17. Nehéz

- De, miért én? És miért is hájas a seggem?

- Ashton, szépen kérlek.

- Jó, jó.

Láttam amint Ash felmászik az emeletre. Majd megláttam Calumet, ahogy épp' felém közeledik.

- Becky. Figyelj, én szeretnék bocsánatot kérni.- mondta megbánó képpel.

- Nem vagyok rád kíváncsi.

- Kérlek ne haragudj.- hajtotta le a fejét.

- Nem érdekelsz.

- De kérlek bocsáss meg. Nem tudom mi ütött belém. Nagyon, nagyon sajnálom.

- Nem érdekelsz még mindig. Takarodj.!

- Rebecca, ne már. Kérlek hallgass végig.

- Tűnj már innen!

- De én szeretlek. Fogd fel, hogy szeretlek, de nem tudok mit kezdeni magammal. Tudom, hogy te Lukeot szereted, és ez a tudat felemészt. Tetszel. Tetszel mióta megláttalak. Szeretlek. Szeretlek mióta megismertelek. Sajnálom Becky, de nem tudok mit tenni az érzés ellen.

- Nem voltam kíváncsi az érzéseidre. Kibaszottul nem! Hagyj már békén.- parancsoltam rá.

- Miért vagy ilyen ellenséges? Mit tettem én ellened?- nézett kérdőn.

- Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád!- ismételtem meg.

- Most miért mondod ezt?

- Azért amiért te is.

- De én.. én.. nem is tudom miért mondtam. És már bocsánatot kértem.

- Tőled egyáltalán nem vártam. Egyáltalán nem vártam, hogy ilyen leszel velem. Luke is egy köcsög volt. De azthittem te normális vagy. Azthittem neked ennél fontosabb a barátságunk. Hát nagyon nagyot tévedtem.

- Sajnálom.

- Már mindegy.

- Kérlek.- arca vészesen közeledett az enyémhez. Hogy miért nem tettem semmit? Esküszöm én akartam. Hirtelen csókban forrtunk össze.

- Becky én szeretnék..- hallottam meg Luke hangját.

Mikor tekintetem ráemeltem már csak annyit láttam, hogy fut felfele a lépcsőn.

- Luke kérlek várj!- kiabáltam utána.

Felsprinteltem a lépcsőn. Luke még csak a kilincséért nyúlt.

- Várj.!- szóltam neki, majd megfogtam a kezét.

- Becky..- hangja elcsuklott.

- Luke kérlek ne haragudj, én szeretlek téged.. annyira sajnálom.

- Akkor miért Calummel smároltál?- vont kérdőre lehajtott fejjel.

- Calum csókolt meg. Esküszöm, hogy téged szeretlek.

- Hinni szeretnék neked.

- Kérlek, nézz rám.- fogtam meg a fejét.

- Nem akarom, hogy lásd az arcom.

- Én viszont látni akarom az arcod.

Rámnézett. Szemeiben sós cseppek tömkelege tolongott. De nem engedte ki őket.

- Most örülsz?

- Képes lennél sírni miattam?

- Fontos vagy nekem. Nagyon fontos.- szorított magához, egyáltalán nem zavarta vizes testem.

- Tényleg?- szemembe nekem is könnyek gyűltek.

- Persze. És nagyon sajnálom, hogy elküldtelek.- ölelt magához mégjobban.

- Megérdemeltem.- fúrtam fejem nyaka hajlatába.

- Nem érdemelted.

- Szeretlek.

- Én is téged. Nagyon.- hirtelen egymás szemébe kezdtünk bámulni.

Olyan gyönyörűek voltak óceánkék szemei. Eddig észre sem vettem, hogy alsó ajkán még mindig ottvan egy seb. Egy seb, amit az apám okozott. El kellett volna mennem. Menekülnöm mikor még volt rá esélyem. Mikor még nem volt ennyire fontos számomra.

- Miért kellett belédszeretnem? Miért hagytad te idióta?- mosolyodtam el halványan.

- Én azt nem értem, hogy válhattál ennyire fontos személlyé az életemben.

- Énsem. Hisz te tökéletes vagy, én meg..

