11. Az őrangyalom

Olyan jó volt érezni puha ajkait. Viszont nagyon meglepődtem mikor visszacsókolt. Egyáltalán nem számitottam rá. Persze jó érzés volt, meg minden, de furcsa. Bár még soha nem éreztem ehhez foghatót. Miután elváltunk egymástól, egy hang, ott legbelül azt üvöltötte "Fuss, Becky fuss!". Hallgatnom kellett volna rá.
- Bocsi Luke, én..- nem tudtam befejezni a mondandóm, mert teljesen kiürült a fejem. Elvesztem tengerkék szemeiben. Bárcsak tudnám miért szeretem bele. Ha ismerném az okot, azonnal törölném. Miért is csókoltam meg? Rossz ötlet volt.
- Te?- mosolyodott el.
- Luke.. miért védtél meg apámtól? Miért tetted?
- Talán nem kellett volna?
- De.. vagyis nem tudom. Talán nem kellett volna. Ha nem teszed nem sérültél volna meg.
- Becky, most had kérdezzek én. Miért csókoltál meg?
- Miért csókoltál vissza?- kérdeztem vissza.
- Rebecca. Válaszolj!
- Ne hivj igy Lucas.
- A te szádból jobban hangzik, mint apádéból.- nevette el magát.
- Ez nem vicces.- fújtattam.
- Igaz. Még nem válaszoltál. Szóval akkor miért is csókoltál meg?
- Luke, sokkal többről van szó, mint amit te gondolsz.
- Szerintem meg egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Sajnálom. Csak ennyit tudok mondani.
- De mégis mit sajnálsz?
- Mindent.- hajtottam le a fejem.
- Ugyan, Becky. Én..- kezdett bele a mondatába, de a srácok megzavarták.
- Sziasz..- merevedtek le mind az öten.
- Veled meg mi történt?- futott oda Sophie Lukehoz.
- Izé.. semmi.
- Nagyon nem úgy néz ki. Hol a piercinged?
- Itt.- nyitotta ki a markát Luke, majd Soph felé mutatta.
- Milyen vadállat tette ezt veled?
- Én voltam.- hazudtam lehajtott fejjel.
- Ugyan már. Ne viccelj Becky. Az lehetetlen.
- Igazat mondtam.- szoritottam ökölbe kezeim.
- Ez igaz, Luke?- kérdezte Sophie. Lukera néztem. És belül nagyon reménykedtem, hogy igent fog mondani.
- Dehogy.
- Luke nem kell hazudnod.- néztem rá újonnan.
- Nem hazudok Becky.
- Miért tetted? Bár nem hiszem, hogy te voltál.- nézett rám Ash.
- Én..- dadogtam.
- Nem ő volt, hagyjátok már!- szólalt meg Luke.
- Akkor ki?
- Becky apja.- válaszolt.
- Az apám vagy én, nem mindegy? A lényeg, hogy az én felelőtlenségem miatt Luke megsérült.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz.- lépett hozzám Luke.
- Hagyjuk inkább.
- Gyere velem.- ragadta meg a kezem.
- Miért?- lepődtem meg.
- Beszélnünk kell.- mondta, majd felhúzott a szobájába.- Mi volt ez?- vont kérdőre.
- Mire gondolsz?- tettetem a hülyét.
- Miért vállaltad volna magadra apád sarát? Te semmiről sem tehetsz.
- Ez nem igaz. Nem szabadott volna elmenekülnöm. Tűrnöm kellett volna a pofonokat.
- Becky.- ölelt át.
- Miért csinálod ezt? Miért nem hagysz végre? Miért nem hagyod, hogy sorsszerűen megtörténjenek velem a rosszabbnál rosszabb dolgok?
- Nem hagyhatom. Te nem ezt érdemled.
- Hagyj békén.- akármennyire is jó volt a karjai közt lenni.. akármennyire is szeretem őt.. ez igy nem mehet tovább.- Teljesen tönkre foglak tenni. És nem akarom Luke. Te annál sokkal fontosabb vagy, hogy tönkretegyelek.- engedtem ki magamból, majd potyogni kezdtek a könnyeim.
- Nem teszel tönkre.! Ez butaság!- akart újonnan átölelni, de nem hagytam neki.- Mi a baj?
- Hagyjuk inkább. Jobb lesz ha én most elmegyek.
- De mégis hova akarsz menni?
- Mindegy. Csak el innen.- hajtottam le a fejem.
- De. Nem mehetsz el! Mégis hova mennél? Vissza az apádhoz? Azt nem engedhetem!
- Luke, nem vagy az őrangyalom. Inkább hagyj menni.
- Nem tehetem!

10. Az érzelmek előtörnek

- Nah takarodj Lucas!- emelte fel a hangját apu.
- Aki innen el fog takarodni, az maga lesz!- emelete fel a hangját Luke is.
- Kinek képzeled te magad?
- Hát nem egy olyan embernek aki megveri a lányát, puszta ingerültségből. Magának orvos kell.- válaszolt Luke. Bárcsak ne tette volna.
Apa meg akarta ütni Lukeot. De Luke elhúzta a fejét, majd arrébb lökött.
- Luke ne csináld! Nem éri meg! Inkább visszamegyek vele.- kiabáltam Lukenak.
- Azt ne engedhetem. Nem hagyom, hogy bántson.!- kiabált vissza Luke, majd behúzott apának.
Veszülten néztem végig a jelenetet. Apa kifeküdt (?). Majd Luke kézen ragadott és elvitt onnan.
- Miért csináltad ezt Luke? Otthagyhattál volna.
- Ilyen opció nem létezett.
- Hát te egy hülye vagy Hemmings. De köszönöm. - öleltem át. Visszaölelt.- Mindent köszönök. Már nem is tudom mennyivel jövök neked.- mosolyogtam.
- Áh ugyan. Nem kérek érte semmit. Amit tettem azt bárki más is megtette volna.- ugyan nem láttam az arcát, de merem azt allitani, hogy ő is elmosolyodott.
Hazamentünk. Senki sem volt otthon.
- Hol van mindenki?
- Mindenki a városban maradt.
- Oh értem. Nem megyünk le a partra?
- De menjünk.- felelt Luke, majd elindultunk.
Hát.. bárcsak ne mentünk volna le a partra. Apa ott állt. Ott állt a homokban. Majd hirtelen megpillantott minket.
- Nekünk még van egy elintézetlen ügyünk Lucas!- lépett oda hozzánk. Orra véres volt.
- Luke, ne tedd.- suttogtam.
- Hagyjon minket békén.- mondta Luke apunak. Apa nem elégedett meg ennyivel.
- Nah nehogy már békén kelljen hagynom a saját lányomat, mert egy kis hülye gyerek azt mondja.- válaszolt fölényesen.
- Menjen innen. Most.- utasittotta Luke.
- Nah akkor játsszuk le!- megpróbált apa behúzni neki, de újonnan is csak sikertelenül.
Luke most kicsit erőteljesebben és határozottabban lökött, meg és a homokba zuhantam.
- Becky menj el innen. Kérlek.- kérlelt Luke.
- De Luke ne tedd!
Nem birtam nézni a jelenetet. Szörnyű volt. De nem avatkozhattam közbe. Hallgattam Lukera. Eljöttem onnan. Hazafutottam. Vagyis a házba ahol a 5SOS lakik. Rohantam. Féltem. Mi van ha Lukenak valami komolyabb baja is lesz? Nem birnám elviselni a tudatot, hogy az apám tette azt vele. Nekem van bűntudatom. Mégiscsak az én apám. Én kevertem bele Lukeot. Bár ne tettem volna. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon. Nem. Nem ezt nem hiszem el. Már megint kezdem. Megint bőgök. Féltem Lukeot. Tudom, hogy megállja a helyét, de.. de én akkor is nagyon féltem. Elkezdtem sirni.. sirni megint. Fél óra múlva a bejárati ajtó kinyitódott. És Luke sétált be rajta. Bal szemén hatalmas lila folt, ajkából folyt a vér, ajak piercingjét a kezében tartotta.
- Luke, mi történt?- futottam hozzá rémülten, majd a pólóm ujja végével, elkezdtem törölgetni a vért az ajkairól.
- Csak kiszakadt az ajak piercingem, de nem vészes.- vont vállat.
- Luke, te normális vagy? Elmegyünk a kórházba!
- Nem Rebecca, oda nem megyünk!- ellenkezett.
- De hát miért nem?
- Nem szeretném ha a sajtó attól csengene, hogy a 5SOS egyik énekesét Luke Hemmingset, kórházba kellett vinni, mert ez meg az történt. Kérlek. Majd megoldom.
- De hogyan? Én értem, hogy nem akarsz hajcihőt, de muszáj kórházba menned.
- Megoldom.
- Elfertőződhet a seb. Luke felszakadt az ajkad. Kérlek.
- Becky.. nem lehet.- ölelt át.
- De.. Luke nem akarom, hogy komolyabb bajod is legyen. Ez már alap elég komoly, mert össze kell varrni az alsó ajkad. Kérlek Luke. Elfertőződhet és akkor még rosszabb lesz.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj.
Felnéztem. Felnéztem rá, és megpillantottam csodás jobb szemét ami kéken világitott, és megláttam bal szemét, ami tiszta lila volt. Majd ajkaira pillantottam. Még mindig ömlött belőle a vér. Már a pólója is olyan volt. De elég volt. Nem titkolózom tovább. Hirtelen véres ajkaira tapadtam. Ő felszisszent, de viszonozta a csókot.

