10. Az érzelmek előtörnek

- Nah takarodj Lucas!- emelte fel a hangját apu.
- Aki innen el fog takarodni, az maga lesz!- emelete fel a hangját Luke is.
- Kinek képzeled te magad?
- Hát nem egy olyan embernek aki megveri a lányát, puszta ingerültségből. Magának orvos kell.- válaszolt Luke. Bárcsak ne tette volna.
Apa meg akarta ütni Lukeot. De Luke elhúzta a fejét, majd arrébb lökött.
- Luke ne csináld! Nem éri meg! Inkább visszamegyek vele.- kiabáltam Lukenak.
- Azt ne engedhetem. Nem hagyom, hogy bántson.!- kiabált vissza Luke, majd behúzott apának.
Veszülten néztem végig a jelenetet. Apa kifeküdt (?). Majd Luke kézen ragadott és elvitt onnan.
- Miért csináltad ezt Luke? Otthagyhattál volna.
- Ilyen opció nem létezett.
- Hát te egy hülye vagy Hemmings. De köszönöm. - öleltem át. Visszaölelt.- Mindent köszönök. Már nem is tudom mennyivel jövök neked.- mosolyogtam.
- Áh ugyan. Nem kérek érte semmit. Amit tettem azt bárki más is megtette volna.- ugyan nem láttam az arcát, de merem azt allitani, hogy ő is elmosolyodott.
Hazamentünk. Senki sem volt otthon.
- Hol van mindenki?
- Mindenki a városban maradt.
- Oh értem. Nem megyünk le a partra?
- De menjünk.- felelt Luke, majd elindultunk.
Hát.. bárcsak ne mentünk volna le a partra. Apa ott állt. Ott állt a homokban. Majd hirtelen megpillantott minket.
- Nekünk még van egy elintézetlen ügyünk Lucas!- lépett oda hozzánk. Orra véres volt.
- Luke, ne tedd.- suttogtam.
- Hagyjon minket békén.- mondta Luke apunak. Apa nem elégedett meg ennyivel.
- Nah nehogy már békén kelljen hagynom a saját lányomat, mert egy kis hülye gyerek azt mondja.- válaszolt fölényesen.
- Menjen innen. Most.- utasittotta Luke.
- Nah akkor játsszuk le!- megpróbált apa behúzni neki, de újonnan is csak sikertelenül.
Luke most kicsit erőteljesebben és határozottabban lökött, meg és a homokba zuhantam.
- Becky menj el innen. Kérlek.- kérlelt Luke.
- De Luke ne tedd!
Nem birtam nézni a jelenetet. Szörnyű volt. De nem avatkozhattam közbe. Hallgattam Lukera. Eljöttem onnan. Hazafutottam. Vagyis a házba ahol a 5SOS lakik. Rohantam. Féltem. Mi van ha Lukenak valami komolyabb baja is lesz? Nem birnám elviselni a tudatot, hogy az apám tette azt vele. Nekem van bűntudatom. Mégiscsak az én apám. Én kevertem bele Lukeot. Bár ne tettem volna. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon. Nem. Nem ezt nem hiszem el. Már megint kezdem. Megint bőgök. Féltem Lukeot. Tudom, hogy megállja a helyét, de.. de én akkor is nagyon féltem. Elkezdtem sirni.. sirni megint. Fél óra múlva a bejárati ajtó kinyitódott. És Luke sétált be rajta. Bal szemén hatalmas lila folt, ajkából folyt a vér, ajak piercingjét a kezében tartotta.
- Luke, mi történt?- futottam hozzá rémülten, majd a pólóm ujja végével, elkezdtem törölgetni a vért az ajkairól.
- Csak kiszakadt az ajak piercingem, de nem vészes.- vont vállat.
- Luke, te normális vagy? Elmegyünk a kórházba!
- Nem Rebecca, oda nem megyünk!- ellenkezett.
- De hát miért nem?
- Nem szeretném ha a sajtó attól csengene, hogy a 5SOS egyik énekesét Luke Hemmingset, kórházba kellett vinni, mert ez meg az történt. Kérlek. Majd megoldom.
- De hogyan? Én értem, hogy nem akarsz hajcihőt, de muszáj kórházba menned.
- Megoldom.
- Elfertőződhet a seb. Luke felszakadt az ajkad. Kérlek.
- Becky.. nem lehet.- ölelt át.
- De.. Luke nem akarom, hogy komolyabb bajod is legyen. Ez már alap elég komoly, mert össze kell varrni az alsó ajkad. Kérlek Luke. Elfertőződhet és akkor még rosszabb lesz.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
Felnéztem. Felnéztem rá, és megpillantottam csodás jobb szemét ami kéken világitott, és megláttam bal szemét, ami tiszta lila volt. Majd ajkaira pillantottam. Még mindig ömlött belőle a vér. Már a pólója is olyan volt. De elég volt. Nem titkolózom tovább. Hirtelen véres ajkaira tapadtam. Ő felszisszent, de viszonozta a csókot.