17. Nehéz

- De, miért én? És miért is hájas a seggem?

- Ashton, szépen kérlek.

- Jó, jó.

Láttam amint Ash felmászik az emeletre. Majd megláttam Calumet, ahogy épp' felém közeledik.

- Becky. Figyelj, én szeretnék bocsánatot kérni.- mondta megbánó képpel.

- Nem vagyok rád kíváncsi.

- Kérlek ne haragudj.- hajtotta le a fejét.

- Nem érdekelsz.

- De kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. Nagyon, nagyon sajnálom.

- Nem érdekelsz még mindig. Takarodj.!

- Rebecca, ne már. Kérlek hallgass végig.

- Tűnj már innen!

- De én szeretlek. Fogd fel, hogy szeretlek, de nem tudok mit kezdeni magammal. Tudom, hogy te Lukeot szereted, és ez a tudat felemészt. Tetszel. Tetszel mióta megláttalak. Szeretlek. Szeretlek mióta megismertelek. Sajnálom Becky, de nem tudok mit tenni az érzés ellen.

- Nem voltam kíváncsi az érzéseidre. Kibaszottul nem! Hagyj már békén.- parancsoltam rá.

- Miért vagy ilyen ellenséges? Mit tettem én ellened?- nézett kérdőn.

- Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád!- ismételtem meg.

- Most miért mondod ezt?

- Azért amiért te is.

- De én.. én.. nem is tudom miért mondtam. És már bocsánatot kértem.

- Tőled egyáltalán nem vártam. Egyáltalán nem vártam, hogy ilyen leszel velem. Luke is egy köcsög volt. De azthittem te normális vagy. Azthittem neked ennél fontosabb a barátságunk. Hát nagyon nagyot tévedtem.

- Sajnálom.

- Már mindegy.

- Kérlek.- arca vészesen közeledett az enyémhez. Hogy miért nem tettem semmit? Esküszöm én akartam. Hirtelen csókban forrtunk össze.

- Becky én szeretnék..- hallottam meg Luke hangját.

Mikor tekintetem ráemeltem már csak annyit láttam, hogy fut felfele a lépcsőn.

- Luke kérlek várj!- kiabáltam utána.

Felsprinteltem a lépcsőn. Luke még csak a kilincséért nyúlt.

- Várj.!- szóltam neki, majd megfogtam a kezét.

- Becky..- hangja elcsuklott.

- Luke kérlek ne haragudj, én szeretlek téged.. annyira sajnálom.

- Akkor miért Calummel smároltál?- vont kérdőre lehajtott fejjel.

- Calum csókolt meg. Esküszöm, hogy téged szeretlek.

- Hinni szeretnék neked.

- Kérlek, nézz rám.- fogtam meg a fejét.

- Nem akarom, hogy lásd az arcom.

- Én viszont látni akarom az arcod.

Rámnézett. Szemeiben sós cseppek tömkelege tolongott. De nem engedte ki őket.

- Most örülsz?

- Képes lennél sírni miattam?

- Fontos vagy nekem. Nagyon fontos.- szorított magához, egyáltalán nem zavarta vizes testem.

- Tényleg?- szemembe nekem is könnyek gyűltek.

- Persze. És nagyon sajnálom, hogy elküldtelek.- ölelt magához mégjobban.

- Megérdemeltem.- fúrtam fejem nyaka hajlatába.

- Nem érdemelted.

- Szeretlek.

- Én is téged. Nagyon.- hirtelen egymás szemébe kezdtünk bámulni.

Olyan gyönyörűek voltak óceánkék szemei. Eddig észre sem vettem, hogy alsó ajkán még mindig ottvan egy seb. Egy seb, amit az apám okozott. El kellett volna mennem. Menekülnöm mikor még volt rá esélyem. Mikor még nem volt ennyire fontos számomra.

- Miért kellett belédszeretnem? Miért hagytad te idióta?- mosolyodtam el halványan.

- Én azt nem értem, hogy válhattál ennyire fontos személlyé az életemben.