9. Rémálom

Elegem volt már mindenből. Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd bemásztam a zuhanyzókabinba. Elkezdtem engedni magamra a forró vizet. Az üveg hirtelen bepárásodott. A párától, alig kaptam levegőt, aprókat köhintettem, de nem érdekelt, csak engedtem magamra a vizet és gondolkoztam. De valami furcsa volt. Ez az egész. Hogy is csöppentem én bele ebbe? Jaah.. a családi nyaralás az oka mindennek. Nem Luke. Oh, de nem ám. A családi nyaralás. Inkább visszamegyek a szállodába, bocsánatot kérek, a többieknek meg hagyok egy levelet. Hm. Nem is rossz ötlet. Miután végeztem kimásztam a kádból, majd felöltöztem. Kimentem a fürdőből és elindultam le a lépcsőn. Kerestem egy cetlit meg egy tollat és már firkantottam is fel az üzenetet.

"Sajnálom, de úgy érzem nekem köztetek nincs helyem többé. Visszamegyek a szállodába.x
Becky.x"

Asszem' megfelel. Szerintem tökéletes. Lettem az asztalra, remélve, hogy majd megtalálják. Majd megfogtam a kilincset és idegesen tapasztaltam, hogy be lettem zárva. De hisz erről tudtam, vagy nem? Mintha halottam volna a kulcsot a zárba mikor elmentek. Igen. Hát ez szopás, most, hogy jutok ki innen? Mivel egy elég találékony emberke vagyok, ezért kinyitottam az ablakot és kimásztam rajta. Óvatosan visszatoltam, majd a szálloda felé vettem az irányt. Megérkeztem. Félek. Mégis inkább visszamegyek. Nem, nem ez hülyeség, jól tettem, hogy eljöttem. De mi van, ha mégsem? Basszus. Mindegy. Ha már eljöttem idáig akkor bemegyek. Kopogtam. Jess nyitott ajtót.
- Becky, hát, te, itt?- ölelt át megkönnyebbülten.
- Rebecca Victoria Irwin. Mégis, hogy képzelted ezt?- apa már nem volt ilyen lelkes.
- Mire gondolsz?
- Azt, hogy megszöksz. Halálra aggódtuk magunkat!
- Szerintem te max azon törted a fejed, hogy fogsz porig alázni amint hazajöttem.- vágtam hozzá.
- Hogy mi?
- Jól hallottad. Megaláztál a barátom előtt. Ezt so'sem fogom megbocsátani neked.!
- Gyere csak, te kis..- emelt rám kezet apa. Jesy hirtelen elé ugrott és megfogta a kezét. Ilyen "What the fuck?" fejjel bámultam apámra, aki először az életben kezet emelt rám.
- Remélem, hogy nem azt akartad tenni amire épp' gondolok.- bámultam meredten magam elé.
- Kiprovokáltad. Szerencséd, hogy itt volt Jess.
- Hogy rohadnál meg.- szólaltam meg hirtelen, majd bementem a szobámba.
Egy erős mozdulattal, bevágtam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyamra és arcomat a tenyerembe temettem. Majd hiretelen kicsordult a könnyem. Miért is jöttem vissza? Miért is veszekedtem Luke-al? Miért is történt mindez? Hol rontottam el? Sirtam, eszeveszettül sirtam. És csak rájuk tudtam gondolni. Luke-ra, Calum.-re, Mike-ra és Ashton-ra. Ez most tényleg az én életem? Most tényleg mindennek vége? Hát igen. A baszott kis életemből egy rémálom lett. Gratu Becky. Ezt szépen elintézted. Néhány órát bőgtem a szobámban. Majd hirtelen apám berontott.
- Idióta, hülye gyerek!- vágott pofon. Én hirtelen a fájó pontra helyeztem a kezem.
- Te normális vagy?- kiabáltam rá.
- Kussolj!- vágott pofon a másik oldalon is.
- Hagyj békén!- kiabáltam rá újra.
- Összevesztem miattad Jessicával!- üvöltötte le a fejem, majd újra tenyerét éreztem az arcomon. Nah itt már nem tudtam tartani magam. Potyogni kezdtek a könnyeim.
- Ne bőgj te idióta.!- kiabált velem újra, majd újra megpofozott.
A helyzetem kilátástalan volt, igy elkezdtem futni a bejárati ajtó felé. Sikeresen kijutottam rajta, majd lefutottam és ki a szállodából.
- Állj csak meg!- futott utánam apa.
De én csak futottam, de a könnyeimtől nem láttam semmit. Hirtelen nekiütköztem valakinek. Mielőtt megszólalhattam volna ő megelőzött.
- Becky?- fogta meg a vállam majd kicsit arrébb tolt, hogy jobban szemügyre vehessen.
Mikor megláttam ki az már semmi sem érdekelt. Átöleltem.
- Már megint te?- ért oda hozzánk apa.
- Mi történt?- kérdezte tőlem Luke.
- Ez a vadállat megvert.- sirtam.
- Ugyan. Az csak néhány pofon volt. De a nagy részén még nem vagy túl kisasszony!- közeledett felénk apa, majd a pólómért nyúlt.
- Menjen innen!- nézett apura Luke határozottan.

