Végszó.

Sziasztok hűséges olvasóim. Annyira boldog vagyok, hogy 41 feliratkozóval fejezhetem be a blog első évadját. Mindent nagyon köszönök nektek. Nagyon sokat jelent, hogy már egy ideje folyamatosan pipáltok és kommenteltek. Még életemben nem volt olyan, hogy bármely blogomon, ilyen sok feliratkozó lett volna. Sajnálom itt a vége felé a nagy szüneteket, de – mint már azt sokan tudjátok – nem volt gépem, és telefonról nem volt ihletem. Szóval még egyszer nagyon köszönök nektek mindent. Végre lett egy blogom amire büszke vagyok. A második évadot még nemtudom pontosan mikor fogom elkezdeni, de annyit tudok, hogy egy másik blogon lesz azaz ezen.: http://amnesia5sosfanfic.blogspot.hu/ És mint láthatjátok Amnesia címmel készül. Remélem annak is lesz minimum ennyi olvasója. Akkor még egyszer, és utoljára, mindent köszönök, imádom az összes olvasóm.<3

Becky.x

20. Nélküle

A "játék" folytatódott, és mindenkinek lett párja. Sophie  - nagy szerencséjükre - Ashtonra mutatott. Luke pedig Calummel lesz egy sátorban, ami már nem túl bizalomgerjesztő. Mivel utálják egymást. Mi lesz ott..

Elindultunk egy kisbusszal. Körülbelül olyan 3-4 óra múlva odaértünk. Kipakoltunk, majd felállítottuk a sátrakat.
- Becky nem jössz el velem fát gyűjteni a tábortűzhöz?- érdeklődött Soph.
- De.- válaszoltam.
Elindultunk ágakat gyűjteni.
- Nah és akkor most ti együtt vagytok Lukeal?- kérdezte.
- Azt hittem, tegnap beszélgettetek.
- Beszélgettünk is, de csak Ashtonon veszekedtünk.
- Tilt titeket, vagy mi?
- Valami olyasmi. De mióta Ashton beleegyezett abba, hogy ti együtt legyetek, azóta ő is engedékenyebb. De nem tud valamiért megbízni Ashtonba. Nem tudom miért. Hiszen barátok.
- Oh értem. Majd megpróbálok vele beszélni.
- Köszi.- mosolygott Sophie.
- Megérdemlitek.- mosolyogtam vissza.
Gyűjtöttünk faágakat, majd visszaindultunk.
- Akkor neki is állhatunk a kajacsinálásnak.- mondta Ashton, mikor meglátott minket az ágakkal.
- Rakjátok le ide.- tettük amit Luke mond.
- Segítsek?- mosolygott Ashtonra Sophie.
- Nem ártana. Rajtad kívül itt senki sem tud főzni.
- Jól van, megyek.
- Becky, gyere velem egy kicsit.- lépett, hozzám közelebb Luke.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod.- mosolygott, majd kezemnél fogva elkezdett húzni.
- Luke, mondd már meg, hova megyünk.- szólaltam meg, miután már 5 perce bolyongtunk az erdőben.
- Css.- csitított el Luke.
Hirtelen csobogást hallottam. Egyre erősödött. Aztán a hatalmas fák között megpillantottam egy patakot. A nap sugarai megcsillantak a kis hullámokon. Madarak csicseregtek. Valami csodálatos látvány volt.
- Húú.- csodáltam a látványt.
- Tetszik?- nézett reménykedve a szemeimbe Luke.
- Mi az, hogy. Imádom.- feleltem.
- Ennek örülök.- mosolygott kedvesen.
- De mit is keresünk itt?

- Gondoltam éneklek neked egyet.- mosolygott rám.
- És mit?
- Még nem tudom. Legyen a kedvenc számod tőlünk.
- Ugh. Nincs kedvencem. Szeretem az összes számotok.
- Akkor válassz egyet ami a legközelebb áll hozzád.
- Rejects.- vágtam rá hirtelen.
- Ezt ne. Becky, komolyan?
- De ez az igazság.
- Akkor Beside You csak neked, ha nem választasz rendeset.
- Rendben.
Luke belekezdett a dalba. Olyan csodálatos volt. Maga a környezet is, hát még a dal.
- Köszönöm szépen Luke.- mosolyogtam.
- Nagyon szeretlek.
- Én is téged, Luke.- öleltem ár, majd csókban forrtunk össze.- Szerintem menjünk vissza.- javasoltam.
- Jó ötlet.
Visszamentünk a többiekhez.
Az est lassan leszállt, Sophie megfőzte a vacsinkat, és ettünk.
Majd Calum félrehívott.
- Mit szeretnél?
- Úgy érzem kötelességem elmondani neked.
- Mégis mit?
- Luke mondott rólad néhány dolgot.
- Mégis mit?
- Aztmondta, hogy csak azért kedves veled, hogy lefeküdj vele. És, hogy már elege van belőle, hogy nem tud megdönteni.- magyarázta.
- Hogy mi?
- Sajnálom.
- Ez nem igaz.
- Pedig de.
- Nem lehet.- gyűltek könnyek a szemembe.
- Tényleg sajnálom.- jött közelebb, majd karjait kitárta. Azonnal átöleltem.

