16. Egy csodás nap volt míg..

Miután végeztünk a szörfözéssel kicsit boldogabbnak éreztem magam. Az, hogy Ashtonnal voltam jót tett nekem. Távol minden bajtól. Az óceánban. Tökéletes volt. Csak én, a bátyám, egy szörfdeszka, és az óceán. Csodálatos volt. Ha tehettem volna, örökre ottmaradok.
- Szépen átáztál.- másztunk ki a partra.
- Nah azért te sem panaszkodhatsz.- nevetett Ash, majd mindketten a homokba borultunk.
Egészen besötétedett, mig mi elvoltunk.
- Mindent köszönök.- öleltem át.- Mióta itt vagyok, még nem volt ilyen csodás napom.- nyomtam puszit az arcára.
- Igazán nincs mit. Remélem boldog vagy.- mosolygott.
- Viccelsz? Csodásan vagyok.- mosolyogtam.- De amúgy mi lett a bulival?
- Lemondtuk. Lukeot ilyen állapotban senkinek sem kéne látni.
- Hát.. ez igaz. Luke.. oh, hogy..
- Mi a baj?
- Semmi. Csak amit a vizben is mondtam.
- Majdcsak meglágyul. Nem játszhatja, hogy ő olyan erős. Nem fogja sokáig birni. Ti nagyon jó barátok lettetek az utóbbi időben. És Luke nem birja sokáig barátok nélkül. Lehet, hogy most haragszik, - bár fogalmam sincs miért - de hidd el, szüksége van rád.- nyugtatgatott Ash.
- Remélem igazad lesz.- mosolyodtam el halványan.
- Nah gyere.- ugrott fel, majd csuklómnál fogva engem is felrántott.
- Muszáj nekem is mennem?
- Nem, itt maradhatsz szörfözni egész éjszaka.- gyúnyolódott.
- Komolyan?
- Dehogyis. Nah gyere menjünk.- fogta meg a kezem.
- Mint egy pár.- nevettem el magam.
- Nem is nézünk ki úgy.
- Nem eszünk fagyit?- kérdeztem.
- Ilyenkor?- lepődött meg Ashton.
- Hát.
- Végülis. Miért ne?- mosolygott, majd egy fagyizó felé vettük az irányt.
Én kértem egy rizst, meg egy pisztáciát. Ő meg maradt a csokinál.
- Milyen aranyosak.- mosolygott egy öreg néni a fagyizóban, mikor nyaltam egyet Ash fagyijából.
- Áh, kicsit sem nézünk ki egy párnak.- suttogtam kuncogva.
- Nem, mi nem..- kezdett bele Ashton.
- Mi csak testvérek vagyunk.- fejeztem be.
- Pedig, meg mertem volna rá esküdni, hogy egy pár vagytok.- mosolygott a néni.
- Még a végén megvádolnak azzal, hogy jársz a húgoddal.- nevettem.
- Hát, körülbelül.- mosolygott.
- Vérfertőzés.- nevettem.
- Nah jólvanmár.
- Szeretlek ám.- öleltem át, ám ekkor fagyim a hátához nyomódott. De ő ezt nem vette észre. Kuncogva váltam el tőle.
- Miaz?- nézett furán.
- Semmi, semmi.- kuncogtam tovább.
- Neked valami komoly bajod van.- jegyezte meg.
- Énis szeretlek drága Ashton.
- Tudom.- mondta önelégült képpel.
Hazasétáltunk.
- Haver, mi van a hátadon?- kérdezte Mike, ahogy a házba értünk.
- Mi?- kérdezett vissza. Én kifutottam a hátsó udvarba.- Becky hova mész?- kérdezte.
- Várj. Ez fagyi?- érintette meg Mikey, Ash hátát.
- Fagyi. Várjunk csak. Becky állj csak meg!- kiáltott utánam Ash. Én a hátsó udvar medencéjébe vetettem magam, majd vettem egy mély levegőt és lebuktam.- Hol..? Oh. Megvagy.- vetette magát vizbe.
Teljesen megrémültem. Ez rámugrik. Arrébb úsztam, majd feljöttem. Vettem egy nagy levegőt, ekkor Ashton megfogta a lábam és lerántott a medence fenekére. Hirtelen mindketten feljöttünk, és röhögni kezdtünk.
- Mi ez a..?- hallottam meg Lukeot trappolni a lépcsőn.- Ashton? Becky?- lepődött meg, amint megpillantott minket.
- Szia.- szólaltam meg félénken.
- Helló.- szólalt meg Ash, kicsit bátrabban.
- Sziasztok.- vetette oda.
- Mi bajod?- érdeklődtem.
- Kibaszottul semmi.
- Észrevettük.- szólalt meg Ashton.
- Argh.- fújtatott.
- Luke elmagyaráznád végre mi bajod?- másztam ki a medencéből.
- Ez engem is érdekelne.- jött Ashton mellém.
- Ashton. Smároltál a húgommal a mosdóban. Nem tudom mióta jársz vele. Én semmiről nem tudtam. Becky. Mindig ottvoltam neked. Segitettem. megmentettelek az idegbeteg apádtól. És ezt kapom? Látszik, hogy rokonok vagytok. Egyikőtök sem tudja felfogni a dolgokat.
- Kussolj.- sziszegtem.
Luke távozott. Ketten maradtunk.
- Ez mi volt?- kérdezte Ashton, némi hezitálás után.
- Luke elmondta, hogy mi a problémája velünk. Ennyi történt.- válaszoltam.
- Az addig világos, de miért hagyott minket itt?
- A te haverod. Menj és kérdezd meg.
- A tiéd is. Menj te.
- De te régebb óta ismered.
- Téged jobban bir.
- Oké, ez nevetséges. Told fel a hájas segged, és beszélj Lukeal.!- fordultam felé.