8. Miért?

- Nah jobb Calumnél öltözni?- lépett oda Luke.
- Most meg mi bajod? Féltékeny vagy?
- Hagyjuk inkább.
- Nem Luke, nem hagyjuk. Mi bajod van? Egyszerűen nem értem.
- Mondom hagyjuk.
- Mondd már meg!
- Te egy..
- Én egy? Nah mi vagyok Luke?
- Hagyjuk abba.
- Most miért nem lehet elmondani? Belekezdtél. Fejezd is be!
- Te élvezed ha porig aláznak? Azt akarod, hogy én is porig alázzalak? Nem volt elég apádtól?
- Luke.. tudod mit? Menj a picsába! Minden a te hibád, szerintem kussolj és húzd meg magad!
- Az én hibám? Valóban? Rebecca baszdmeg gondolkozz már egy kicsit.
- Megvolt. Hülye barom.- vágtam hozzá, majd odamentem hozzá és pofon vágtam.
- Te nem tudod mit meg nem tennék érted.- suttogta Luke. Gondolom azt hitte nem hallom. De hallottam. És ez csak még jobban összezavart. De nem kérdeztem rá. De érdekelt. Furdalt a kiváncsiság.
- Luke. Kérlek mondd meg a többieknek, hogy nem megyek.- ültem le a földre a falnak támaszkodva.
- Miért?
- Csak. Kérlek mondd meg nekik Luke.
- De..- közeledett.
- Mondom nem akarok menni, mit nem értesz ezen?- kiabáltam rá. Amint kimondtam az utolsó betűt megbántam.
- Hát rendben.- válaszolt komoran, majd lement a lépcsőn.
- Mi az, hogy nem jön?- halottam Cal hangját.
- Mert nem akar.- válaszolt neki Luke.
- És miért nem? Felmegyek hozzá.
- Azt mondta nem akar jönni Calum, fogadd el, és menjünk!- utasitotta Luke.
- Jó, rendben.- könnyen feladta.
Csak ültem ott és hallottam, hogy csukódik az ajtó, majd valaki kulcsra zárja. Nem akarok megszökni, nem értem minek kellett ez. Nah mindegy. Én már nem értek semmit. Először Calum megfogja a kezem, majd Luke azt mondja "Te nem tudod mit meg nem tennék érted.".. Miért csinálják ezt? Mit jelent ez? Mármint tudom, hogy mit jelent, de ebbe még belegondolni is rossz. Én nem akartam ezt. Én még csak el sem akartam jönni erre a rémes nyaralásra. Mert ha otthon maradok, ez nem történik meg. Becsukom a szemem, és mikor kinyitom, talán a saját, otthoni ágyamban fogom találni magam, és ráébredek, hogy ez csak egy hülye álom volt. Tévedtem. Még mindig itt vagyok. Itt vagyok egyedül a 5 Seconds of Summer házában, és ülök a földön felhúzott lábakkal, miközben az arcom a tenyerembe temetem. És a könnyeim szabad utat kapnak egyesen a tenyerembe, és onnantól kezdve a térdemre is. És csak egyetlenegy kérdés cikázik a fejemben. "Miért?".

7. Luke, Sophie, Calum

Mikor reggel felébredtem Luke ott szuszogott mellettem. Aranyos volt, de nekem majd' kilyukadt a hasam. Lementem. Egy barna lánnyal találtam magam szemben.
- Szia, te vagy Luke húga, Sophie?
- Szia, igen. Te ki is vagy?- mosolygott kedvesen.
- Izé.. Rebecca, a srácok egyik haverja.
- Luke-al is csak haverok vagytok? Csak mert jól áll neked a pólója és az alsója.- mosolygott újra.
- Igen, igen, csak..- vörösödtem el.
- Csak?
- Hosszú történet.
- Sehonnan nem vagyok elkésve.- mondta, majd leült az asztalhoz egy kávéval a kezében.
- Oké, oké. Elmesélem.- adtam meg magam, majd leültem vele szembe.
Mindent elmeséltem neki az elejétől a végéig.
- Oh. Már minden világos.- mosolygott Sophie.
- Miért nincs kaja szag?- botorkált le a lépcsőn Luke.
- Talán azért mert nincs kaja?!- szólalt meg Sophie.
- Mi az, hogy nincs kaja?
- Úgy, hogy nem csináltam.
- És miért nem?
- Mert ma étterembe megyünk reggelizni.- dörzsölte össze a tenyereit Sophie.
- Jah. Az más.- nyugodott meg Luke.
- Szólj a srácoknak, hogy keljenek fel! Rebecca, te is jössz?
- Én..
- Igen, ő is jön.- kiabál Luke miközben felmászott az emeletre.
- ..megyek.- mosolyodtam el.
- Oké. Csak egy tipp. Szerintem öltözz fel.- mosolygott Sop.
- De nincs ruhám. Basszus.
- Hát igen.. ez gáz.
- Kinek nincs ruhája?- jött le Ashton.
- Nekem.
- Luuuuuke! Adj Rebeccának ruhát!
- Nem ellenkezem. De szabad megtudnom, miért megint én?
- Mert a te ruháid jók Beckyre azért.- válaszolt Ash egyszerűen.
- Jogos. Nah gyere Becky!- ragadta meg Luke a karom, majd felhúzott az emeletre.
- Ne rántszigálj.!
- Jó, jó, bocs. Figyi.. ugye azt mondtam, hogy még számolunk a csókos dologért.? Nah.. kérnék tőled valamit.
- Úristen.. mondd.
- Ha találkozunk a volt barátnőmmel az étteremben, játszd el, hogy a barátnőm vagy, rendben?
- Egy feltétellel. Ha nem lesz se csók, se semmilyen testi érintkezés ölelésen kivül.
- Oké. Köszi. Keresek neked ruhát.
- Rendben.
- Hm.. ez, hogy tetszik?
- Csak mert rám akarsz adni egy pingvines pólót, még nem leszek pingvin fan, mint egyesek.- mosolyogtam.
- Nem is akartam, hogy az legyél.. de tetszik?
- Aha.
- Akkor ezt kapod, meg ezt a fekete farmert!- nyújtotta át őket.
- Csoda, hogy nem akarsz valami idióta pólót rám aggatni.- nevettem.
- Nyilvános helyre megyünk. Nem akarom, hogy beégess.
- Jah, hogy neked az utca nem nyilvános hely. Bocs.
- Sötétedett.- mosolygott pimaszul.
- Jó, jó.. kimész ha szépen megkérlek?
- A-a
- Mi az, hogy "a-a"?- kérdeztem meglepetten.
- Miért? Nem mersz előttem átöltözni? Hisz járunk.- vigyorgott.
- Idióta. Nah takarodó.
- Ez az én szobám.!
- Akkor átmegyek Calum-hez!
- Menj..- nem értem mi baja.
Megfogtam a cuccokat és elindultam Calum-hez. Mivel egy idióta vagyok igy természetesen elfelejtettem kopogni.
- Baszki.- suttogtam, mikor benyitottam, és Cal egy alsóban állt előttem.
- Ö.. izé.. szia.. asszem'.- jött zavarba.
- Basszus, bocsi Calum én csak..- kezdtem el de Cal belém fojtotta a szót, mert megfordult és megpillantottam felsőtestét.
- Te csak?- ment az ágyához majd felkapott egy pólót.
- Izé.. Luke egy köcsög és át akartam jönni megkérdezni, hogy nem öltözhetek-e fel a szobádban?
- A jelenlétemben?- vigyorgott. Rosszabb mint Luke.
- Nem.. a jelenléted nélkül.
- Franc.. oké, csak felveszek egy farmert.- felöltözött, majd elindult az ajtó felé.
- Várj!- szóltam utána.
- Mi az? Mégis maradjak?
- Nem. Csak.. gyere ide egy kicsit.- mondtam neki, majd közelebb lépett hozzám.
- Mit szeretnél?- mosolygott.
- Miért fogtad meg tegnap a kezem?
- Mert.. izé..- kissé elpirult majd a tarkóját kezdte el simogatni.
- Mert?- kérdeztem vissza.
- Mert hideg volt, és fázott a kezem, de gondolom neked is mert jég hideg volt.- hadarta el a választ.
- Biztos ez?- húztam fel a szemöldököm.
- Aha.- nézett a szemeimbe. Tudom, hogy hazudsz Hood. Méghozzá egyenesen a szemeimbe. Ki fogom deriteni mi volt ez az egész.- Nak akkor mehetek?- zökkentett ki gondolatmenetemből Calum.
- Ühümm.- válaszoltam egyszerűen.- És köszönöm.- szóltam utána.
- Igazán nincs mit.- mosolygott majd kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
Felöltöztem majd kimentem.