- Köszönöm, hogy elmondtad Calum.- bőgtem karjai közt.

- Hát, úgy látom, jobb lett volna ha nem teszem.- vágott megbánó képet.

- Nem, nem. Jó, hogy elmondtad.- öleltem szorosabban. Pólója már csurom víz volt sós könnyeimtől. Majd hirtelen alhúzódtam.

- Mi a baj?

- Semmi, csak egy kicsit ki kell szellőztetnem a fejem, agyedül kell lennem.

- Értem.

Elindultam az erdő felé. Még nem volt korom sötét, de már nem lehetett túl jól látni. Miközben Lukeon gondolkoztam, záporoztak a könnyeim. Nehéz elképzelni, hogy ilyeneket mondott, de akkor is nagyon fáj. Beszélni pedig nem szerettem volna vele erről. Vagy maximum miután jól végig gondoltam mit akarok neki mondani. Kiértem arra a helyre ahova Luke vezetett. Még így éjszaka is csodálatos volt. Ugyan a madarak nem csicseregtek, de a kis patak ugyanúgy csobogott, mint délután. Olyan szépen énekelt. Olyan gyönyörű volt az a pillanat vele. De már mindez szétfoszlott. Egyre sötétedett. Hirtelen megláttam egy hatalmas szakadékot a pataktól nem messze. A széléhez sétáltam, majd lepillantottam. A szakadék aljában egy hömpölygő folyó volt.

- Bele kell ugranom.- suttogtam alig hallhatóan.

Igen, öngyilkos akartam lenni. Nekem Luke a mindenem, egy részem, az életem egy darabja. Nélküle nincs maradásom ezen a világon. És mivel ő nem szeret, ezért jobb ha elmegyek. A szívem a torkomban dobogott, féltem, ugyanakkor tudtam, hogy ez az én utam.

- Mit keresel itt?- hallottam meg Luke fáradt hangját.

- Mintha érdekelne.- néztem rá.

- Mi van veled, Becky? Hát persze, hogy érdekel.

- Felesleges játszanod a szerető barátot. Calum mindent elmondott.

- Mégis miről beszélsz?

- Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád miről van szó!

- Tényleg nem tudom.

- Játszod itt a hülyét. Nekem ehhez nincs idegzetem. Csak.. csak felejts el!- a végére elcsuklott a hangom.

- De..

- Kussolj! Tűnj már el! Takarodj az életemből!- kiabáltam.

- Szeretlek.- hagyta el Luke száját az a hazugság amit túl sokat használ.

- Szerettelek.- vettem a mélybe magam.

Luke utánam kiáltott, de már mit sem számított mindez. Miközben zuhantam, az életem egy része valóban lepergett a szemem előtt. De inkább csak az a része ami Lukehoz kötődött. Remélem végre eltűnhetek ebben a csodálatos folyóban. Végre véget vethetek a szenvedéseimnek, a kínoknak. Végre mindennek vége. Hiányozni fog Sophie és Michael. De Ashton is, nagyon. De talán Calum a legjobban. Mert elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. Lukeba szerettem bele és nem Calumba, aki az elejétől kezdve mellettem volt. Aki igazán szeretett. Jahj kit is hülyítek. Persze, hogy Luke fog a legjobban hiányozni hisz még mindig szeretem. Egy ilyen zuhanást nehéz túl élni. És most azt kívánom, hogy bárcsak amnéziásan ébrednék fel, és elfelejteném azokat a buta kis dolgokat,mint például, hogy milyen volt elaludni mellette.

19. Mikey remek ötlete

- Ez azt jelenti, hogy leszel a barátnőm?- csillantak fel a szemei.

- Igen!- csókoltam meg újonnan.

- Imádlak!
- Az érzés kölcsönös.- mosolyodtam el.

