1. A repülőút

- Franc.- motyogtam halkan.
- Sajnálom.. ugye nem nagy baj?
- Háát.. nem akkora..- erőltettem az arcomra egy műmosolyt.
- Akkor rendben. Szeretlek.- ölelt át, majd távozott a helyiségből.
Nem hiszem el. So'sem lehet az amit én szeretnék. Ők kérdezték meg, hogy ÉN mit szeretnék erre nem igy úgy lesz. Annyira unom már ezt. Akkor legalább ne kérdezték volna meg. Bosszús voltam. Dühös voltam rájuk. Mindig is nagy álmom volt New Zealand-ra eljutni és most mehetek a kicseszett Sydney-be. Igazán köszönöm. Folytattam a bőröndöm pakolását. vagy 4 bőröndöt összepakoltam. 2 hétre sok ruha kell. Apuék ki fognak akadni, de most különösebben nem érdekel, hisz átvertek. Elég későn végeztem pontosan 10-kor, mert ugye 4-kor indul a repülő szóval ez már későnek számitott. Miután végeztem letusoltam, fogat mostam, majd belemásztam a puha ágyikómba és szundikáltam. Másnap 2:30-kor - hát nekem ez még az előző naphoz tartozik - keltem, mert Jessica akkor ébresztett hisz tudja, idő kell mig elkészülök. De nekem akkor sem tetszett a fél 3-as ébresztő. Először letusoltam, majd felöltöztem és próbáltam valami normális frizurát késziteni kócos lokniaimból. Miután ez is meg volt, felkentem egy sminket, majd kiléptem a fürdőből.
- Rebecca kész vagy? Már csak 10 perced van, siess!- kiabált fel nekem apu.
Rákapcsoltam. Lehordtam súlyos bőröndjeimet, majd magamra aggattam a kistáskám amit mindenhova magammal hordok.
- Mi ez itt? 4 bőröndöt akarsz elvinni 2 hétre?- nézett rám apu.
- Igen. Mindenre szükségem van ami ezekben van. Plusz kárpótolnotok kell, hogy az mondtátok, hogy New Zealand-ra megyünk közben nem is.
- Jól van.- sóhajtott apu.
Kipakoltunk a taxiba és már száguldottunk is a reptérre.
Mikor felszálltunk a gépre, csalódottan tapasztaltam, hogy 7 éves kislány mellett ülök. Gondoltam magamban, remek. A kislány egész úton hülyeségeket kérdezgetett, és egyfolytában a mogyorómra pályázott. Hiába, mondtam neki, hogy az, az enyém, ő mindig csórt belőle néhány szemet. De a végén már túl messzire ment, mert egyszerűen elvette mellőlem a mogyis zacsit és elkezdte a szájába önteni. Majdnem megütöttem de Jesy a másik oldalról figyelt, igy nem tehettem. Apu is egyfolytában engem figyelt. És akkor még nem mellesleg, a kislány még énekelt is. És ott voltak még a "kedvenceim", hisz 2 kis csávó ült mögöttem, akik elkezdték rugdosni az ülésem. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, de tévedtem. Csak rugdostak, aztán rájuk szóltam. Persze apáék mindjárt leteremtettek, mert, hogy ha kiabálok egy gyerekkel az nem rászólás. Hát mondom oké. Ezek után a két kis srác még meg merte azt csinálni, hogy hangosan hallgattak zenét, vagy lehallkitották a zenét, de a telefonjuk hangszóróját a fülemhez tették mikor nem figyeltem. Kikészültem. Elegem van. Idióta kölykök.