6. Én hozzájuk tartozom

Kicsit furcsáltam mikor megfogta a kezem, de nem érdekelt túlzottan, hisz valamiért fáztak a kezeim, ő pedig felmelegitette. Olyan furi mégis jó érzés volt. Úgy éreztem fontos vagyok Calum számára. Hogy tetszik-e nekem Calum? Őszintén szólva.. ez most gonosz lesz de Luke jobban felkeltette az érdeklődésem. Mert benne van valami kibaszottul furcsa. Nem tudom mi az. De van benne. Az gáz ha Calum kezét fogom, de egész úton Luke járt a fejemben? Ne válaszoljatok. Igen. Az.
- Itt vagyunk. Nah.. legyél nagyon halk vagy felébrednek a többiek.
- Oké.- mondtam, majd Calum halkan kinyitotta az ajtót és besétált rajta. Követtem a példáját.
- Nem vagy esetleg éhes, vagy valami?
- Calum. Éjfél is elmúlott.- néztem rá.
- Tudom, de én éhes vagyok.
- Egyébként. Én is.- nyögtem ki.
- Kérsz valamit?- kérdezte miközben a hűtőből kezdett pakolászni.
- Izé.. egy szendvicset elfogadnék.- válaszoltam egyszerűen.
- Oké. Milyen szendvicset kérsz?
- Teljesen mindegy, csak ne legyen benne majonéz. Azt utálom.
- Rendben. Készül. Addig ülj csak le az asztalhoz.
- Oksi.- mondtam, majd kihúztam az egyik széket és kényelembe helyeztem magam.
- Nah kész is.- mosolygott Calum, majd elém rakta a kaját.
- Köszi.- mosolyogtam vissza, majd nekiláttam.- Várjunk csak.. mi ez? Majonéz.. baszki Calum te jól vagy? Megmondtam, hogy azt ne rakj bele! Utálom a majonézt.!- még viszonylag halkan üvöltöztem Calum-el.
- Ne kiabálj te hülye!- röhögött.
- Baszdmeg Hood!- mondtam, majd a fejére boritottam a maradékot.
- Most tiszta majonéz lett a hajam! Ezt még megbánod Irwin!- mondta, majd megragadta a majonézes tubust, és rám irányitotta.
- Ne! Ne csináld! Ne merd!- itt már kiabáltam.
- Késő!- kiáltott, majd megnyomta a tubust. Mind rám folyt a majonéz.
- Te szemét!- indultam meg felé, majd egy paradicsomot trancsiroztam szét a fején.
- Mi ez a hangzavar? Ez rosszabb mint mikor Ash hajnali 2-kor tartott nekünk dobkoncertet.- jött le Michael, és utána még ketten.
- Rebecca? Calum?- nézett ránk kidülledő szemekkel Ashton.
- Várj. Ezt még fel kell dolgoznom.- szólalt meg Luke.- Mit keres itt Rebecca?- kérdezte aprócska hezitálás után.
- Megszöktem. Lementem a partra ott találkoztam Calum-el, és elhozott.
- Öhm.. és mit csináltok?
- Izé.. kajacsata? Talán.. esetleg.- szólalt meg Cal.
- És miért is kajacsatáztok? Ezekkel nem csatázni kell hanem táplálkozni.- lépett a pulthoz Mikey ahol a hozzávalók voltak.
- Majonézt tett a szendvicsebe pedig utálom a majonézt!- fújtattam, majd Calum-re mutattam.
- Mi lett az arcommal?- lépett hozzám közelebb Luke, majd jobban szemügyre vette a pólóm.
- Calum volt.
- Fhú..- nézett Luke Cal-ra.- De te akkor most itt maradsz éjszakára?
- Asszem'.- feleltem
- Kinél fogsz aludni?
- Nem tudom.
- Aludj velem.- kacsintott Luke.
- Fhúú.- hagyta el egy hangos sóhaj Calum száját.
- Nah? Benne vagy?
- Hát, legyen. De miben fogok aludni?
- Keresek neked valamit.- mosolygott Luke.- Addig is azt ajánlom zuhanyozz le.
- Oh, igaz.
- Nah akkor gyere.- mondta Luke. Követtem őt az emeletre.- Siess baby. Már nagyon várlak!
- Lucas Robert Hemmings! Állits magadon baszki.- nevettem el magam.
- Oké, oké, nah siess.- mondtam, majd beszáguldott a szobájába.
Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd újonnan bemásztam a zuhanykabinba és elkezdtem ereszteni magamra a vizet. Egyszer csak meghallottam, hogy valaki kinyitja az ajtót. A kabin fala párás volt. Igy se én, se ő nem láttunk semmit egymásból. Hm. Még szerencse.
- Nyugi csak Luke vagyok, és csak törölközőt hoztam, meg a pizsidet. Ha ezt lehet annak nevezni.- hadarta majd azonnal kiment.
Miután végeztem elhúztam a kabin ajtaját, és kiszálltam. Megtörölközte, majd akkor tapasztaltam, hogy az én úgy nevezett "pizsim" egy alsógatyából és egy pólóból állt. Természetesen abból a pólóból amit már délután előkészitett nekem Luke. Felvettem, majd kimentem. Bebattyogtam Luke-hoz.
- Hű. Nagyon sexy vagy.- nevetett Luke az ágyon fekve.
- Nem röhög. Együtt érez.
- Miért? Tényleg jól áll.- mosolygott.- Az én cuccaim nagyon jól állnak neked.
- Az már biztos.- húztam mosolyra a szám.
- Nah nem fekszel be mellém?
- De. Mivel muszáj.- sóhajtottam.
- Tudtommal te is belegyeztél.
- Jogos.- sóhajtottam újfent, majd befeküdtem az ágyba.- Mondd.. mit gondoltál amikor elkezdtem veszekedni apával?
- Nem értem a kérdést.
- Mondom, mit gondoltál amikor összevesztem apummal?
- Nem tudom. Nem értem a kérdést. Mit kellett volna gondolnom?
- Nem tudom. Csak sajnálat volt a szemedben. Ennyit tudok.
- Hát amikor miattam kezdtetek el veszekedni még azt is megbántam, hogy megszülettem. Rossz volt végignézni ahogy apukád kioszt. Rossz volt hallani amiket mondtatok egymásnak.
- Tudod mennyire fájt amikor azt mondta soha többé nem láthatlak titeket?- kissé könnyes lett a szemem.
- Nyugalom Becky. Csak aludj. Jó éjt!- suttogta Luke.
Hát. Kivételesen hallgattam rá.