- Énsem. Hisz te tökéletes vagy, én meg..

- Ne is folytasd! Utálom mikor ócsárolod magad, pedig te úgy vagy jó ahogy vagy. Így vagy szeretnivaló, és hidd el most amit mondok. Így vagy tökéletes.

- Tévedsz.

- Te tévedsz.- hirtelen ajkaimra tapadt.

Annyira szerettem ezt az érzést. Amikor szó szerint repkedtek azok a bizonyos pillangók a gyomromban. A pillanat olyan tökéletes volt. Mindaddig míg Ashton meg nem látott minket.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Hirtelen elváltak ajkaink.

- Ashton..- kezdett bele Luke.

- Ash..- kezdtem bele énis. De nem tudtunk megszólalni. Dermedten álltunk mindhárman.

- Azthiszem én lezuhanyzok.- indultam meg a fürdőszoba felé.

Senki sem állított meg. A fürdőbe mentem, levetkőztem, majd a kabinba álltam, és elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Közben gondolkodtam. Ami kint történt Ashtonnal az elég kínos volt. Viszont csókolóztunk Lukeal, ami nem jelenthet rosszat. És aztmondta, hogy szeret. És ahhwie. Olyan jó volt. Remélem Ash és Luke nem vesznek össze miattam. Gondolatmenetemben valaki megzavart.

- Ashton, nem túlzottan örül a dolognak.- nyitott be Luke.

- Ez pontosan mit jelent?

- Eltiltott tőled.

- Hogy mi? Én megölöm Ashtont!- elzártam a vizet.- Kimész ha szépen megkérlek?

- Láttam már ilyet.- válaszolt.

- Akkor is!- szóltam rá.

- De, most miért?- kérdezte.

- Mert nem szeretném ha látnál pucéran, azért!

- Jól van nah.- ment ki.

- Végre.- sóhajtottam, majd elhúztam a zuhanykabin ajtaját és kiszálltam.

Megtörölköztem, majd rájöttem, hogy nincs másik ruhám. Lassan kinyitottam az ajtót, majd kiléptem rajta.

- Gyere Becky!- fogta meg a karom Ashton.

- Ashton várj! Kérek Luketól ruhát. Utána megyek.

- Rendben.- engedett el.

- Köszi.- ült ki az arcomra egy műmosoly, majd Luke szobája felé indultam.

Rányúltam a kilincsre, majd benyitottam.

- Becky.?- fordult az ajtó felé Luke.

- Igen. Tudnál adni ruhát?- mosolyodtam el kínomban.

- Persze.- mosolygott.

Elővett a szekrényből valami ruhát, majd a kezembe nyomta.

- Mit mondott Ashton?

- Beszélni akar velem.

- Ennek nem lesz jó vége.- jegyezte meg.

- Hát nem. De kimennél ha szépen megkérlek?- ismételtem amit a fürdőben is.

- Ha nagyon muszáj..- húzta el a száját.

- Miért akarsz ennyire látni..- hatásszünet.- Pucéran?- nyeltem nagyot.

- Én nem is.. Mindegy is.- hadarta, majd kiment a szobából.

Mi volt ez? Nem értem mit akar Luke. Felöltöztem. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Luke ott állt a túloldalán.

- Végeztél?- suttogta.

- Igen, gyere be.

- És mi lesz Ashtonnal?- érdeklődött.

- Nem akarom hallgatni az okoskodását.- fintorogtam, majd behúztam a szobába.

- Akkor most mi lesz?

- Semmi. Ashton nem fog beleszólni abba, hogy én kivel járok.

- Jársz?- ült ki egy bugyuta mosoly az arcára.

- Mármint, abba, hogy kit szeretek.- vörösödtem el.

- Jah, jah.- mosolygott.

- Kussolj.- ütöttem játékosan a vállába.

- Szeretlek ám.- ölelt át.

- Tudom.- szorítottam magamhoz.

- Leszel a barátnőm?

Az a döbbenet ami hirtelen átreppent az agyamon, valami hihetetlen mértékű volt.