9. Rémálom

Elegem volt már mindenből. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd bemásztam a zuhanyzókabinba. Elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Az üveg hirtelen bepárásodott. A párától, alig kaptam levegőt, aprókat köhintettem, de nem érdekelt, csak engedtem magamra a vizet és gondolkoztam. De valami furcsa volt. Ez az egész. Hogy is csöppentem én bele ebbe? Jaah.. a családi nyaralás az oka mindennek. Nem Luke. Oh, de nem ám. A családi nyaralás. Inkább visszamegyek a szállodába, bocsánatot kérek, a többieknek meg hagyok egy levelet. Hm. Nem is rossz ötlet. Miután végeztem kimásztam a kádból, majd felöltöztem. Kimentem a fürdőből és elindultam le a lépcsőn. Kerestem egy cetlit meg egy tollat és már firkantottam is fel az üzenetet.

"Sajnálom, de úgy érzem nekem köztetek nincs helyem többé. Visszamegyek a szállodába.x
Becky.x"

Asszem' megfelel. Szerintem tökéletes. Lettem az asztalra, remélve, hogy majd megtalálják. Majd megfogtam a kilincset és idegesen tapasztaltam, hogy be lettem zárva. De hisz erről tudtam, vagy nem? Mintha halottam volna a kulcsot a zárba mikor elmentek. Igen. Hát ez szopás, most, hogy jutok ki innen? Mivel egy elég találékony emberke vagyok, ezért kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Óvatosan visszatoltam, majd a szálloda felé vettem az irányt. Megérkeztem. Félek. Mégis inkább visszamegyek. Nem, nem ez hülyeség, jól tettem, hogy eljöttem. De mi van, ha mégsem? Basszus. Mindegy. Ha már eljöttem idáig akkor bemegyek. Kopogtam. Jess nyitott ajtót.
- Becky, hát, te, itt?- ölelt át megkönnyebbülten.
- Rebecca Victoria Irwin. Mégis, hogy képzelted ezt?- apa már nem volt ilyen lelkes.
- Mire gondolsz?
- Azt, hogy megszöksz. Halálra aggódtuk magunkat!
- Szerintem te max azon törted a fejed, hogy fogsz porig alázni amint hazajöttem.- vágtam hozzá.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Megaláztál a barátom előtt. Ezt so'sem fogom megbocsátani neked.!
- Gyere csak, te kis..- emelt rám kezet apa. Jesy hirtelen elé ugrott és megfogta a kezét. Ilyen "What the fuck?" fejjel bámultam apámra, aki először az életben kezet emelt rám.
- Remélem, hogy nem azt akartad tenni amire épp' gondolok.- bámultam meredten magam elé.
- Kiprovokáltad. Szerencséd, hogy itt volt Jess.
- Hogy rohadnál meg.- szólaltam meg hirtelen, majd bementem a szobámba.
Egy erős mozdulattal, bevágtam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyamra és arcomat a tenyerembe temettem. Majd hiretelen kicsordult a könnyem. Miért is jöttem vissza? Miért is veszekedtem Luke-al? Miért is történt mindez? Hol rontottam el? Sirtam, eszeveszettül sirtam. És csak rájuk tudtam gondolni. Luke-ra, Calum.-re, Mike-ra és Ashton-ra. Ez most tényleg az én életem? Most tényleg mindennek vége? Hát igen. A baszott kis életemből egy rémálom lett. Gratu Becky. Ezt szépen elintézted. Néhány órát bőgtem a szobámban. Majd hirtelen apám berontott.
- Idióta, hülye gyerek!- vágott pofon. Én hirtelen a fájó pontra helyeztem a kezem.
- Te normális vagy?- kiabáltam rá.
- Kussolj!- vágott pofon a másik oldalon is.
- Hagyj békén!- kiabáltam rá újra.
- Összevesztem miattad Jessicával!- üvöltötte le a fejem, majd újra tenyerét éreztem az arcomon. Nah itt már nem tudtam tartani magam. Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ne bőgj te idióta.!- kiabált velem újra, majd újra megpofozott.
A helyzetem kilátástalan volt, igy elkezdtem futni a bejárati ajtó felé. Sikeresen kijutottam rajta, majd lefutottam és ki a szállodából.
- Állj csak meg!- futott utánam apa.
De én csak futottam, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Hirtelen nekiütköztem valakinek. Mielőtt megszólalhattam volna ő megelőzött.
- Becky?- fogta meg a vállam majd kicsit arrébb tolt, hogy jobban szemügyre vehessen.
Mikor megláttam ki az már semmi sem érdekelt. Átöleltem.
- Már megint te?- ért oda hozzánk apa.
- Mi történt?- kérdezte tőlem Luke.
- Ez a vadállat megvert.- sirtam.
- Ugyan. Az csak néhány pofon volt. De a nagy részén még nem vagy túl kisasszony!- közeledett felénk apa, majd a pólómért nyúlt.
- Menjen innen!- nézett apura Luke határozottan.