5. Minden szétfoszlik.. majd feltűnik egy aprócska remény

- Jó estét.- nyújtott kezet Luke.
- Te csak ne jó estézz, hanem gyere!- utasitotta apa.
Luke bement. Apa alaposan végigmérte.
- Szóval te vagy a ruha tulajdonosa, nemde?- mutatott a ruhámra apa, és közben Luke-ot figyelte.
- Igen.
- Mit keres az én lányomon a te cuccod?- vonta fel apa a szemöldökét.
- Hát az úgy volt, hogy amikor a haverom elhozta hozzánk Rebeccát, még nem tudtam, hogy ő is jön, és meg akartam viccelni a haverom, de e helyett Rebeccát sikerült. Pontosabban ráborult egy vödör csokipuding.- magyarázta Luke.
- Valóban igy történt?- nézett a szemebe apa.
- Ühümm. Igazat mondd.
- És mégis, hogy hivnak?- pillantott apa szúrós tekintetével Luke-ra.
- Lucas Hemmings.
- Hm.. Lucas.- izlelgette apa Luke nevét.- Ha többet nem mész a lányom közelébe hajlandó vagyok elfelejteni ezt az egészet.
- Mi?- kérdeztük egyszerre Luke-al.
- De Luke a..
- A? Mid is kislányom?
- A haverom.
- Hát most már nem. Ahogy a többi fiú sem akikről meséltél.
- Hogy mi? Nem tilthatod meg, hogy ne találkozzam a haverjaimmal.!
- Az apád vagyok. De igen. Megtilthatom.- mondta nyugodtan apu.
- Szándékosan akarod tönkrebaszni az életem?- néztem rá kérdőn. Majd apró könnycseppek gyűltek a szemembe.
- Nem. Én azt akarom ami jó neked. És ez a fiú, Lucas.. nincs rád jó hatással. És gondolom a többi sem.
- Ma találkoztam velük először! Mindig is ilyen voltam! Kicseszettül nem változtam semmit.! De nem fogom hagyni, hogy elszakits tőlük! Még csak egy napja ismerem őket, máris olyan mintha több éve barátok lennénk. Végre lettek barátaim. És te most el akarod ezt baszni nekem? Azt akarod, hogy soha ne legyenek barátaim?
- De igen. De talán néhány barátnő jobb volna.
- Azt akarod, hogy leszbi legyek vagy mi a fasz?- teljesen kibuktam. Nem hiszem el. Nem akarom elvesziteni őket.
- Lehet még az is jobb lenne. Legalább a fiúk nem tudnának kihasználni.
- Apa te hallod magad? Nem fogom miattad elvesziteni a barátaimat. Lett ma 4 barátom. 4 csodálatos, jó fej, kedves, imádnivaló srác. Nem fogom hagyni, hogy ezt tönkretedd.!- már bőgtem. Luke engem figyelt. Láttam, hogy szeme sajnálattal van tele. És azt is, hogy megölelt volna. Megvigasztalt volna, ha apa nem harapta volna le azonnal a fejét. Mivel ő félt, ezért nekem kellett bátornak lennem. Átöleltem Luke-ot.
- Rebecca!- kiabált rám apa.
- Hagyj békén!- elráncigált Luke-tól, majd a szobámba küldött.
- Te pedig takarodj innen.!- üvöltött Luke-ra.
- Szia Luke. Remélem még valaha látjuk egymást.- suttogtam miközben a szobámba battyogtam.
Bőgtem. Eszméletlenül sirtam. Nem tudtam felfogni mi történt. Elválasztott tőlük. Örökre. Minden jól alakult aztán bumm, jött apa és mindent elszúrt nekem. De én ezt nem hagyhatom.! Kaptam észbe. Meg szököm! 11 van már mindenki alszik. Kiszököm. Nem érdekel, hogyan de megoldom. A kulcsok az asztalon hevertek. Felkaptam őket, és már indultam is az ajtó felé. Óvatosan kinyitottam. Bezártam kivűlről és eltettem a kulcsot. Hisz apuéknak van pótkulcsuk. Elindultam. Lementem, majd ki az utcára. Nem tudtam hova menjek. Vagyis tudtam. El akartam jutni a 5 Second of Summer-höz de ez nem volt lehetséges. Mivel túl sötét volt, és nem tudtam merre kell menni. Hirtelen megláttam valamit csillogni messze magam előtt. Igen. Éppen a part fele megyek. Lehet ma egész este kint leszek és gondolkodok. Sirok. Reggel majd csak eltalálok hozzájuk. Lesétáltam a partra. Megláttam valakit ülni a homokban de nem tudtam ki lehet az ilyenkor éjnek évadján. Nem mertem megszólitani hátha valami pedofil, vagy nem tudom. Hirtelen megfordult.
- Rebecca?- kérdezte hisz a holdfényben megláthatta az arcom.
- Ki vagy te?- érdeklődtem.
- Calum. Tudod.. Calum Hood.- közölte.
- Calum ha tudnád milyen kibekurtul örülök neked!- szinte már rá ugrottam úgy öleltem át.
- Én is örülök, hogy itt vagy!- ölelt vissza és tudtam, hogy mosolyog, bár nem láttam az arcát.
- De mit keresel itt kint.. ilyenkor?
- Luke elmondta, hogy mi történt. Megviselt. Azt hittem soha többé nem láthatlak viszont.- hajtotta le a fejét.- De nagyobb kérdés az, hogy te mit keresel itt azok után ami történt.?
- Megszöktem.- néztem a szemeibe.
- Hogy mit csináltál?- nézett kérőn Cal.
- Ha nem teszem soha többé nem láthattalak volna téged. De remélem holnap a többiket is láthatom majd.- mosolyodtam el halványan.
- Ez akkor sem volt jó ötlet. Ez nem megoldás. Attól függetlenül nagyon hiányoztál volna ha soha többet nem láthattalak volna.
- Te is nekem.- mosolyodtam el.
- Gyere te kis szökött fegyenc.- nevetett.
- Ez nem vicces.- vágtam be a durcit.
- Rebecca.- mosolygott Cal.
- Oké, oké. Talán egy kicsit tényleg vicces volt. De csak egy kicsit.
- Akkor most gyere. elmegyünk hozzánk.- közölte Calum, majd megfogta a kezem és elindultunk.

4. Reklámozom Luke Hemmings-t

Felöltöztem, majd kissé szemügyre vettem a szobát. Valamiért tetszett. Tetszett Luke stilusa. Elkezdtem nézegetni a fényképeket a polcon. Tele volt képpel az egész. Néhány Luke-ról, és gondolom a családjáról. 1-2 a bandáról. És egy csomó Luke-ról és egy lányról. Vajon a barátnője lehet? Áh nem hiszem, hisz ha minden igaz, akkor az a lány a családi fotókon is szerepel. Nem tudom. Testvére lehet talán? Húga? Nővére? Inkább a húga.. Miért nem kérdezem meg Luke-ot? Mikor ez az eszembe jutott valaki kopogott.

- Felöltöztél Irwin?- szólalt meg valaki az ajtó másik oldaláról.

- Igen.- kiabáltam ki.

- Akkor miért vagy még itt?- nyitott be Luke.

- Ki az a lány melletted?- váltottam témát.

- A húgom. Sophie.- mosolygott.

- Szép lány. Látszik, hogy Hemmings vér csörgedezik az ereiben.

- Akartam mondani.- nevettük el magunkat.- Akkor én most szép kisfiú vagyok?

- Gyönyörű.- mosolyogtam.

- Tudtam én.

- Izé.. ők a családod?- mutattam egy másik képre.

- Igen. Már rég nem láttam őket.- hajtotta le a fejét.

- Oh. Értem.. izé.. akkor én asszem' megyek.- néztem körbe, majd kimentem, vagyis csak akartam, mert Luke megragadta a karom.

- Várj egy picit. Lesz egy buli. 3 nap múlva. Nincs kedved eljönni? Itt lesz nálunk. Rajongók nem jöhetnek, maximum a normálisabbak. Egyébként a haverjaink lesznek itt.

- Szivesen eljönnék, de..

- De?

- Hát izé.. nem szeretem a tömeget.. meg a bulikat. Jobban szeretek egyedül lenni.

- Biztos? Pedig jó lenne.
- Nem is tudom.
- Kérlek.

- Hát.. jó eljövök.- tetettem egy műmosolyt.

- Oké. Majd bemutatlak a haverjaimnak.

- Öhm.. oké.- húztam el a szám.

- De azt azért szeretném tudni, mi a teljes neved?