- Ha te tudnád, mennyit jelentesz nekem.- ölelt át szorosan.
- Te is nagyon sokat jelentesz nekem.
Még néhány percig ölelkezőn álltunk a parton.
- Nem megyünk vissza?- érdeklődött Luke.
- De menjünk.
- Amúgy Calum, sokszor próbálkozott már nálad?
- Háát. Annyira nem sokszor.
- Biztos? Ne beszéljek vele?
- Biztos, és nem kell köszönöm.
- Hát rendben. Csak mert az úgy nem lesz oké, ha valami olyat tesz veled, ami nekem nem tetszik.
- Nyugodj meg.- mosolyogtam rá.
- Rendben van.
Hazaértünk.
- Szia.- mosolygott Calum az ajtóból, de amint Lukeot is megpillantotta tekintete fagyossá vált.- ..sztok.
- Bajod van Calum?- fordult Luke a fiú felé.
- Semmi.- fintorgott, majd továbbállt.
- Mit képzel ez magáról?
- Luke ne törődj vele.- fogtam meg a vállát.
- De igesít.
- Nem érdekel! Hagyd rá.
- Megpróbálhatom.
- Ne csak próbáld, tedd is.
- Jó, jó.- mondta megadóan Luke.
- Köszönöm.
- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk kempingezni?- hozta fel Mikey az ötletet, miközben a lépcsővel küzdött.
- Michael te mit csinálsz?- nevettem el magam, amint megláttam Mike bénázását.
- Csúszik a lépcső.
- Az előbb mostam fel.- kuncogott Sophie.
- Oh. Már minden világos.- kapaszkodott Michael továbbra is a korlátba.- De mit szóltok az ötletemhez?
- Nekem tetszik.- mosolyogtam.
- Nekem nagyon.- lelkendezett Ashton.
- Nekem is tetszik.- mondta Luke.
- Jó ötletnek tartom.- felelte Sophie.
- Rendben, akkor már csak Calumet kell megkérdeznünk.- ért le a lépcsőn Mikey.
- Beszéljek vele?- érdeklődtem.
- Beck..
- Nyugi Luke, nem lesz baj.- mosolyogtam erőltetetten, majd kimentem a ház elé.- Itt vagy Cal?
- Itt.- motyogta.
- Mikeynek az a remek ötlete támadt, hogy menjünk kempingezni. Te mit gondolsz erről? Mert a többieknek tetszik az ötlet.
- Hát..
- Nah Calum. Ne legyél már ilyen.
- Jó, jó. Benne vagyok.
- Juhu.- adtam neki egy puszit. Hogy őszinte legyek azonnal megbántam.- Megyek elújságolom a többieknek is.- szaladtam be.- Cal is benne van.- mosolyogtam.
- Rendben. Akkor készülődjünk. De jó lesz.- mosolygott Mike.
Mindenki indult pakolni. A srácok kitalálták hova megyünk. Megbeszéltük, hogy kora reggel indulunk. Pontosabban hatkor. Úristen. Nem lesz valami hosszú az éjszaka. Mindent bepakoltunk. Én kivételesen Ashtonnal aludtam, Sophie Lukeal, Michael és Calum pedig a szobájukban.
- Reggelt hugi.- pillantottam meg reggel 5-kor Ashton kócos fejét.
- Azt.- ásítottam.
- Keljetek fel!- üvöltött Mikey, miközben 2 cintányért ütött össze.
- Mikey te normális vagy?- kibáltam miközben befogtam a füleim.
- Teljesen.- mosolygott, majd kitántorgott a szobából - át Lukeékhoz.

- MIKE! MENJ INNEN! MOST!- halottam meg Luke üvöltését, mire hirtelen kuncogni, kezdtem, de mellettem Ashton röhögésben tört ki.
- Kussolj, te hülye. Inkább öltözz.- nevettem.
- Oké, oké.
Felöltöztünk mindannyian, majd Calumnek támadt egy "hiper-szuper" ötlete. Ugye sátrakban leszünk, de csak két személyes sátrak vannak. És Calum azt találta ki, hogy úgy kéne elosztani a helyeket, hogy valakinek bekötjük a szemét, a többiek pedig elé állnak és az a valaki rámutat valakire. És akire rámutat - magától értetődően - azzal lesz egy sátorban.
- Ki kezdi?- tartott fel Calum egy sálat.
- Kezdjék a lányok.
- Rendben. Sophie vagy Becky?
- Legyen Becky.- mosolygott Sophie.
- Úristen.- mosolyogtam miközben Calum a hátam mögé sétált, majd óvatosan lekötötte a szemem a sállal.
- Rám mutass!- halottam meg Luke hangját, mire akaratlanul is felnevettem.
- Idióta.- szólaltam meg.
Majd elkezdtem gondolkozni, hirtelen random kinyújtottam a karom és rámutattam valakire.
- Oh Mike. Utállak.- szólalt meg Luke. Ebből ara következtettem, hogy biztosan Mikey volt akire mutattam.
- Oh Becky.- ölelt át Mikey. Kibaszottul meglepődtem.- És nem ölel vissza.
- Jól van, bocsi, bocsi.- mosolyogtam, majd átöleltem Mikeyt.