2. Sydney

A hosszas utazás után, megérkeztünk Sydneybe. Majd a repülő leszállt és mi is. Indulhattunk is a szállodába. Egy kb. 10 perces Taxi út után, megérkeztünk az 5 csillagos szállodánkba. Felhordtuk a legfelső emeletre a bőröndjeinket, majd a szobába vonszoltuk őket.
- Hm.. Nem is olyan rossz.- szólaltam, némi hezitálás után.
- Nah ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog.- lelkesedett apa.
- Azért nem bizd el magad.- vetettem neki oda.
- Ne beszélj igy apáddal!- fordult felém Jess.
- Hagyjuk inkább.
- Nem, nem hagyjuk. Normálisan beszélj az apáddal!
- Én nem is akartam ide jönni. Miért nekem kell mindig bevállalnom a rizikót? Pontosan tudjátok, hogy a családi nyaralásokon, mindig valami szörnyűség történik velem!- kiabáltam.
- Ez nem igaz Rebecca. Te folyton csak hisztizel.!- kiabált velem Jessica.
- Oh tényleg? Tudod mit? Sétálj ki az életünkből. Mert ha te nem lennél, nem kéne hülye családi nyaralásokra járnom!- oktattam ki.
- Ha én nem lennék nem lenne anyád!
- Mintha most lenne! Te soha nem leszel az anyám! Te anyám nyomába sem tudsz érni!
- Lányok!- csititott minket apu.
- Nem! Most lett elegem! Jessica azt hiszi csak úgy besétál az életünkbe, s máris családtag? Nem érdekel, hogy már 4 éve együtt vagytok! Számomra akkor sem családtag! És nem is lesz, soha!- üvöltöttem.
- Rebecca állitsd le magad!- szólt rám apa.
- Természetesen te is az ő pártját fogod. Hisz ez természetes. De ő soha nem fogja pótolni anyát, érted?- nyugodtam le kissé.
- Rebecca, hagyd végre abba.!
- Ne engem akarj leállitani hanem a ribancodat aki az anyámnak képzeli magát!
- Most azonnal takarodj a szobádba!- üvöltött apa. Még soha nem láttam ilyen dühösnek.
- Bocs, hogy élek. Többé nem fordul elő.- mondtam megadóan, majd a szobámba battyogtam és elkezdtem kipakolni. Ha már szobafogságban vagyok legalább hasznosan töltsem az időt. Elég sok időbe telt, mig végeztem. Miután mindent elpakoltam mindent, unatkozni kezdtem ezért felmentem twitterre. De ott per' pillanat, nem történt semmi érdekfeszitő.
- Apa, kijöhetek?- kérdeztem aput az ajtóból.
- Először beszélgessünk.
- Rendben.- itt alapos fejmosás lesz.
- Nem értem mi bajod van Jessicával. Edig semmilyen jelet nem adtál a felől, hogy utálnád.
- Mert nem is utálom csak kibuktam.
- De arra nem az  a megoldás, hogy csúnya dolgokat vágsz a fejéhez.- nézett mélyen a szemembe.
- Tudom.- hajtottam le a fejem.
- Kicsim én szeretlek, de amit itt műveltél az több volt soknál.!
- Tudom, tudom. Többé nem fog előfordulni.
- Biztos?
- Igen..
- Rendben. Hiszek neked.- mosolygott apa erőltetetten.- És most menj és beszél Jesy-vel. Mióta a szobádba küldtelek egyfolytában sir.
- Oh. Hát rendben.- mondtam megbánó arccal és elindultam Jessica szobája felé. Benyitottam. Jess az ágyon ült és bőgött ahogy apu mondta. Leültem mellé.- Jessica, én sajnálom amiket mondtam. Nem akartalak megbántani egyszerűen kicsúsztak, pedig nem akartam ilyeneket mondani.
- Rebecca, a szavaid nagyon fájtak.- csak ennyit mondott.- Tényleg ezt gondolod rólam?- nézett rám.
- Nem, dehogyis. Nem tudom miért mondtam ilyeneket. Csak kibuktam. Sajnálom.
- Megbocsátok.- törölte le a könnyeit.
- Köszönöm.- öleltem át, ő pedig visszaölelt. Kimentünk a szobából.
- Apa, izé.. elmehetek sétálni?
- Persze, csak vigyázz magadra.!- mosolygott kedvesen.
- Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.- Sziasztok.- köszöntem el.
Bókláztam Sydneyben. Lementem a partra, majd leültem a homokba. Egy srác mellém telepedett.
- Szia. Még so'sem láttalak erre.- mosolygott.