- Én meg azt, hogy, honnan tudod, hogy Irwin vagyok?
- Ash mondta. Nah? Mi a teljes neved?
- Rebecca Victoria Irwin.
- Szép név.- mosolygott.- Nekem..
- Lucas Robert Hemmings. Nem ma kezdtem.- néztem rá.
- Oh, hát rendben.
- Akkor én megyek.
- Haza, vagy csak a szobámból?
- Nem tudom. De haza biztos nem. Mármint, én nem Sydney-ben lakom.
- Akkor miért vagy most itt?
- Nyaralunk a családommal. Szállodában vagyunk most.
- Már értem. Akkor visszamész a szállodába, vagy maradsz?
- Hát.. jó lenne maradni. Szerintem maradok, ha nem zavarok.
- Akkor gyere menjünk le. Egyáltalán nem zavarsz. Minket so'sem.
- Vicces.
- Ha te annak tartod.- mondta, majd lementünk.
- Fhú milyen sexy pólód van csajszi.- szólalt meg Michael.
- Kösz. Ingyen reklám lettem.- nevettem.
- Majd csináltatok Luke Hemmings-eset és akkor majd azt kell hordanod. Reklámozod a legmenőbb srácot a világon.
- Bocs, de ha az életem múlna rajta, sem vennék fel egy Luke Hemmings-es pólót.- néztem mélyen a szemeibe. Egy kis csalódottságot láttam benne.
- Érdekes. Nem te vagy az első aki ezt mondja.- röhögött Ashton.
- Jah, hogy nálatok mindennapos, hogy hazahoztok egy tök gyanútlan csajt és leöntitek pudinggal.
- Ez csak természetes.
- Én. Most. Megsértődtem.- mondta Luke üveges tekintettel.
- Jajj ne már. Csak vicceltem.- fogtam meg a vállát.
- Szóval akkor hordanál Luke-os pólót?
- Bármikor.- mosolyogtam.
- Örülök, hogy ezt mondod.- húzta ravasz mosolyra a száját és felfutott az emeletre. Majd néhány másodperc után visszatért egy "Luke Hemmings" feliratú pólóval, amin még egy kép is szerepelt róla.
- Ugye te most csak szopatsz?!- kerekedtek ki a szemeim.
- Nem. Azt mondtad, hogy hordanál ilyen pólót. Akkor most vedd fel!
- Luke ne csináld már.- a többiek már mind a földön fetrengtek, én pedig még mindig azt hittem, hogy Luke csak viccel.
- Komolyan mondom. Szóval akkor nem is mondtad komolyan?- tettetett sértődöttséget.
- Hát..
- Akkor vedd fel!- utasitott. Megadtam magam, bementem a földszinti fürdőbe majd átvettem a pólóm.
- Nesze Luke. Remélem most örülsz.- vágtam hozzá a másik pólót, és megpördültem, hogy jobban szemügyre vegyenek ebben az ultragáz pólóban.
- Nagyon jól áll.- röhögtek a srácok.
- Jól állok neked.- mosolygott Luke.
- Ne mondj olyat amit túl egyszerű félreérteni.- mondtam de ő csak tovább mosolygott.
Miután röhögött mind a 4 fiú egy sort jöhetett a faggatás. Mindent tudni akartak rólam. Hány éves vagyok, honnan jöttem, mi a teljes nevem, miért vagyok Sydneyben. És igy tovább. Elég sokáig ott voltam náluk, észre sem vettük, hogy elment az idő, de 8 óra fele járt már. Elkezdett sötétedni.
- Basszus. Haza kéne mennem. Szerintem apum és Jess már pánikolnak, hogy hol lehetek, mert még csak el sem tudnak érni, mert ott maradt a telóm.
- Elkisérjelek?- kérdezte Luke.
- Tőlem. Bár elég sötét van már.
- Akkor elkisérlek. Hali srácok.- mondta, majd kinyitotta az ajtót.
- Sziasztok.- intettem, majd kiléptem az ajtón.
Némán sétáltunk egymás mellett egész úton.
- Basszus. Mi volt ez?- rezzentem fel, mikor meghallottam valami furcsa hangot.
- Nyugi. Csak a szél.- mosolygott.
- Kezdem egy horrorfilmben érezni magam.
- Nyugi. A horrorfilmekben általában egyedül van a csaj. Most én is itt vagyok veled. Ha kell megvédelek.
- Igazán nagylelkű vagy.- mosolyogtam.
- Mint mindig.
- Itt is vagyunk. Szia.- mondtam.
- Egy ölelést sem kapok?
- De.- mosolyogtam, majd átöleltem Luke-ot aki visszaölelt.
- Akkor.. előre is jó éjt.- mosolygott.
- Jó éjt neked is.- mosolyogtam, majd felmentem.
- Hol a francban voltál?- akadt ki apa.
- Bocsi apa, csak találkoztam egy sráccal és elvitt a haverjaihoz.
- Mi? És mégis mi ez a hacuka rajtad?
- Ez.. hát csak történt egy kis baleset, és az egyik srác adta kölcsön.- ennél félreérthetőbben már nem is mondhattam volna.- Haza is kisért.
- Hogy mi? És hol van? Remélem még itt mert beszédem van vele.!
- Apa..
- Szólj neki, vagy én fogok!
Gyorsan kinyitottam az ajtót és elkezdtem futni Luke után.
- Luke gyere vissza! Kérlek!
- Mi? Miért?- fordult meg.
- Apa.. izé.. beszélni akar veled. Bár jobban tennéd ha még most elfutnál. És soha többet a közelembe sem jönnél.
- Mi?
- Dönts.. menekülj, vagy gyere vissza.- nyeltem nagyot.
- Megyek, nem lehet olyan rossz.
- Te nem ismered apám. Nem tudod mire vállalkozol.
Visszasétáltunk. Apa dühös tekintete fogadott minket.

3. Az új barátok

- Szia, mert nem is idevalósi vagyok.- válaszoltam egyszerűen.
- Akkor már értem. Ashton vagyok, Ashton Irwin.- nyújtott kezet.
- Rebecca, Rebecca Irwin.- mosolyogva elfogadtam a felajánlott jobbot.
- Irwin? Valóban?- mosolygott Aston is.
- Igen.
- Micsoda véletlen.
- Hát igen.- sóhajtottam.

- Valami baj van?- kérdezte.

- Nem, nincs semmi.

- Nincs kedved szörfözni Irwin?

- Bocsi, nincs Irwin. Fürdőruhám sincs, se szörfös.- feleltem.

- Hm. Megoldottuk volna Irwin.

- Várj csak. Te nem a 5 Seconds of Summer egyik tagja vagy?- tettem fel érdekveszitő kérdésem.

- De igen.- mosolygott.- Miből jöttél rá?- forgatta a szemeit.

- Jól van nah. Néha hallgatlak titeket, és ez csak úgy beugrott.

- Ez hizelgő.- ezek után beszédbe elegyedtünk.- Mondd csak.. nincs kedved eljönni a haverjaimhoz?

- Mármint a többiekhez?

- Ühümm. A többi taghoz.

- Hát.. Nem is tudom.- gondolkodtam.

- Kérlek.- könyörgött.

