5. Minden szétfoszlik.. majd feltűnik egy aprócska remény

- Jó estét.- nyújtott kezet Luke.
- Te csak ne jó estézz, hanem gyere!- utasitotta apa.
Luke bement. Apa alaposan végigmérte.
- Szóval te vagy a ruha tulajdonosa, nemde?- mutatott a ruhámra apa, és közben Luke-ot figyelte.
- Igen.
- Mit keres az én lányomon a te cuccod?- vonta fel apa a szemöldökét.
- Hát az úgy volt, hogy amikor a haverom elhozta hozzánk Rebeccát, még nem tudtam, hogy ő is jön, és meg akartam viccelni a haverom, de e helyett Rebeccát sikerült. Pontosabban ráborult egy vödör csokipuding.- magyarázta Luke.
- Valóban igy történt?- nézett a szemebe apa.
- Ühümm. Igazat mondd.
- És mégis, hogy hivnak?- pillantott apa szúrós tekintetével Luke-ra.
- Lucas Hemmings.
- Hm.. Lucas.- izlelgette apa Luke nevét.- Ha többet nem mész a lányom közelébe hajlandó vagyok elfelejteni ezt az egészet.
- Mi?- kérdeztük egyszerre Luke-al.
- De Luke a..
- A? Mid is kislányom?
- A haverom.
- Hát most már nem. Ahogy a többi fiú sem akikről meséltél.
- Hogy mi? Nem tilthatod meg, hogy ne találkozzam a haverjaimmal.!
- Az apád vagyok. De igen. Megtilthatom.- mondta nyugodtan apu.
- Szándékosan akarod tönkrebaszni az életem?- néztem rá kérdőn. Majd apró könnycseppek gyűltek a szemembe.
- Nem. Én azt akarom ami jó neked. És ez a fiú, Lucas.. nincs rád jó hatással. És gondolom a többi sem.
- Ma találkoztam velük először! Mindig is ilyen voltam! Kicseszettül nem változtam semmit.! De nem fogom hagyni, hogy elszakits tőlük! Még csak egy napja ismerem őket, máris olyan mintha több éve barátok lennénk. Végre lettek barátaim. És te most el akarod ezt baszni nekem? Azt akarod, hogy soha ne legyenek barátaim?
- De igen. De talán néhány barátnő jobb volna.
- Azt akarod, hogy leszbi legyek vagy mi a fasz?- teljesen kibuktam. Nem hiszem el. Nem akarom elvesziteni őket.
- Lehet még az is jobb lenne. Legalább a fiúk nem tudnának kihasználni.
- Apa te hallod magad? Nem fogom miattad elvesziteni a barátaimat. Lett ma 4 barátom. 4 csodálatos, jó fej, kedves, imádnivaló srác. Nem fogom hagyni, hogy ezt tönkretedd.!- már bőgtem. Luke engem figyelt. Láttam, hogy szeme sajnálattal van tele. És azt is, hogy megölelt volna. Megvigasztalt volna, ha apa nem harapta volna le azonnal a fejét. Mivel ő félt, ezért nekem kellett bátornak lennem. Átöleltem Luke-ot.
- Rebecca!- kiabált rám apa.
- Hagyj békén!- elráncigált Luke-tól, majd a szobámba küldött.
- Te pedig takarodj innen.!- üvöltött Luke-ra.
- Szia Luke. Remélem még valaha látjuk egymást.- suttogtam miközben a szobámba battyogtam.
Bőgtem. Eszméletlenül sirtam. Nem tudtam felfogni mi történt. Elválasztott tőlük. Örökre. Minden jól alakult aztán bumm, jött apa és mindent elszúrt nekem. De én ezt nem hagyhatom.! Kaptam észbe. Meg szököm! 11 van már mindenki alszik. Kiszököm. Nem érdekel, hogyan de megoldom. A kulcsok az asztalon hevertek. Felkaptam őket, és már indultam is az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam. Bezártam kivűlről és eltettem a kulcsot. Hisz apuéknak van pótkulcsuk. Elindultam. Lementem, majd ki az utcára. Nem tudtam hova menjek. Vagyis tudtam. El akartam jutni a 5 Second of Summer-höz de ez nem volt lehetséges. Mivel túl sötét volt, és nem tudtam merre kell menni. Hirtelen megláttam valamit csillogni messze magam előtt. Igen. Éppen a part fele megyek. Lehet ma egész este kint leszek és gondolkodok. Sirok. Reggel majd csak eltalálok hozzájuk. Lesétáltam a partra. Megláttam valakit ülni a homokban de nem tudtam ki lehet az ilyenkor éjnek évadján. Nem mertem megszólitani hátha valami pedofil, vagy nem tudom. Hirtelen megfordult.
- Rebecca?- kérdezte hisz a holdfényben megláthatta az arcom.
- Ki vagy te?- érdeklődtem.
- Calum. Tudod.. Calum Hood.- közölte.
- Calum ha tudnád milyen kibekurtul örülök neked!- szinte már rá ugrottam úgy öleltem át.
- Én is örülök, hogy itt vagy!- ölelt vissza és tudtam, hogy mosolyog, bár nem láttam az arcát.
- De mit keresel itt kint.. ilyenkor?
- Luke elmondta, hogy mi történt. Megviselt. Azt hittem soha többé nem láthatlak viszont.- hajtotta le a fejét.- De nagyobb kérdés az, hogy te mit keresel itt azok után ami történt.?
- Megszöktem.- néztem a szemeibe.
- Hogy mit csináltál?- nézett kérőn Cal.
- Ha nem teszem soha többé nem láthattalak volna téged. De remélem holnap a többiket is láthatom majd.- mosolyodtam el halványan.
- Ez akkor sem volt jó ötlet. Ez nem megoldás. Attól függetlenül nagyon hiányoztál volna ha soha többet nem láthattalak volna.
- Te is nekem.- mosolyodtam el.
- Gyere te kis szökött fegyenc.- nevetett.
- Ez nem vicces.- vágtam be a durcit.
- Rebecca.- mosolygott Cal.
- Oké, oké. Talán egy kicsit tényleg vicces volt. De csak egy kicsit.
- Akkor most gyere. elmegyünk hozzánk.- közölte Calum, majd megfogta a kezem és elindultunk.