- Ne is folytasd! Utálom mikor ócsárolod magad, pedig te úgy vagy jó ahogy vagy. Így vagy szeretnivaló, és hidd el most amit mondok. Így vagy tökéletes.

- Tévedsz.

- Te tévedsz.- hirtelen ajkaimra tapadt.

Annyira szerettem ezt az érzést. Amikor szó szerint repkedtek azok a bizonyos pillangók a gyomromban. A pillanat olyan tökéletes volt. Mindaddig míg Ashton meg nem látott minket.

- Ti meg mit csináltok?- akadt ki. Hirtelen elváltak ajkaink.

- Ashton..- kezdett bele Luke.

- Ash..- kezdtem bele énis. De nem tudtunk megszólalni. Dermedten álltunk mindhárman.

- Azthiszem én lezuhanyzok.- indultam meg a fürdőszoba felé.

Senki sem állított meg. A fürdőbe mentem, levetkőztem, majd a kabinba álltam, és elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Közben gondolkodtam. Ami kint történt Ashtonnal az elég kínos volt. Viszont csókolóztunk Lukeal, ami nem jelenthet rosszat. És aztmondta, hogy szeret. És ahhwie. Olyan jó volt. Remélem Ash és Luke nem vesznek össze miattam. Gondolatmenetemben valaki megzavart.

- Ashton, nem túlzottan örül a dolognak.- nyitott be Luke.

- Ez pontosan mit jelent?

- Eltiltott tőled.

- Hogy mi? Én megölöm Ashtont!- elzártam a vizet.- Kimész ha szépen megkérlek?

- Láttam már ilyet.- válaszolt.

- Akkor is!- szóltam rá.

- De, most miért?- kérdezte.

- Mert nem szeretném ha látnál pucéran, azért!

- Jól van nah.- ment ki.

- Végre.- sóhajtottam, majd elhúztam a zuhanykabin ajtaját és kiszálltam.

Megtörölköztem, majd rájöttem, hogy nincs másik ruhám. Lassan kinyitottam az ajtót, majd kiléptem rajta.

- Gyere Becky!- fogta meg a karom Ashton.

- Ashton várj! Kérek Luketól ruhát. Utána megyek.

- Rendben.- engedett el.

- Köszi.- ült ki az arcomra egy műmosoly, majd Luke szobája felé indultam.

Rányúltam a kilincsre, majd benyitottam.

- Becky.?- fordult az ajtó felé Luke.

- Igen. Tudnál adni ruhát?- mosolyodtam el kínomban.

- Persze.- mosolygott.

Elővett a szekrényből valami ruhát, majd a kezembe nyomta.

- Mit mondott Ashton?

- Beszélni akar velem.

- Ennek nem lesz jó vége.- jegyezte meg.

- Hát nem. De kimennél ha szépen megkérlek?- ismételtem amit a fürdőben is.

- Ha nagyon muszáj..- húzta el a száját.

- Miért akarsz ennyire látni..- hatásszünet.- Pucéran?- nyeltem nagyot.

- Én nem is.. Mindegy is.- hadarta, majd kiment a szobából.

Mi volt ez? Nem értem mit akar Luke. Felöltöztem. Óvatosan kinyitottam az ajtót. Luke ott állt a túloldalán.

- Végeztél?- suttogta.

- Igen, gyere be.

- És mi lesz Ashtonnal?- érdeklődött.

- Nem akarom hallgatni az okoskodását.- fintorogtam, majd behúztam a szobába.

- Akkor most mi lesz?

- Semmi. Ashton nem fog beleszólni abba, hogy én kivel járok.

- Jársz?- ült ki egy bugyuta mosoly az arcára.

- Mármint, abba, hogy kit szeretek.- vörösödtem el.

- Jah, jah.- mosolygott.

- Kussolj.- ütöttem játékosan a vállába.

- Szeretlek ám.- ölelt át.

- Tudom.- szorítottam magamhoz.

- Leszel a barátnőm?

Az a döbbenet ami hirtelen átreppent az agyamon, valami hihetetlen mértékű volt.