- Rendben.- adtam meg magam.
Elindultunk. Nem volt túl messze a házuk a parttól.
- Itt is volnánk.- mondta Ash, majd ajtót nyitott. Beléptem.
- Aztakurvaaaaa.- hallottam megy egy hangot.
- Mi a picsa?- tört ki belőlem, hisz éppen a fejemre borult egy vödör csokipuding.
- Basszameeg. Mi a fasz volt ez?- kérdezte meg Ashton a srácokat.
- Izé.. ezt neked szántam..- nyelt nagyon Luke.
- Hát.. én kaptam meg.- néztem Lukera.
- Bocsi.. tényleg nem neked szántam.- mosolyodott el kinjában.
- Már úgyis mindegy.- sóhajtottam.
- Izé.. menj fel, zuhanyozz le, és Luke majd keres neked egy másik ruhát.- vakargatta a tarkóját Ash.
- Mi? Hogy én? Miért?- háborodott fel Luke.
- Mert miattad van ez az egész.!
- Jó, de akkor is!
- Nincs semmi de! Luke kisérd fel Rebeccát, mutasd meg neki a fürdőt, és kerits neki egy ruhát!- utasitotta Ashton Lukeot.
- Jó, oké.- adta meg magát Luke.- Gyere Rebecca.- nézett rám, majd elindult.- Ez volna a fürdő.- mutatott egy ajtóra, mikor felértünk.
- Oké, köszi.- mondtam, majd benyitottam.
- Addig keresek neked ruhát.- indult egy szoba felé.- Várj..- futott be a szobába.- Erre szükséged lesz.- mosolygott, mikor visszatért, majd átnyújtott egy törölközőt.
Elvettem, majd bementem. Levetkőztem, majd beálltam a zuhanykabinba és behúztam az ajtaját. Engedtem magamra a forró vizet, de nem túl sokáig. Elzártam mikor már mindent sikerült lemosnom magamról, és a hajamból kiszedegettem a puding kissé zselés hatású darabkáit. Kiszálltam, megfogtam a törölközőt és megtöröltem a hajam, és a testem. Majd magamra tekertem és kiléptem a fürdőből. Majd szemeim tágra nyiltak, és elvörösödtem.
- Basszus. Mit kerestek ti itt?- hajtottam le a fejem.
- Bocsi csak..- mosolyogtak mind a hárman.
- Srácok.. ez most komoly?- lépett ki Luke a szobából.- Gyere Rebecca.- ragadta meg a kezem és behúzott egy szobába, ami valószinűleg az ővé lehetett.- Ezeket találtam.- mutatott az ágyára amin egy fekete csőnadrág, és egy 5SOS logóval ellátott póló.
- Köszi. Ingyen reklám leszek?- mosolyodtam el halványan, majd a pólóért nyúltam.
- Aha, de várj.. kérnék érte valamit.
- És mégis mit akarsz tőlem azok után, hogy miattad tiszta puding lettem?- néztem rá kérdőn.
- Egy csókot.
- Mit?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad.- mosolygott pimaszul.
- Nah nem.. azt már nem. Akkor inkább kérem vissza a ruháim.
- Már a mosásban vannak.- mosolygott újra.
- Akkor hazamegyek igy.
- A törölköző az enyém..- harapott alsó ajkába.
- Baszki.- káromkodtam.
- Nah?- mosolygott rám elégedetten.
- Előbb add oda a ruhát.
- Azt már nem.
- Kérlek.. igérem, hogy utána megkapod amit szeretnél.- hazudtam.
- Jó. Legyen.- adta át a ruhákat.- És akkor most..
- Azt lesheted drága Luke.- mosolyogtam.
- És mégis hol fogsz átöltözni?
- Franc.- már megint.- Kérlek Luke..
- Jó.. de ezért még számolunk.- mondta, majd egyedül hagyott a szobában.

2. Sydney

A hosszas utazás után, megérkeztünk Sydneybe. Majd a repülő leszállt és mi is. Indulhattunk is a szállodába. Egy kb. 10 perces Taxi út után, megérkeztünk az 5 csillagos szállodánkba. Felhordtuk a legfelső emeletre a bőröndjeinket, majd a szobába vonszoltuk őket.
- Hm.. Nem is olyan rossz.- szólaltam, némi hezitálás után.
- Nah ugye? Tudtam, hogy tetszeni fog.- lelkesedett apa.
- Azért nem bizd el magad.- vetettem neki oda.
- Ne beszélj igy apáddal!- fordult felém Jess.
- Hagyjuk inkább.
- Nem, nem hagyjuk. Normálisan beszélj az apáddal!
- Én nem is akartam ide jönni. Miért nekem kell mindig bevállalnom a rizikót? Pontosan tudjátok, hogy a családi nyaralásokon, mindig valami szörnyűség történik velem!- kiabáltam.
- Ez nem igaz Rebecca. Te folyton csak hisztizel.!- kiabált velem Jessica.
- Oh tényleg? Tudod mit? Sétálj ki az életünkből. Mert ha te nem lennél, nem kéne hülye családi nyaralásokra járnom!- oktattam ki.
- Ha én nem lennék nem lenne anyád!
- Mintha most lenne! Te soha nem leszel az anyám! Te anyám nyomába sem tudsz érni!
- Lányok!- csititott minket apu.
- Nem! Most lett elegem! Jessica azt hiszi csak úgy besétál az életünkbe, s máris családtag? Nem érdekel, hogy már 4 éve együtt vagytok! Számomra akkor sem családtag! És nem is lesz, soha!- üvöltöttem.
- Rebecca állitsd le magad!- szólt rám apa.
- Természetesen te is az ő pártját fogod. Hisz ez természetes. De ő soha nem fogja pótolni anyát, érted?- nyugodtam le kissé.
- Rebecca, hagyd végre abba.!
- Ne engem akarj leállitani hanem a ribancodat aki az anyámnak képzeli magát!
- Most azonnal takarodj a szobádba!- üvöltött apa. Még soha nem láttam ilyen dühösnek.
- Bocs, hogy élek. Többé nem fordul elő.- mondtam megadóan, majd a szobámba battyogtam és elkezdtem kipakolni. Ha már szobafogságban vagyok legalább hasznosan töltsem az időt. Elég sok időbe telt, mig végeztem. Miután mindent elpakoltam mindent, unatkozni kezdtem ezért felmentem twitterre. De ott per' pillanat, nem történt semmi érdekfeszitő.
- Apa, kijöhetek?- kérdeztem aput az ajtóból.
- Először beszélgessünk.
- Rendben.- itt alapos fejmosás lesz.
- Nem értem mi bajod van Jessicával. Edig semmilyen jelet nem adtál a felől, hogy utálnád.
- Mert nem is utálom csak kibuktam.
- De arra nem az  a megoldás, hogy csúnya dolgokat vágsz a fejéhez.- nézett mélyen a szemembe.
- Tudom.- hajtottam le a fejem.
- Kicsim én szeretlek, de amit itt műveltél az több volt soknál.!
- Tudom, tudom. Többé nem fog előfordulni.
- Biztos?
- Igen..
- Rendben. Hiszek neked.- mosolygott apa erőltetetten.- És most menj és beszél Jesy-vel. Mióta a szobádba küldtelek egyfolytában sir.
- Oh. Hát rendben.- mondtam megbánó arccal és elindultam Jessica szobája felé. Benyitottam. Jess az ágyon ült és bőgött ahogy apu mondta. Leültem mellé.- Jessica, én sajnálom amiket mondtam. Nem akartalak megbántani egyszerűen kicsúsztak, pedig nem akartam ilyeneket mondani.
- Rebecca, a szavaid nagyon fájtak.- csak ennyit mondott.- Tényleg ezt gondolod rólam?- nézett rám.
- Nem, dehogyis. Nem tudom miért mondtam ilyeneket. Csak kibuktam. Sajnálom.
- Megbocsátok.- törölte le a könnyeit.
- Köszönöm.- öleltem át, ő pedig visszaölelt. Kimentünk a szobából.
- Apa, izé.. elmehetek sétálni?
- Persze, csak vigyázz magadra.!- mosolygott kedvesen.
- Köszi!- nyomtam egy puszit az arcára.- Sziasztok.- köszöntem el.
Bókláztam Sydneyben. Lementem a partra, majd leültem a homokba. Egy srác mellém telepedett.
- Szia. Még so'sem láttalak erre.- mosolygott.

