kikészültem. Elegem van. Idióta kölykök.

0. - A készülődés

Utálom. Utálom. És utálom. Nem akarom ezt az egészet. De persze a szüleim úgy sem fogják kikérni a véleményem. Hisz megint nyár. És nyár elején mindig elmegyünk nyaralni 2 hétre valahova. De miért van erre szükség? Mindig katasztrófa a családi nyaralás. Mindig történik valami velem, ami tönkretesz mindent. Szörnyű. És minden évben meg kell birkóznom azzal a ténnyel, hogy az egyetlen hely számomra New York. Itt születtem. Itt élek, már mióta is?! Több mint 16 éve. Szeretem ezt a helyet. Nem értem mi szükség van arra, hogy a nyaraláshoz én is csatlakozzam. Menjen csak az apám és a nevelőanyám. Nekem nincs keresnivalóm a városon kivül. És s szüleimet sem érettem soha, hogy miért jó az nekik, hogy kinoznak már nyár elején? Éppenhogy vége az iskolának, már alázzanak is porrá mondjuk egy tengerparton. Mondjuk nem értem. Ilyenek is csak velem történhetnek. Tavalyi nyaralásunk alkalmával Olaszországba mentünk lent tengerparton egy kis srác futott a homokba, és megkapaszkodott a bikini alsómba. Ühümm. A mai napig nem értem mire jó ez. Mire jó a sok közös nyaralás. Hisz lehet, hogy nevelőanyám van, de már rég jóban vagyunk. Nem kell összekovácsolni a családot. De ők - főleg apa - erőlteti ezt az egész dolgot.Főleg, hogy már 16 éves vagyok és a szüleimmel megyek el nyaralni. Ez már gáz. És nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy, nem, nem, nem akarok menni. 5 nap múlva indulunk nyaralni, ha akarom ha nem.
- Szia kicsim, lejönnél egy percre?- nyitott be a szobámba Jessica a nevelőanyám.
- Szia Jesy, persze.- mosolyogtam erőltetetten majd lebattyogtam a lépcsőn.
- Szia drágám.- köszönt apa.- Lenne hozzád egy kérdésünk.
- Szia apu.- mosolyogtam rá.- Miről lenne szó?
- Van két hely, és nem tudjuk hova menjünk nyaralni. Gondoltuk megkérdezünk téged. Azt választod amelyiket szeretnéd és oda fogunk menni.
- Komolyan?- csillantak fel a szemeim.
- Igen.
- Van az a lehetőség, hogy nem megyünk sehova?- tettem fel a kérdést.
- Kicsim..- nézett a szemembe apa.
- Oké, oké.. nah és mi az a hely?
- New Zealand vagy Sydney?
- New Zealand!!- kiáltottam fel, hisz mindig is el akartam menni oda.
- Rendben kislányom.- mosolygott apa.
A szobámba mentem és elkezdtem álmodozni New Zealand-ról, hogy milyen csodálatos lehet. Majd lefeküdtem aludni, hisz már este fele volt, és ma korán keltem. Másnap boldogan keltem reggel fél 12-kor.
- Jó reggelt Rebecca! Gyere le ennyi.- mosolygott a szobám ajtajából Jesy.
- Megyek már.- nyögtem majd fordultam egyet az ágyban.
- De tényleg gyere, különben nincs tükörtojás!- fenyegetőzött Jessica.
- Hogy mi?- ültem fel az ágyon, majd kiugrottam az ágyból és lesuhantam a lépcsőn.
- Jó reggelt kicsim.- adott egy puszit apa.
- Jó reggelt apu.- mosolyogtam. Majd elkezdtem falatozni és az összes tojásrántottát eltüntettem.
- Köszi, átmehetek Nora-hoz?- álltam fel az asztaltól.
- Persze.- mosolygott Jess.
- Köszi.- mondtam, majd felöltöztem és elindultam Nora háza felé. Nora egy kedves barátnőm, sokat lógunk együtt. Mikor a házuk elé értem csengettem. Nora anyukája nyitott ajtót.
- Szia Rebecca.
- Jó napot Miss Stinson, Nora itthon van?- mosolyogtam Nora anyukájára.
- Sajnálom Rebecca, elment valahova az egyik barátjával.- mondta.
- Oh.. hát rendben.- mondtam csalódottan.- Azért köszönöm. Viszlát.- intettem, majd hazaindultam. Közben Nora számát pötyögtem a mobilomba. Majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Mit akarsz?
- Neked is szia. Hol vagy? És kivel?- faggattam.
- Moziban és Jason-el. Most le kell tennem.
- Várj már egy kicsit..
- Hagyjál már békén!- suttogta, majd letette. Jah.. barátnők vagyunk.. ezt el is felejtheti mostantól. Szomorúan de hazaindultam. Lepleztem mennyire bánt, hogy Nora csak úgy lerázott. De többet nem bocsátok meg neki. Ez volt az utolsó. A napok viszonylag gyorsan elteltek. Majd indulás előtti napon, elkezdtem pakolni a bőröndjeimet. Apa bejött a szobámba.
- Kell segitség?
- Nem, köszi.- mosolyogtam.
- Figyelj kicsim.. el kell mondanom valamit.
- Hm?- ültem le apa mellé az ágyamra.
- Sajnálom, de nem tudunk New Zealandra utazni. Sydneybe megyünk.- nézett a szemeimbe.