18. Életveszély

- Nem!- vágtam rá hirtelen.
- De miért nem?- lepődött meg.
- Nem szabad.
- Nem értelek. Az előbb még azt mondtad, hogy szeretsz.- nézett rám kérdőn.
- Szeretlek, csak..
- Csak? Becky kérlek ne csináld ezt!
- Luke figyelj.. ez nem olyan egyszerű.
- Tudod ha két ember szereti egymást, akkor azok általában összejönnek. Vagy legalábbis ha egyik megkérdezi a másikat a válasz igen.
- Tudom. De ez bonyolultabb.
- Hát rendben.- hajtotta le a fejét.
- Én tényleg sajnálom, de Ash.
- Ne fogd Ashre! Azt mondtad, hogy leszarod Ash véleményét. És most azt akarod beadni, hogy miatta nem jössz össze velem? Tényleg egy idióta vagyok.
- Luke ne mondj ilyet! Dehogy vagy idióta!
- De igen.- azzal a lendülettel távozott a szobából.
Én csak lehajtott fejjel suttogtam. "Szeretlek."

*Luke szemszöge*
Amint kiléptem a szobából, egyenesen leindultam a lépcsőn. De hirtelen megpillantottam Ashtont.
- Neked van a legjobb húgod a világon. Meg sem érdemled!- üvöltöttem Ashton képébe.
- Mi?- nézett ilyen "what the pussy" fejjel Ash.
- Jól hallottad. Nem jön össze velem miattad! Kibaszottul nem érdemled meg őt!- üvöltöttem újra, majd lemásztam az emeletről.
- Mi volt ez a kiabálás?- érdeklődött Mike.
- Semmi.- fújtattam.
- Pedig nem úgy nézel ki, mint aki teljesen jól van.
- Hagyjuk.

*Becky szemszöge*
Leültem az ágyra, majd arcom a tenyerembe temettem. Vége. Vége mindennek.
- Becky itt vagy?- nyitott be - a hang alapján - Ashton.
- Menj ki. Kérlek.
- Nem tehetem. Mi történt?
- El akarok tűnni innen. Örökre.
- Ne mondj ilyet.
- De ha egyszer ez az igazság?! Minden elbaszódott. Az életem semmit sem ér Luke nélkül.
- Mindig is azthittem lázadó vagy. Azt gondoltam összejössz Lukeal a tudtom nélkül.
- Nem megy.- néztem rá.
- Menj le.
- Mi?
- Most.
- Úgy érted..?- bólintott.- Köszönöm.- öleltem át.
Kiviharzottam a szobából, majd lementem a lépcsőn, gyors lépteim hallani lehetett. Szaporán vettem a fokokat. A konyhába siettem. Nem volt ott senki, ezért a nappaliba vettem az irányt. Mike ott volt.
- Mike, nem láttad Lukeot?
- Mikor utoljára láttam a szörfdeszkájával volt.- válaszolt.
- Köszönöm.
Csak a parton lehet. Futni kezdtem. Már megint. A part felé. Mivel elég közel van, így hamar odaértem. Láttam, hogy valaki szörfözik. Szőke haja volt. Csak Luke lehetett az. Ő lehet az egyetlen hülye, aki ilyenkor szörfözni megy. Leültem a partra és onnan figyeltem. Csak figyeltem ahogy meglovagolja a nagyobbnál, nagyobb hullámokat. Nagyon jól tud szörfözni. Csak csodáltam őt a partról. Hirtelen a vízbe esett. Figyeltem, hogy mikor jön fel, de nem jött. Ijetségemben, a víz felé kezdtem futni, majd minden nélkül belevetettem magam. Segítenem kellett Lukenak. Csak úsztam egyre beljebb, de nem találtam. Hirtelen megpillantottam. A lábait próbálta kiszabadítani egy kő fogságából. Megragadtam a csuklóját, majd elkezdtem felfelé úszni. Minden erőmet beleadtam, de nagyon nehezen tudtam csak kirágatni Lukeot onnan.
- Jól vagy?- aggódtam, amint a felszínre értünk.
- Asszem'. És te?- nézett rám.
- Velem minden rendben. Nah ússzunk ki.- javasoltam, majd nekiindultunk.
- Oh basszameg. Kurvára fáj a lábam.- panaszkodott.
- Kapaszkodj belém, és amennyire csak tudsz - és nem fáj - ússz.
- Rendben.- egyezett bele, majd lassan, de biztosan elindultunk a part felé.
- A francba. A deszkámnak lőttek.- rimánkodott, amint a partra értünk.
- Örülj annak, hogy te egyben vagy!- öleltem át.
- Hát.. Ha nem lettél volna itt, már nem lennék.
- Akkor is túlélted volna.
- Nem nagyon hiszem. Köszönöm.- ölelt vissza.
- Szóra sem érdemes. Hisz kötelességem volt segíteni.
- Nem volt.
- Ashton beleegyezett, hogy összejöhetünk.- mosolyogtam.
- Hogy mi?- lepődött meg.
- Jól hallottad.- csókoltam meg.