16. Egy csodás nap volt míg..

Miután végeztünk a szörfözéssel kicsit boldogabbnak éreztem magam. Az, hogy Ashtonnal voltam jót tett nekem. Távol minden bajtól. Az óceánban. Tökéletes volt. Csak én, a bátyám, egy szörfdeszka, és az óceán. Csodálatos volt. Ha tehettem volna, örökre ottmaradok.
- Szépen átáztál.- másztunk ki a partra.
- Nah azért te sem panaszkodhatsz.- nevetett Ash, majd mindketten a homokba borultunk.
Egészen besötétedett, mig mi elvoltunk.
- Mindent köszönök.- öleltem át.- Mióta itt vagyok, még nem volt ilyen csodás napom.- nyomtam puszit az arcára.
- Igazán nincs mit. Remélem boldog vagy.- mosolygott.
- Viccelsz? Csodásan vagyok.- mosolyogtam.- De amúgy mi lett a bulival?
- Lemondtuk. Lukeot ilyen állapotban senkinek sem kéne látni.
- Hát.. ez igaz. Luke.. oh, hogy..
- Mi a baj?
- Semmi. Csak amit a vizben is mondtam.
- Majdcsak meglágyul. Nem játszhatja, hogy ő olyan erős. Nem fogja sokáig birni. Ti nagyon jó barátok lettetek az utóbbi időben. És Luke nem birja sokáig barátok nélkül. Lehet, hogy most haragszik, - bár fogalmam sincs miért - de hidd el, szüksége van rád.- nyugtatgatott Ash.
- Remélem igazad lesz.- mosolyodtam el halványan.
- Nah gyere.- ugrott fel, majd csuklómnál fogva engem is felrántott.
- Muszáj nekem is mennem?
- Nem, itt maradhatsz szörfözni egész éjszaka.- gyúnyolódott.
- Komolyan?
- Dehogyis. Nah gyere menjünk.- fogta meg a kezem.
- Mint egy pár.- nevettem el magam.
- Nem is nézünk ki úgy.
- Nem eszünk fagyit?- kérdeztem.
- Ilyenkor?- lepődött meg Ashton.
- Hát.
- Végülis. Miért ne?- mosolygott, majd egy fagyizó felé vettük az irányt.
Én kértem egy rizst, meg egy pisztáciát. Ő meg maradt a csokinál.
- Milyen aranyosak.- mosolygott egy öreg néni a fagyizóban, mikor nyaltam egyet Ash fagyijából.
- Áh, kicsit sem nézünk ki egy párnak.- suttogtam kuncogva.
- Nem, mi nem..- kezdett bele Ashton.
- Mi csak testvérek vagyunk.- fejeztem be.
- Pedig, meg mertem volna rá esküdni, hogy egy pár vagytok.- mosolygott a néni.
- Még a végén megvádolnak azzal, hogy jársz a húgoddal.- nevettem.
- Hát, körülbelül.- mosolygott.
- Vérfertőzés.- nevettem.
- Nah jólvanmár.
- Szeretlek ám.- öleltem át, ám ekkor fagyim a hátához nyomódott. De ő ezt nem vette észre. Kuncogva váltam el tőle.
- Miaz?- nézett furán.
- Semmi, semmi.- kuncogtam tovább.
- Neked valami komoly bajod van.- jegyezte meg.
- Énis szeretlek drága Ashton.
- Tudom.- mondta önelégült képpel.
Hazasétáltunk.
- Haver, mi van a hátadon?- kérdezte Mike, ahogy a házba értünk.
- Mi?- kérdezett vissza. Én kifutottam a hátsó udvarba.- Becky hova mész?- kérdezte.
- Várj. Ez fagyi?- érintette meg Mikey, Ash hátát.
- Fagyi. Várjunk csak. Becky állj csak meg!- kiáltott utánam Ash. Én a hátsó udvar medencéjébe vetettem magam, majd vettem egy mély levegőt és lebuktam.- Hol..? Oh. Megvagy.- vetette magát vizbe.
Teljesen megrémültem. Ez rámugrik. Arrébb úsztam, majd feljöttem. Vettem egy nagy levegőt, ekkor Ashton megfogta a lábam és lerántott a medence fenekére. Hirtelen mindketten feljöttünk, és röhögni kezdtünk.
- Mi ez a..?- hallottam meg Lukeot trappolni a lépcsőn.- Ashton? Becky?- lepődött meg, amint megpillantott minket.
- Szia.- szólaltam meg félénken.
- Helló.- szólalt meg Ash, kicsit bátrabban.
- Sziasztok.- vetette oda.
- Mi bajod?- érdeklődtem.
- Kibaszottul semmi.
- Észrevettük.- szólalt meg Ashton.
- Argh.- fújtatott.
- Luke elmagyaráznád végre mi bajod?- másztam ki a medencéből.
- Ez engem is érdekelne.- jött Ashton mellém.
- Ashton. Smároltál a húgommal a mosdóban. Nem tudom mióta jársz vele. Én semmiről nem tudtam. Becky. Mindig ottvoltam neked. Segitettem. megmentettelek az idegbeteg apádtól. És ezt kapom? Látszik, hogy rokonok vagytok. Egyikőtök sem tudja felfogni a dolgokat.
- Kussolj.- sziszegtem.
Luke távozott. Ketten maradtunk.
- Ez mi volt?- kérdezte Ashton, némi hezitálás után.
- Luke elmondta, hogy mi a problémája velünk. Ennyi történt.- válaszoltam.
- Az addig világos, de miért hagyott minket itt?
- A te haverod. Menj és kérdezd meg.
- A tiéd is. Menj te.
- De te régebb óta ismered.
- Téged jobban bir.
- Oké, ez nevetséges. Told fel a hájas segged, és beszélj Lukeal.!- fordultam felé.

