8. Miért?

- Nah jobb Calumnél öltözni?- lépett oda Luke.
- Most meg mi bajod? Féltékeny vagy?
- Hagyjuk inkább.
- Nem Luke, nem hagyjuk. Mi bajod van? Egyszerűen nem értem.
- Mondom hagyjuk.
- Mondd már meg!
- Te egy..
- Én egy? Nah mi vagyok Luke?
- Hagyjuk abba.
- Most miért nem lehet elmondani? Belekezdtél. Fejezd is be!
- Te élvezed ha porig aláznak? Azt akarod, hogy én is porig alázzalak? Nem volt elég apádtól?
- Luke.. tudod mit? Menj a picsába! Minden a te hibád, szerintem kussolj és húzd meg magad!
- Az én hibám? Valóban? Rebecca baszdmeg gondolkozz már egy kicsit.
- Megvolt. Hülye barom.- vágtam hozzá, majd odamentem hozzá és pofon vágtam.
- Te nem tudod mit meg nem tennék érted.- suttogta Luke. Gondolom azt hitte nem hallom. De hallottam. És ez csak még jobban összezavart. De nem kérdeztem rá. De érdekelt. Furdalt a kiváncsiság.
- Luke. Kérlek mondd meg a többieknek, hogy nem megyek.- ültem le a földre a falnak támaszkodva.
- Miért?
- Csak. Kérlek mondd meg nekik Luke.
- De..- közeledett.
- Mondom nem akarok menni, mit nem értesz ezen?- kiabáltam rá. Amint kimondtam az utolsó betűt megbántam.
- Hát rendben.- válaszolt komoran, majd lement a lépcsőn.
- Mi az, hogy nem jön?- halottam Cal hangját.
- Mert nem akar.- válaszolt neki Luke.
- És miért nem? Felmegyek hozzá.
- Azt mondta nem akar jönni Calum, fogadd el, és menjünk!- utasitotta Luke.
- Jó, rendben.- könnyen feladta.
Csak ültem ott és hallottam, hogy csukódik az ajtó, majd valaki kulcsra zárja. Nem akarok megszökni, nem értem minek kellett ez. Nah mindegy. Én már nem értek semmit. Először Calum megfogja a kezem, majd Luke azt mondja "Te nem tudod mit meg nem tennék érted.".. Miért csinálják ezt? Mit jelent ez? Mármint tudom, hogy mit jelent, de ebbe még belegondolni is rossz. Én nem akartam ezt. Én még csak el sem akartam jönni erre a rémes nyaralásra. Mert ha otthon maradok, ez nem történik meg. Becsukom a szemem, és mikor kinyitom, talán a saját, otthoni ágyamban fogom találni magam, és ráébredek, hogy ez csak egy hülye álom volt. Tévedtem. Még mindig itt vagyok. Itt vagyok egyedül a 5 Seconds of Summer házában, és ülök a földön felhúzott lábakkal, miközben az arcom a tenyerembe temetem. És a könnyeim szabad utat kapnak egyesen a tenyerembe, és onnantól kezdve a térdemre is. És csak egyetlenegy kérdés cikázik a fejemben. "Miért?".