0. - A készülődés

Utálom. Utálom. És utálom. Nem akarom ezt az egészet. De persze a szüleim úgy sem fogják kikérni a véleményem. Hisz megint nyár. És nyár elején mindig elmegyünk nyaralni 2 hétre valahova. De miért van erre szükség? Mindig katasztrófa a családi nyaralás. Mindig történik valami velem, ami tönkretesz mindent. Szörnyű. És minden évben meg kell birkóznom azzal a ténnyel, hogy az egyetlen hely számomra New York. Itt születtem. Itt élek, már mióta is?! Több mint 16 éve. Szeretem ezt a helyet. Nem értem mi szükség van arra, hogy a nyaraláshoz én is csatlakozzam. Menjen csak az apám és a nevelőanyám. Nekem nincs keresnivalóm a városon kivül. És s szüleimet sem érettem soha, hogy miért jó az nekik, hogy kinoznak már nyár elején? Éppenhogy vége az iskolának, már alázzanak is porrá mondjuk egy tengerparton. Mondjuk nem értem. Ilyenek is csak velem történhetnek. Tavalyi nyaralásunk alkalmával Olaszországba mentünk lent tengerparton egy kis srác futott a homokba, és megkapaszkodott a bikini alsómba. Ühümm. A mai napig nem értem mire jó ez. Mire jó a sok közös nyaralás. Hisz lehet, hogy nevelőanyám van, de már rég jóban vagyunk. Nem kell összekovácsolni a családot. De ők - főleg apa - erőlteti ezt az egész dolgot.Főleg, hogy már 16 éves vagyok és a szüleimmel megyek el nyaralni. Ez már gáz. És nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy, nem, nem, nem akarok menni. 5 nap múlva indulunk nyaralni, ha akarom ha nem.
- Szia kicsim, lejönnél egy percre?- nyitott be a szobámba Jessica a nevelőanyám.
- Szia Jesy, persze.- mosolyogtam erőltetetten majd lebattyogtam a lépcsőn.
- Szia drágám.- köszönt apa.- Lenne hozzád egy kérdésünk.
- Szia apu.- mosolyogtam rá.- Miről lenne szó?
- Van két hely, és nem tudjuk hova menjünk nyaralni. Gondoltuk megkérdezünk téged. Azt választod amelyiket szeretnéd és oda fogunk menni.
- Komolyan?- csillantak fel a szemeim.
- Igen.
- Van az a lehetőség, hogy nem megyünk sehova?- tettem fel a kérdést.
- Kicsim..- nézett a szemembe apa.
- Oké, oké.. nah és mi az a hely?
- New Zealand vagy Sydney?
- New Zealand!!- kiáltottam fel, hisz mindig is el akartam menni oda.
- Rendben kislányom.- mosolygott apa.
A szobámba mentem és elkezdtem álmodozni New Zealand-ról, hogy milyen csodálatos lehet. Majd lefeküdtem aludni, hisz már este fele volt, és ma korán keltem. Másnap boldogan keltem reggel fél 12-kor.
- Jó reggelt Rebecca! Gyere le ennyi.- mosolygott a szobám ajtajából Jesy.
- Megyek már.- nyögtem majd fordultam egyet az ágyban.
- De tényleg gyere, különben nincs tükörtojás!- fenyegetőzött Jessica.
- Hogy mi?- ültem fel az ágyon, majd kiugrottam az ágyból és lesuhantam a lépcsőn.
- Jó reggelt kicsim.- adott egy puszit apa.
- Jó reggelt apu.- mosolyogtam. Majd elkezdtem falatozni és az összes tojásrántottát eltüntettem.
- Köszi, átmehetek Nora-hoz?- álltam fel az asztaltól.
- Persze.- mosolygott Jess.
- Köszi.- mondtam, majd felöltöztem és elindultam Nora háza felé. Nora egy kedves barátnőm, sokat lógunk együtt. Mikor a házuk elé értem csengettem. Nora anyukája nyitott ajtót.
- Szia Rebecca.
- Jó napot Miss Stinson, Nora itthon van?- mosolyogtam Nora anyukájára.
- Sajnálom Rebecca, elment valahova az egyik barátjával.- mondta.
- Oh.. hát rendben.- mondtam csalódottan.- Azért köszönöm. Viszlát.- intettem, majd hazaindultam. Közben Nora számát pötyögtem a mobilomba. Majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Mit akarsz?
- Neked is szia. Hol vagy? És kivel?- faggattam.
- Moziban és Jason-el. Most le kell tennem.
- Várj már egy kicsit..
- Hagyjál már békén!- suttogta, majd letette. Jah.. barátnők vagyunk.. ezt el is felejtheti mostantól. Szomorúan de hazaindultam. Lepleztem mennyire bánt, hogy Nora csak úgy lerázott. De többet nem bocsátok meg neki. Ez volt az utolsó. A napok viszonylag gyorsan elteltek. Majd indulás előtti napon, elkezdtem pakolni a bőröndjeimet. Apa bejött a szobámba.
- Kell segitség?
- Nem, köszi.- mosolyogtam.
- Figyelj kicsim.. el kell mondanom valamit.
- Hm?- ültem le apa mellé az ágyamra.
- Sajnálom, de nem tudunk New Zealandra utazni. Sydneybe megyünk.- nézett a szemeimbe.