15. Ashton "szörfleckéi"

- Becky! Becky jól vagy? BECKY!- hallottam Calum és Ashton hangját.
- Mi?- ébredeztem.
- Basszus, de ronda a szemed. Gyere!- de aranyos vagy Calum, de tényleg.
- Mi történt?
- Az az állat behúzott neked.- mondta idegesen.
- De nem direkt tette.- védtem. Bár tudnám miért és mitől.
- Miért véded? Egy idegbeteg állat.- mondta, majd a szememhez tette a vizes rongyot.
- Köszönöm.- öleltem át hirtelen, de ő nem ölelt vissza.
- Inkább hagyd, hogy megtörölgessem a szemed.- tolt el magától gyengéden.
- Mi a baj?- néztem rá furcsán.
- Mi lenne? Semmi.
- Ha nem lenne semmi visszaöleltél volna.- nem válaszolt.- Calum mi a baj?- emeltem fel a fejét.
- Semmi.- egy könnycsepp gördült ki gesztenyebarna szeméből, amit azonnal letörölt.
- Calum. Kérlek ne hazudj a szemembe.- emeltem rá tekintetem.
- Inkább menj el. Majd Ashton segit. Vagy Luke.- fintorgott, mikor kimondta a "Luke" nevet.
- Rendben. Tedd te is azt mint Luke. Taszits el magadtól. Mert látom titeket az boldoggá tesz.
- Te taszitottál el engem! Hát még mindig nem érted? Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- magasodott fölém.
- Legyen.- kifutottam a szobából sirva, majd kisurrantam a házból észrevétlenül.
Lementem a partra. Megálltam a homokban. Körülnéztem. Egy csomó boldog család. Sok-sok kisgyerek. Jó néhány felhőtlen tini. És egy csomó szerelmespár. Fájdalommal néztem őket. Olyan boldognak tűnnek. Én miért nem lehetek boldog? Miért nem lehetek gondtalan? Csak 16 éves vagyok, de már olyan sok mindent megéltem ami még egy 40 éves embernek is sok lenne. Elegem volt. Leültem a vizhez közel és elkezdtem bőgni. Tudomást sem vettek rólam az emberek. Annyi minden történt ma. Miért velem kell ezeknek történnie? Először Luke bevallja, hogy szeret. Én otthagyom. Calum megcsókol. Otthagyom. Elmegyek apámhoz. Megver. Mit akarok? Lukeot és Calumet is otthagytam. Miért? Valakinél ott kellett volna maradnom. Mire jó ez az egész?
- Becky.- fogta meg a vállam valaki.- Sajnálom.
- Cal?- néztem fel.
- Igen. Figyelj.. én sajnálom, csak.. csak egyszerűen nem tudom mi ütött belém.- hajtotta le a fejét.
- Hagyjuk.
- Haragszol?
- Repesek az örömtől.
- Sajnálom.
- Szia.- pattantam fel hirtelen.
- Mi? Mégis hova mész?- nem válaszoltam. Elkezdtem futni vissza a házhoz.
- Becky, hát te hol voltál?- rémüldözött Ashton.
- Tanits meg szörfözni!- szemei tágra nyiltak.
- Mi? Ez most, hogy jött?
- Kéérlek.- könyörögtem.
- Honnan tudod egyáltalán, hogy tudok szörfözni?
- Tippeltem.
- Most akarsz szörfözni?- érdeklődött.
- Annyira még nincs késő.- vágtam rá.
- Rendben. Behozom a deszkám és mehetünk.
- Tudod ettől nekem még nem lesz deszkám.- néztem rá.
- Egyenlőre elég lesz az enyém is.- legyintett.
- Oh. Hát oké.- mondtam, majd kimentem a ház elé.
- Becky. Mi volt ez?- kérdezte Calum lihegve.
- Ohh semmi. Csak nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzád.- mosolyogtam rá.
- Nah mehetünk?- jött ki Ashton.
- Aha.- válaszoltam.
- Szia Calum.- köszönt el.
- Hali.
- Sziasztok.- láttam amint Calum lehajtott fejjel besétált az ajtón.
- Hol voltál?
- Lent a parton.
- És miért mentél oda?
- Gondolkozni.
- Értem. Hugicám.- ölelt át féloldalasan.
- Tényleg.. bátyus. Akkor nem véletlen vagyok Irwin.- mosolyogtam.
- Hát nem. Miért nincs ma szülinapom? A legszebb ajándék amit kaphattam te vagy.- mosolyodott el, majd hirtelen felkapott. De úgy ahogy a filmekben szokták. Elkezdtem ütögetni a hátát, de nem tett le.
- Ashtooooooooooooooooooon. Eressz!- röhögtem.
- Mindjárt lent leszünk. De ez igy úgy néz ki mintha elrabolnálak. Kuss.- nevetett.
- Mi az, hogy kuss? A kishúgod vagyok te szemét.
- Pont ezért már merem mondani. Nah de itt is vagyunk.- tett le.
- Köszönöm.- igazitottam meg a ruhám.
- Azt ugye tudod, hogy nem viszlek vissza ruháért.? És meg sem várlak mig visszaérsz.
- Rajtad is utcai ruha van.
- De engem nem zavar ha átázik. Téged viszont fog.
- Nemfog.
- Mondom, fog.
- Jajj drága bátyuskám nem kell aggódnod, bikini van a ruhám alatt.- mosolyogtam.
- Az más. Nah jössz vagy nem?- indult meg a viz felé.
- Megyek.- mondtam, majd Ash után mentem. Cipőben. Utcai ruhában. Ebből milesz.- A bandából csak te tudsz szörfözni?
- A-a. A többiek is tudnak. Még Sophie is.
- Tényleg. Sophieról szólva.. ti most akkor együtt vagytok?
- Hát.. valami olyasmi.- vakargatta a tarkóját.
- Olyasmi?- húztam fel a szemöldököm.
- Hát igen. Ennél többet nem nagyon tudok mondani.
- Mondd Ash. Te engednéd, hogy a srácok közül bármelyikükkel is járjak?
- Nem.- mondta komoran. What?
- Nem? De miért nem?
- Mert csak megbántanának. Talán Calumet engedném meg. De várjunk csak.. Inkább egyiket sem. De Luke most engem nagyon utál, nemigaz?
- Miért engem kérdezel. Engem is utál.- sóhajtottam.
- Mi? Mégis miért? Eddig vele töltötted a legtöbb időt.
- Azt mondta nem akar többé látni.- hangom kissé elcsuklott, szemem nedvesedni kezdett.
- Hogy mi? De miért?
- Inkább szörfözzük dörzsölgettem a szemem.
- Hát rendben.