15. Ashton "szörfleckéi"

- Becky! Becky jól vagy? BECKY!- hallottam Calum és Ashton hangját.
- Mi?- ébredeztem.
- Basszus, de ronda a szemed. Gyere!- de aranyos vagy Calum, de tényleg.
- Mi történt?
- Az az állat behúzott neked.- mondta idegesen.
- De nem direkt tette.- védtem. Bár tudnám miért és mitől.
- Miért véded? Egy idegbeteg állat.- mondta, majd a szememhez tette a vizes rongyot.
- Köszönöm.- öleltem át hirtelen, de ő nem ölelt vissza.
- Inkább hagyd, hogy megtörölgessem a szemed.- tolt el magától gyengéden.
- Mi a baj?- néztem rá furcsán.
- Mi lenne? Semmi.
- Ha nem lenne semmi visszaöleltél volna.- nem válaszolt.- Calum mi a baj?- emeltem fel a fejét.
- Semmi.- egy könnycsepp gördült ki gesztenyebarna szeméből, amit azonnal letörölt.
- Calum. Kérlek ne hazudj a szemembe.- emeltem rá tekintetem.
- Inkább menj el. Majd Ashton segit. Vagy Luke.- fintorgott, mikor kimondta a "Luke" nevet.
- Rendben. Tedd te is azt mint Luke. Taszits el magadtól. Mert látom titeket az boldoggá tesz.
- Te taszitottál el engem! Hát még mindig nem érted? Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- magasodott fölém.
- Legyen.- kifutottam a szobából sirva, majd kisurrantam a házból észrevétlenül.
Lementem a partra. Megálltam a homokban. Körülnéztem. Egy csomó boldog család. Sok-sok kisgyerek. Jó néhány felhőtlen tini. És egy csomó szerelmespár. Fájdalommal néztem őket. Olyan boldognak tűnnek. Én miért nem lehetek boldog? Miért nem lehetek gondtalan? Csak 16 éves vagyok, de már olyan sok mindent megéltem ami még egy 40 éves embernek is sok lenne. Elegem volt. Leültem a vizhez közel és elkezdtem bőgni. Tudomást sem vettek rólam az emberek. Annyi minden történt ma. Miért velem kell ezeknek történnie? Először Luke bevallja, hogy szeret. Én otthagyom. Calum megcsókol. Otthagyom. Elmegyek apámhoz. Megver. Mit akarok? Lukeot és Calumet is otthagytam. Miért? Valakinél ott kellett volna maradnom. Mire jó ez az egész?
- Becky.- fogta meg a vállam valaki.- Sajnálom.
- Cal?- néztem fel.
- Igen. Figyelj.. én sajnálom, csak.. csak egyszerűen nem tudom mi ütött belém.- hajtotta le a fejét.
- Hagyjuk.
- Haragszol?
- Repesek az örömtől.
- Sajnálom.
- Szia.- pattantam fel hirtelen.
- Mi? Mégis hova mész?- nem válaszoltam. Elkezdtem futni vissza a házhoz.
- Becky, hát te hol voltál?- rémüldözött Ashton.
- Tanits meg szörfözni!- szemei tágra nyiltak.
- Mi? Ez most, hogy jött?
- Kéérlek.- könyörögtem.
- Honnan tudod egyáltalán, hogy tudok szörfözni?