1. A repülőút

- Franc.- motyogtam halkan.
- Sajnálom.. ugye nem nagy baj?
- Háát.. nem akkora..- erőltettem az arcomra egy műmosolyt.
- Akkor rendben. Szeretlek.- ölelt át, majd távozott a helyiségből.
Nem hiszem el. So'sem lehet az amit én szeretnék. Ők kérdezték meg, hogy ÉN mit szeretnék erre nem igy úgy lesz. Annyira unom már ezt. Akkor legalább ne kérdezték volna meg. Bosszús voltam. Dühös voltam rájuk. Mindig is nagy álmom volt New Zealand-ra eljutni és most mehetek a kicseszett Sydney-be. Igazán köszönöm. Folytattam a bőröndöm pakolását. vagy 4 bőröndöt összepakoltam. 2 hétre sok ruha kell. Apuék ki fognak akadni, de most különösebben nem érdekel, hisz átvertek. Elég későn végeztem pontosan 10-kor, mert ugye 4-kor indul a repülő szóval ez már későnek számitott. Miután végeztem letusoltam, fogat mostam, majd belemásztam a puha ágyikómba és szundikáltam. Másnap 2:30-kor - hát nekem ez még az előző naphoz tartozik - keltem, mert Jessica akkor ébresztett hisz tudja, idő kell mig elkészülök. De nekem akkor sem tetszett a fél 3-as ébresztő. Először letusoltam, majd felöltöztem és próbáltam valami normális frizurát késziteni kócos lokniaimból. Miután ez is meg volt, felkentem egy sminket, majd kiléptem a fürdőből.
- Rebecca kész vagy? Már csak 10 perced van, siess!- kiabált fel nekem apu.
Rákapcsoltam. Lehordtam súlyos bőröndjeimet, majd magamra aggattam a kistáskám amit mindenhova magammal hordok.
- Mi ez itt? 4 bőröndöt akarsz elvinni 2 hétre?- nézett rám apu.
- Igen. Mindenre szükségem van ami ezekben van. Plusz kárpótolnotok kell, hogy az mondtátok, hogy New Zealand-ra megyünk közben nem is.
- Jól van.- sóhajtott apu.
Kipakoltunk a taxiba és már száguldottunk is a reptérre.
Mikor felszálltunk a gépre, csalódottan tapasztaltam, hogy 7 éves kislány mellett ülök. Gondoltam magamban, remek. A kislány egész úton hülyeségeket kérdezgetett, és egyfolytában a mogyorómra pályázott. Hiába, mondtam neki, hogy az, az enyém, ő mindig csórt belőle néhány szemet. De a végén már túl messzire ment, mert egyszerűen elvette mellőlem a mogyis zacsit és elkezdte a szájába önteni. Majdnem megütöttem de Jesy a másik oldalról figyelt, igy nem tehettem. Apu is egyfolytában engem figyelt. És akkor még nem mellesleg, a kislány még énekelt is. És ott voltak még a "kedvenceim", hisz 2 kis csávó ült mögöttem, akik elkezdték rugdosni az ülésem. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, de tévedtem. Csak rugdostak, aztán rájuk szóltam. Persze apáék mindjárt leteremtettek, mert, hogy ha kiabálok egy gyerekkel az nem rászólás. Hát mondom oké. Ezek után a két kis srác még meg merte azt csinálni, hogy hangosan hallgattak zenét, vagy lehallkitották a zenét, de a telefonjuk hangszóróját a fülemhez tették mikor nem figyeltem. Kikészültem. Elegem van. Idióta kölykök.

0. - A készülődés

Utálom. Utálom. És utálom. Nem akarom ezt az egészet. De persze a szüleim úgy sem fogják kikérni a véleményem. Hisz megint nyár. És nyár elején mindig elmegyünk nyaralni 2 hétre valahova. De miért van erre szükség? Mindig katasztrófa a családi nyaralás. Mindig történik valami velem, ami tönkretesz mindent. Szörnyű. És minden évben meg kell birkóznom azzal a ténnyel, hogy az egyetlen hely számomra New York. Itt születtem. Itt élek, már mióta is?! Több mint 16 éve. Szeretem ezt a helyet. Nem értem mi szükség van arra, hogy a nyaraláshoz én is csatlakozzam. Menjen csak az apám és a nevelőanyám. Nekem nincs keresnivalóm a városon kivül. És s szüleimet sem érettem soha, hogy miért jó az nekik, hogy kinoznak már nyár elején? Éppenhogy vége az iskolának, már alázzanak is porrá mondjuk egy tengerparton. Mondjuk nem értem. Ilyenek is csak velem történhetnek. Tavalyi nyaralásunk alkalmával Olaszországba mentünk lent tengerparton egy kis srác futott a homokba, és megkapaszkodott a bikini alsómba. Ühümm. A mai napig nem értem mire jó ez. Mire jó a sok közös nyaralás. Hisz lehet, hogy nevelőanyám van, de már rég jóban vagyunk. Nem kell összekovácsolni a családot. De ők - főleg apa - erőlteti ezt az egész dolgot.Főleg, hogy már 16 éves vagyok és a szüleimmel megyek el nyaralni. Ez már gáz. És nem győzöm eléggé kihangsúlyozni, hogy, nem, nem, nem akarok menni. 5 nap múlva indulunk nyaralni, ha akarom ha nem.
- Szia kicsim, lejönnél egy percre?- nyitott be a szobámba Jessica a nevelőanyám.
- Szia Jesy, persze.- mosolyogtam erőltetetten majd lebattyogtam a lépcsőn.
- Szia drágám.- köszönt apa.- Lenne hozzád egy kérdésünk.
- Szia apu.- mosolyogtam rá.- Miről lenne szó?
- Van két hely, és nem tudjuk hova menjünk nyaralni. Gondoltuk megkérdezünk téged. Azt választod amelyiket szeretnéd és oda fogunk menni.
- Komolyan?- csillantak fel a szemeim.
- Igen.
- Van az a lehetőség, hogy nem megyünk sehova?- tettem fel a kérdést.
- Kicsim..- nézett a szemembe apa.
- Oké, oké.. nah és mi az a hely?
- New Zealand vagy Sydney?
- New Zealand!!- kiáltottam fel, hisz mindig is el akartam menni oda.
- Rendben kislányom.- mosolygott apa.
A szobámba mentem és elkezdtem álmodozni New Zealand-ról, hogy milyen csodálatos lehet. Majd lefeküdtem aludni, hisz már este fele volt, és ma korán keltem. Másnap boldogan keltem reggel fél 12-kor.
- Jó reggelt Rebecca! Gyere le ennyi.- mosolygott a szobám ajtajából Jesy.
- Megyek már.- nyögtem majd fordultam egyet az ágyban.
- De tényleg gyere, különben nincs tükörtojás!- fenyegetőzött Jessica.
- Hogy mi?- ültem fel az ágyon, majd kiugrottam az ágyból és lesuhantam a lépcsőn.
- Jó reggelt kicsim.- adott egy puszit apa.
- Jó reggelt apu.- mosolyogtam. Majd elkezdtem falatozni és az összes tojásrántottát eltüntettem.
- Köszi, átmehetek Nora-hoz?- álltam fel az asztaltól.
- Persze.- mosolygott Jess.
- Köszi.- mondtam, majd felöltöztem és elindultam Nora háza felé. Nora egy kedves barátnőm, sokat lógunk együtt. Mikor a házuk elé értem csengettem. Nora anyukája nyitott ajtót.
- Szia Rebecca.
- Jó napot Miss Stinson, Nora itthon van?- mosolyogtam Nora anyukájára.
- Sajnálom Rebecca, elment valahova az egyik barátjával.- mondta.
- Oh.. hát rendben.- mondtam csalódottan.- Azért köszönöm. Viszlát.- intettem, majd hazaindultam. Közben Nora számát pötyögtem a mobilomba. Majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Mit akarsz?
- Neked is szia. Hol vagy? És kivel?- faggattam.
- Moziban és Jason-el. Most le kell tennem.
- Várj már egy kicsit..
- Hagyjál már békén!- suttogta, majd letette. Jah.. barátnők vagyunk.. ezt el is felejtheti mostantól. Szomorúan de hazaindultam. Lepleztem mennyire bánt, hogy Nora csak úgy lerázott. De többet nem bocsátok meg neki. Ez volt az utolsó. A napok viszonylag gyorsan elteltek. Majd indulás előtti napon, elkezdtem pakolni a bőröndjeimet. Apa bejött a szobámba.
- Kell segitség?
- Nem, köszi.- mosolyogtam.
- Figyelj kicsim.. el kell mondanom valamit.
- Hm?- ültem le apa mellé az ágyamra.
- Sajnálom, de nem tudunk New Zealandra utazni. Sydneybe megyünk.- nézett a szemeimbe.