- Tippeltem.
- Most akarsz szörfözni?- érdeklődött.
- Annyira még nincs késő.- vágtam rá.
- Rendben. Behozom a deszkám és mehetünk.
- Tudod ettől nekem még nem lesz deszkám.- néztem rá.
- Egyenlőre elég lesz az enyém is.- legyintett.
- Oh. Hát oké.- mondtam, majd kimentem a ház elé.
- Becky. Mi volt ez?- kérdezte Calum lihegve.
- Ohh semmi. Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- mosolyogtam rá.
- Nah mehetünk?- jött ki Ashton.
- Aha.- válaszoltam.
- Szia Calum.- köszönt el.
- Hali.
- Sziasztok.- láttam amint Calum lehajtott fejjel besétált az ajtón.
- Hol voltál?
- Lent a parton.
- És miért mentél oda?
- Gondolkozni.
- Értem. Hugicám.- ölelt át féloldalasan.
- Tényleg.. bátyus. Akkor nem véletlen vagyok Irwin.- mosolyogtam.
- Hát nem. Miért nincs ma szülinapom? A legszebb ajándék amit kaphattam te vagy.- mosolyodott el, majd hirtelen felkapott. De úgy ahogy a filmekben szokták. Elkezdtem ütögetni a hátát, de nem tett le.
- Ashtooooooooooooooooooon. Eressz!- röhögtem.
- Mindjárt lent leszünk. De ez igy úgy néz ki mintha elrabolnálak. Kuss.- nevetett.
- Mi az, hogy kuss? A kishúgod vagyok te szemét.
- Pont ezért már merem mondani. Nah de itt is vagyunk.- tett le.
- Köszönöm.- igazitottam meg a ruhám.
- Azt ugye tudod, hogy nem viszlek vissza ruháért.? És meg sem várlak mig visszaérsz.
- Rajtad is utcai ruha van.
- De engem nem zavar ha átázik. Téged viszont fog.
- Nemfog.
- Mondom, fog.
- Jajj drága bátyuskám nem kell aggódnod, bikini van a ruhám alatt.- mosolyogtam.
- Az más. Nah jössz vagy nem?- indult meg a viz felé.
- Megyek.- mondtam, majd Ash után mentem. Cipőben. Utcai ruhában. Ebből milesz.- A bandából csak te tudsz szörfözni?
- A-a. A többiek is tudnak. Még Sophie is.
- Tényleg. Sophieról szólva.. ti most akkor együtt vagytok?
- Hát.. valami olyasmi.- vakargatta a tarkóját.
- Olyasmi?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát igen. Ennél többet nem nagyon tudok mondani.
- Mondd Ash. Te engednéd, hogy a srácok közül bármelyikükkel is járjak?
- Nem.- mondta komoran. What?
- Nem? De miért nem?
- Mert csak megbántanának. Talán Calumet engedném meg. De várjunk csak.. Inkább egyiket sem. De Luke most engem nagyon utál, nemigaz?
- Miért engem kérdezel. Engem is utál.- sóhajtottam.
- Mi? Mégis miért? Eddig vele töltötted a legtöbb időt.
- Azt mondta nem akar többé látni.- hangom kissé elcsuklott, szemem nedvesedni kezdett.
- Hogy mi? De miért?
- Inkább szörfözzük dörzsölgettem a szemem.
- Hát rendben.